Halálos Emlék | BEFEJEZETT

6.

Ahogy a dementor rám vetette magát, rögtön megéreztem a bőrömön hűvös lehelletét, majd rá alig egy másodpercre, a lény jeges és merőben fájdalmas harapását.

Fájdalmas üvöltés hagyta el a torkomat, ahogy megéreztem a kezembe nyilalló éles fájdalmat.

A családomtól vártam a segítséget, ami nem igazán akart jönni.
Mindannyian földbe gyökerezett lábbal álltak a szoba sarkában, miközben még innen is tűélesen látszott hogy mennyire félnek és remegnek.

Magamra voltam maradva. Kizárólag magamra számíthattam ha élni akartam a továbbiakban is.

Elmélkedésemből a második fájdalmas harapás zökkentett ki, mire észbe kaptam, és a tőlem körül belül fél méterre lévő késemért kaptam.

Nyújtózkodnom kellett hogy elérjem, de mihely elértem a hegyes tárgyat, első dolgom volt hogy a dementor mellkhasába vájjam.

A lény még az eddigieknél is földöntúlibb hörgést hallatott fájdalmában, mire én kihasználtam az alkalmat, és rohanni kezdtem az ajtó irányába.
Hátranéztem és láttam ahogy a lény fehér vére a földön egyre nagyobb tócsát alkot . A hányinger kerülgetett.

Ezt követően a dementor a testvérem irányába vette az útját. Láthatólag megviselte a támadásom, ugyanakkor biztos lehettem benne hogy túl fogja élni a kés szúrást.

A testvérem sikoltozni kezdett, mire az irányába kaptam a fejem és akkor láttam, hogy a dementor most őt vette kereszt tűzbe.
Felkaptam egy edényt, majd a lény fejéhez vágtam, amitől láthatóan megszédült.

Ez lehetőséget adott a testvéremnek a meneküléshez, aki fél perc múlva már az én kezemet megragadva rohant a ház kijárata felé.

Hello
Meghoztam a kövi részt.
Remélem tettszik.
Pls adjatok egy szavazatot ha tettszik a story.
Köszi