Halálos Emlék | BEFEJEZETT

1.

Egy évvel ezelőtt.

Már egy hete készültünk a Woodsville i nyaralásunkra.

A nap szikrázóan sütött, a hőmérséklet pedig elviselhetetlen volt a fővárosban.
Légkondícionálló nélkül pedig egy kín volt az élet a budapesti panelban.

Berángattam a bőröndöm a kocsiba,és bevágtam magam a 12 éves öcsém mellé. Én 15 éves voltam,így bizonyára elmondhattuk, hogy nem egy korosztályba való restvérek voltunk. Ezuttal is tudtam hogy sok veszekedés vár majd ránk, csupán azt nem hogy a legkisebb bajom is nagyobb lesz egy családi vitánál.

Azon gondolkodtam hogy mindent bepakoltam e ami az egy hetes úthoz kell,de gondolatmenetemből a kocsi motorja zördülése zökkentett ki, ezzel jelezve hogy indulunk.

A szüleink a két órás út alatt nem nagyon szóltak hozzánk legnagyobb örömömre,és még a testvérem sem zargatott.
Új rekord...

Két óra rázós út után meg us érkeztünk Woodsville ba ,ahol az első percekben realizáltuk hogy nem lesz túl sok lehetőségünk konkrétan a túrázáson kívül semmire, hiszen az egész falu csupán a pár régi házon kívül egy büfét, egy barlangot, és egy omladozó kisboltot tartogattott az ide érkezők számára.
Csodás.

Nem sokkal később elfoglaltuk az apró parasztházunkat. Az én szobám a padlástéren volt,míg a szüleimé, és a tesómé egy szintel lejjebb.
Első plusz pont Woodsville részére...

Akkor még úgy gondoltam hogy ez egy jó nyaralás lesz.
Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!