Leláncolt szabadság

Forró triskelion

Nem kötöttél ki
Itt fekszem előtted
Leláncoltad elmémet
S most kedvedre paskolod
Félholdjaimat mígnem
Vörösben táncolnak az éj leple alatt
Mert örömöd érdekében
Most rajtam hagyod tenyered nyomát
Hogy a forró cseppek előtt
Mégjobban felizgass
És nyomod rajtam hagyd
Mielőtt alkotasod elkezdenéd
Csillogó szemekkel rám mosolyogsz
S egy fekete gyertyát kezedbe véve
A magasból a hátamra cseppentve
Elkezded megrajzolni életünk egyik arcát
Azt a jelképet mely összefogja
Ezt a sötét erotikával teli buja világot
S én csak küzdök hogy a helyemen maradjak
Hogy a pálcád csókjában ne érezzem bosszúdat
Majd elém teszed azt a forró feketeséget
S ördögi mosolyt villantva
Meglebegteted szemem előtt a fehéret
S izgatott mosollyal engem tovább izgatva
Tovább folytatod kínzó alkotásod
Hogy a forró cseppekből befejezd a rajzot
S gyönyörködhess művedben
Mit perceken belül piros korbácsod tűntet el
Hogy csapást csapásra halmozva
Csíkozod hátamat miután megtisztítottad
S a fájdalommal kövezett út végén
Végre megkaphassalak téged megamba
Hogy átlökhessük egymást egy másik világba