Amint Harry kitette a lábát az üzletből, Draco azonnal teára hívta át Hermionet. Szepen lassan szerette volna beadagolni neki, hogy a régi legjobb barátja visszatért. Na, nem mintha bárki is felismerte volna a férfiban, a régi nyüzüge kis megmentőt. A férfi annyit változott, hogy talán meg a saját anyja sem ismerte volna fel. Mégsem szerette volna, ha a barátnője másoktól értesül a dologról.
Harryt teljesen lefoglalta a munka, igy szerencsere nem volt ideje Draco Malfoyon gondolkodni, es az érzéseken, amit kiváltott belőle. A Londoni kis üzleten szépen fellendült, ahhoz képest, hogy az angolok egy eléggé tartózkodó nép, sok fiatal akart magára varratni.
A hétvégéig hátralevő napok csak úgy rohantak, Harry szinte el is felejtette, hogy el kellene mennie a festékért. Már este nyolc fele járt az idő, mikor eszebe jutott a dolog, bár nem is meglepő, mivel egész nap dolgozott. Az üzlet elé érve szomorúan konstatálta, hogy az már zárva van. azért megpróbált bekopogni, hátha Malfoy még az üzletben tartózkodik.
Draco csalódottan vette tudomásul, hogy Harry nem jelent meg a megbeszélt napon, de erőszakkal elhessegette magától a férfi gondolatát, és úgy döntött, hogy elmegy az egyik melegbárba, amit akkor szokott látogatni, mikor már nagyon magányosnak érezte magát. A magányát persze nem űzte el, de ideig óráig elfelejtette, hogy mennyire is magányos.
Éppen a zuhany alól kászálódott ki, mikor valakit érzékelt az üzlet ajtajára tett védő varázslat. A szíve nagyot dobbant, mert csak egyetlen ember lehetett az ajtó előtt. Vett néhány mely levegőt, és elindult a földszintre, hogy beengedje.
Csak akkor tudatosult benne, hogy egy szál törölközőben nyitott ajtót, mikor meglátta, hogy néz végig rajta az ajtóban várakozó Potter, amitől a füle hegyéig elpirult.
-Gyere be, elmegyek felöltözni. – hagyta ott sietve a férfit. Az emeletre érve nem tudta elhinni, hogy ennyire figyelmetlen volt. Soha sem volt rá jellemző az ilyen figyelmetlenség, de amiatt a hülye Potter miatt teljesen megkavarodott. Már gyerekkorukban is o volt az egyetlen, aki úgy igazan el tudta vonni a figyelmet bármiről. Gyorsan magara kapkodta a kikészített ruhait, majd a tükörbe ellenőrizve a kinézetét, még végig simított a képzelt ráncokon, majd nagy levegőt vévén visszatért a földszintre.
Potter a pult előtt várakozott, es Draco nagy megelégedésére, szinte nyál csorgatva nézett végig rajta, mikor belepett a helységbe.
-Bocsánat, a várakozásért. Nem gondoltam, hogy meg ma jöhet bárki is.
-Khm... Semmi gond, de remélem, nem mindenkinek nyitsz igy ajtót! – Harryben valamiért feltámadt a féltékenység. Senkinek nem engedni, hogy igy lássa az ö Dracoját! Harry itt kissé megdermedt, még hogy az övé?! A férfi nem az övé... még! Ott és akkor megszületett benne az elhatározás, meg fogja magának szerezni a szőke Merlincsapását.
-Ugyan dehogy. Te is csak megzavartad a készülődésem, szórakozni indulok. - Draco észrevette a változást a vele szemben álló férfiban, de nem tudta hová tenni. – Azonnal hozom a bájitalt.
-Tessék. Elég nehéz volt elkészíteni. – tett az asztalra egy nagy fiolát, amiben egy furcsa állagú átlátszó folyadék volt.
-Mmm. Kb egy évbe telt, mire sikerült kikísérleteznünk ezt a festéket.
-Festek? Ez nem festek, semmi színe sincs.
-De ha adsz hozzá egy kis szint, elég csak egy csepp is, azonnal felveszi az adott szint. Ezt használva, a bőrön a tetoválás élénkebb lesz, es nem csak egy fele értelemben.
-De ha jól tudom, vannak olyan bűbájok, amik mozgásra bírják az álló képeket, azok miért nem jók?
-Mert csak egy meghatározott ideig működnek. Az újságokban levő képeket olyan festékkel nyomtatják, ami mozgásra bírja őket. Valahogy innen jött az ötlet, hogy akkor a tetováláshoz is lehet ilyen festéket használni. Az volt az egyetlen probléma vele, hogy hogyan tudom a színeket hozzáadni. Találtam egy bájitalmestert még Amerikában, aki szívesen segített nekem, bár a végére már ö is a pokolba kivant. – kuncogta el a végét Harry. Szívesen emlékezett vissza azokra az idökre.
Draco figyelmesen hallgatta a férfit, és nagyon kíváncsi lett a munkájára. Mindig is undorodott mindentől, ami elcsúfíthatná a tökéletes fehér bőrét, de Harry tetoválásai gyönyörűek voltak. Arra csábította a szőkét, hogy nyalva végig mindegyiket egytől egyig.
-Értem. – csak ennyi válaszra futotta, mert a szemei elött már a képek lebegtek, ahogy a színes kavalkádot nyalogatja a férfin.
Harry úgy érezte, hogy zavarja a férfit, ezért inkább rövidre fogta a dolgot. Miután távozott az üzletből, nem indult azonnal haza, hanem behúzódott a bolt melletti sötét kis sikátorba.
Kb negyed óra múlva, Draco ki is lepett az ajtón, majd a hopponálási pont fele indult. Harry csendben követte.
Miután a szőke eltűnt, Harry koncentrált, és megpróbálta követni a varázs ereje által hagyott nyomokat.
Harry egy Rózsaszín Nyuszi névű bár elé érkezett. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy miért neveznek igy el egy bárt. Amint bement rájött. A pincér fiuk rozsaszin nyuszi farkas alsó gatyában szaladgáltak, a férfiak pedig előszeretettel legeltettek rajtuk a szemüket, néha megpaskolva a rózsaszínnel fedett hátsokat is. Akkor esett le neki, hogy egy melegbárba keveredett.
Úgy gondolta, biztosan rossz helyen van, mikor észrevette a szőkét a bárpultnál, egy magas jóképű férfivel flörtölni. Nem hagyhatta a dolgot, igy elindult a páros felé.
Draco mellé érve, azonnal átkaroltan annak derekát, majd kihívóan nézett a férfire.
-Bocs hogy késtem édes. – mondta, még mindig az idegen férfi szemébe nézve.
