Draco Malfoy nagyon büszke volt a kis bájital üzletére. A háború után, amit az apja persze egy gyors oldalváltással vészelt át, úgy érezte a saját életét kell élnie, ezért nem akarta követni az apja utasításait. A minisztériumi állás, és a kijelölt feleség elvétele, nem tartoztak a céljei közé. Az apja persze nem akarta elhinni, hogy egyetlen örököse nem akarja teljesíteni a köteleségét, ezért hogy jobb belátásra bírja, megvont tőle minden anyagi támogatást. Draco persze fel volt erre készülve, így nem érte váratlanul a dolog. Keresztapja segítségével belevágott az üzletbe. Persze az elején nem volt minden móka és kacagás, kevesen bíztak meg a Malfoy névben, a volt iskolatársai nagyrésze pedig utálta őt, amit meg is értett.
Már majdnem feladta a dolgot, mikor egy régi évfolyamtársa segítséget kért tőle. A Weasley- vé vált Granger zuhant be egy nap a boltjába, hogy sürgősen szüksége van egy bájitalra.
A két éves kislánya nagyon súlyos asztmában szenvedett, ami már az életét is veszélyeztette, Hermione viszont hiába volt jó mindig is bájitaltanból, azt a főzetet nem merte elkészíteni.
Draco persze pár napon belül kész lett a főzettel, ami maradéktalanul meggyógyította a kis Gracet.
A történtek után Hermione jóvoltából az üzlet elkezdett fellendülni.
Lassan a nővel barátok is lettek. Néha Draco megemlítette Pottert, de Hermione nem tudott róla semmit, ami fájt is az asszonynak, így Draco nem kérdezősködött róla.
Az ebédjét fogyasztotta éppen, a kis konyhába, ami az üzlet hátuljában helyezkedett el, mikor meghallotta a vevőt jelző csengőt.
Türelmet kérve elfogyasztotta az utolsó falatokat, majd az eladótérbe lépve egy pillanatra ledermedt. Az üzletbe egy Adonisz vizsgálgatta a polcokat. A férfi kissé különc volt a sok tetoválás miatt, ami kilátszott a ruhájából, Draco persze szívesen megnézte volna, hogy a ruha alatt meddig tartanak. A különcséget félrerakva, a férfi magas volt és izmos, a homolába hulló fekete haja arra csábította az embert, hogy ezt eltúrva elmerülhessen azokba a világító zöld szemekbe.
Draconak ismerősek voltak azok a szemek, de mivel a férfi megszólalt, inkább rendezte az arcvonásait.
-Önben kit tisztelhetek? - Draco nagyon kíváncsi volt a férfi kilétére.
-Ohó. A nagy Malfoy örökös nem ismer fel? - somolygott a férfi, mire Draco bosszúsan felhúzta a szemöldökét. -Pedig milyen emlékezetes csatáink voltak még a Roxfortban. - sóhajtott nosztalgikusan.
Draco agyában mintha villanyt gyújtottak volna.
-Potter?! - kiáltott fel.
-Az utánozhatatlan. - bólintott Harry vigyorogva.
-Hát.. te nagyon megváltoztál... - nézett végig ismét a férfin.
-Ige, 10 év hosszú idő.
-Hosszú bizony. - helyeselte a szőke. - De ezt félre téve, miért vagy itt?
-Áh, igen. El tudnád készíteni nekem ezt a mágikus festéket? - nyújtotta át a receptet. A kezük egy pillanatra összeért, amitől mindkét férfi végigfutott a borzongás. Dracot meglepte, de jó Malfoy lévén nem mutatta ki, míg Harry kicsit eltátotta a száját.
A szőke áttanulmányozta a receptet, majd a figyelmét újra Potterre irányította.
-A hét végére kész lesz. - Harry csak bólintott, majd elhagyta egy szó nélkül az üzletet. Draco nagyot sóhajtva nézett utána.
