Nem minden nap az utolsó ~《Jungkook ff.》~

4.rész

Bepánikoltam. De ő egyre jobban közeledett, és a falhoz szorított. Mire én csak össze szorítottam szemeim. Nem történt semmi hiába vártam. Csak annyit éreztem hogy a fal elkezd távolodni a hátamtól, én meg autómatikusan széttártam a kezeim, hát ha nem esek hátra. Magam mögé néztem, és a falnak hitt ajtót Jungkook nyitotta ki. Számomra elég kínossá vált a dolog, mikor megpillantottam a férfi mosdót jelző táblát. Ő kerdően nézett rám, ameddig én csak kínosan a tarkóm vakarva néztem rá. Egy kis idő múlva leesett, hogy arrébb kellene állnom, hogy be tudjon menni. Ő csak furcsálva nézte a helyzetet, és bólintott egyet. Én pedig sietősre vettem a tempót, és Minniehez siettem, hogy elmeséljem neki milyen egy szerencse csomag vagyok. Minniet nem találtam a boltban, de nem csodálom hiszen oda voltam egy jó darabig. A pénztárostól kértem segítséget, és szerencsémre látta bemenni a szemben lévő bolta. Oda siettem, és az egyik öltözőben találtam. Mindenféle jel nélkűl húztam el a függöny, és siettem be. Ő maga elé rakdta a pólót, és látszott rajta, hogy kisebb szívrohamot kapott. Én csak leűltem a székre, és a kezembe temettem az arcom.
-Hogy lehetek ilyen egy szerencsétlen?!-kezdtem el nyűglődni.
-Mert? Mi történt? Egyáltalán hova mentél?-halmozott el kérdésekkel. Hümmögtem egyet, hogy várjon egy kicsit mire én ezt felfogom hogy mi is volt. Ő vette az adást. Miután már az utolsó ruháját is felpróbálta kérdőre vont még egyszer.
-Na haljam mi volt ez az egész?
-Hát az úgy volt, hogy megláttam Jungkook-ot és követtem.....-kezdtem bele. Hosszas mesélés után már a vége felé tartottam mikor Minnie már alig birta visszatartani a nevetést a szerencsétlenségemen.
-.....És akkor kiderűlt, hogy az a bizonyos fal az csak egy ajtó volt de nem is akármien hanem a férfi mosdóé.
-Ha a szerencsétlenség fájna....-kezdett bele Minnie nevetve. Na gyere ezeket megveszem aztán menjünk haza későre jár.-mondta és megindult, én meg követtem. Elköszöntünk a pénztárostól és igyekeztünk haza. Kimentünk a plázának az ajtaján és hát mit add az Isten hát nem megint Jungkook jön velünk szembe? Kisebb agyfaszt kaptam, mert az utóbbiak után elég kínosan éreztem magam. Ameddig azon gondolkodtam, hogy hogyan menjek el, hogy ne vegyék észre addig annyit vettem észre, hogy ők tök jol elbeszélgetnek szóval én nyugodtan félre vonulhatok. Meg is indultam és leültem egy patkára és csak random hülyeségeken gonolkodtam, mire Minnie oda szól nekem:
-Gyere Hyu Jungkook azt mondta elvisz minket! -mondta boldogan. Én meg csak néztem rá mint egy bamba tyúk, de egy idő után megindultam. Beszáltunk a kocsijába, Minnie előre űlt Jungkook mellé én meg hátra. Már egy ideje kocsikáztunk mire egyszer csak elsötétűlt a kép. Bealudtam. Kocsi olyan szinten elringatott, hogy bealudtam. De azt másnap nem tudtam, hogy hogyan is jutottam be.

Amugy úgy birom magam😂 *idézem magam 1 hónappal ezelőtt*: "mivel ez izgalmas igyekszem gyorsan hozni" *én egy hónap után*:"amugy még élek, itt van még valaki?👀" 😂😂😂 Sajnálom csak mint említettem lett új telefonom és én meg ebbe írtam a részeket és nem tudtam sehogy átrakni ezért részeket csak innen tudok feltölteni de ezt meg alig ha néha néha beindítom és már meg is feledkeztem arról hogy van könyvem😂 volt a jegyzetben befejezetlen rész azt már be is fejeztem nagy nehezen összeszedve a történetet. De szerencsére azért annyira idióta nem voltam és leírtam jegyzetbe a történet lényegét kicsit bővebben szóval így beugrik mit is akartam😅na de majd hozok részt

Addig is Byee💕