Leláncolt szabadság

Lógó büntetés

Kis terpeszben
Szemem lesütve
Előtted állok
Hátra tett kézzel és csak várok
A kínzó várakozás megőrít
Nem félek tőled csak várok
Mégis ijesztő a csend
Átható szemeid kereszttüzében
S mikor már félve felpillantanék
Halkan mégis bennem az izgalom remegését keltve
Erős hangon csendesen megszólalsz
Ugye tudod mi következik most?
Büszkén mégis tartva tőled halkan felelek
Igen Uram megbüntetsz
Még foglak kínozni mondod veszélyt sejtető hangon
S én már csak készségesen nyújtom csuklóm
Fekete köteled felé
Hogy a megígért kínzásom édesen fájdalmas büntetésem
Erős kezed által által megkezdődjön
A feszélyező csendben
Te csak némán alkotsz
S én hamarosan a rácshoz kötözve lógok
Nem állsz le kedvenc játékaidat használva
A néma csendben még csak most kezded kínzásom
Mellemem az a kegyetlen díszes fogas csipesz landol
S egy apró mosolyt ejtve
Felmutatod a fájdalom édes zacskóját
Tele fekete és piros végű tűkkel
S szépen felváltva művészi pontossággal
Egymás után szúrás szúrás után
Keresztül szúrod ajkaimon
S a hosszú csendet csak a pálcád hangja töri meg
Mellyel vágyat keltve izgalmam rabul ejtve
Kiszámíthatatlanul végigversz
Majd csak annyit mondasz kegyetlen
Most pedig így maradsz