Nézz magadba!

3. Rész

Az útunk egy nagy, a többitől eltérő épületbe vezetett. Ahogy beléptünk az ajtón egy hatalmas előtér fogadott, rengeteg emberrel.
-Hol vagyunk?-Kérdeztem alig hallhatóan, de szerencsére az idegen fiú meghallotta.
-Ott ahol lenned kell!-Válaszolta rám se nézve.-Maradj itt, nekem most el kell mennem.-jelentette ki nyugodtan és el is sietett.
Ott álltam egyedül egy vadidegen helyen, ismeretlenekkel körülvéve. Úgyis csak egy rossz álom. Amint befejeztem a magammal folytatott beszélgetésemet végre felemeltem teljesen a fejem és körülnéztem a hatalmas csarnokban. Igazán barátságos volt és érdekes. Több lépcső helyezkedett el, de egyiknek sem láttam a végét. Megfordultam, hogy jobban szemügyre vegyem a termet, de akkor valami megéríntette a lábam. Visszafordultam és két szőke copfot láttam a szemem sarkából.
Lenéztem magam elé és egy, nekem csípőig érő kislány állt közvetlenül előttem.  Ahogy felnézett, találkozott a tekintetünk. Gyönyörű kék szemei boldogságot tükröztek. Ismerős volt ő is nekem, ahogyan az idegen srác.
-Gyere velem, szeretnék egy léggömböt!- Azzal megfogta a kisujjam és húzni kezdett magával. Értetlenül követtem, hiszen nem szerettem volna ellenkezni a kis törékeny szívének, közben a folyosót fürkészve. Nem mentünk
messzire. A nagy teremből egy kicsivel kissebb csarnokba kötöttünk ki. Itt már senki sem volt csak egy kisebb, elkerített szoba. -A látogatóhelyeken elhelyezett büfékhez tudnám hasonlítani.- Előtte 2 oszlopon lufik szálltak. A kislány mosolyogva
hátra nézett rám és biccentett egyet az irányukba.
-Nincs nálam semmi, amiből tudnék neked venni, ne haragudj.-Mondtam egyenesen a szemébe. Arra számítottam, hogy elkomolyodik, de a mosoly ugyanúgy megmaradt az arcán.
-Azt a piros léggömböt szeretném ott oldalt.-Mutatott egyenesen rá és odaszalladt a lufi alá. Halvány mosolyra húztam a szám és odaléptem hozzá. Leakasztottam a piros lufit az egyik tartóról és felé nyújtottam. Azonban
megrázta a fejét és nem nyúlt érte.
-Nem ezt szeretnéd? Nézzek másikat?-Néztem ré kérdőn.
-De igen! Nem tudsz adni cserébe semmit a néninek?-Mondta, miközben elfordította a fejét jobbra. Én is odanéztem és akkor pillantottam meg, hogy a elkerített helyiségben egy idős nő ült. Tekíntetét mélyen az enyémbe mélyeztette és mosolyra húzta a száját amikor rájött, hogy észrevettem.
-Sajnálom, de semmi sincs nálam. De itt van, tessék!-Nyújtottam megint feléje, de a fejét megrázva ellenkezett.
-Tedd vissza! Nem lehet minden a miénk amit csak szeretnénk. Majd ha lesz valamink, visszajövök érte! Várj rám kis léggömb!-Azzal a szája elé emelte a kezét és egy puszit küdött az idős asszonynak és a kezemben tarott lufinak.