Harry mindig is imádott rajzolni. Már kicsi gyerekként is rengeteget rajzolt a kis gardróbja falára, mivel papírhoz a Dursley házban nem nagyon jutott.
Egy idő után a szoba falaira már nem fért több rajz, ezért Harry a saját testére kezdett rajzolni, de nagy bánatára azok a rajzok lekoptak.
Mikor bekerült a Roxforba már annyira hozzászokott ahhoz, hogy titokban rajzolgat, hogy senki még csak nem is sejtette milyen tehetséges.
A rajzokon keresztül ki tudta fejezni a félelmei, vagy éppen a reményeit, amikről nem akarta, hogy bárki is tudomást szerezzen.
Az iskolában eltöltött utolsó éve alatt, már nem kellett Voldemort miatt aggódnia, ezért Harry elkezdett utána járni, hogy hogyan tudna hivatásosan is foglalkozni a rajzolással. A varázsvilágban nem igazán volt erre lehetősége, ezért annak befejezése után úgy döntött, hogy elhagyja a varázsvilágot.
A barátaitól elbúcsúzva nyakába vette a világot.
Három évvel később, már rengeteg tapasztalattal a háta mögött látogatott el Amerikába, ahol megtalálta, amit keresett.
New Yorkban egy kis utca eldugott részén egy aprócska üzletet vett észre, aminek az ablakába rengeteg kép volt különböző sítulokban. A vászon, amin a gyönyörű rajzok voltak, a bőr volt.
Harry már rengeteg ilyen szalonnal találkozott az utazásai során, de azok a rajzok valahogy megbabonázták, muszáj volt bemennie.
A szalonban a fal szinte minden egyes négyzetméterét képek fedték. Mindegyiken egy egy csodálatos tetoválással. Harry szájtátva nézte a képeket, és nem vette észre a közben a háta mögé érkező férfit.
-Segíthetek? - kérdezte mély érdes hangon, amitől Harry egy kicsit megborzongott.
-Ezek gyönyörűek! - mondta még mindig a képeket nézve.
-Köszönöm. Szóval, miben segíthetek?
-Had tanuljak magától! - fordult Harry a férfi felé. A szeme szinte itta a férfi látványát. A férfi Harrynél jóval magasabb volt, nap barnította bőrű, kissé izmos, de nem túlzottan. Az arca szögletes volt, enyhe borostával, ami Harry gyengéje volt mióta rájött, hogy a férfiakhoz vonzódik. A korát nem tudta meghatározni, de nem tippelte 30 nál sokkal többnek.
-Nem. - morogta a férfi. Bosszantotta a kölyök. Soha nem akart tanítványt, pláne nem ilyen akaratos kis tacskót. Szeretett egyedül lenni, még a klienseivel sem szívesen beszélgetett.
-Kérem! - fogta könyörgőre - Még fizetnie sem kell, csak kérem!
-Nem, tünés! - morogta a férfi, majd otthagyta a bosszantó fiút.
Harry nem adta fel. Három hónapig minden nap meglátogatta a szalont, mire végre elérte a célját.
