Késő este volt már, mikor hazaértem. Táskám ledobva a nappaliba még beköszöntem Anyumnak, hogy hazaértem a munkából és már is bementem a szobámba. Annyi erőm még volt, hogy kikészítettem a másnapi ruhámat , majd az ágyamra dőlve
próbáltam elaludni. Hallottam, hogy Anya a másik szobából ismét valami jó régi filmet néz. Odáig volt értük én meg egyszerűen gyűlöltem. Mondhatni minden filmet, hiszen egyik se tükrözi azt a szürke, rideg valóságot. Most is biztos vagyok,
benne, hogy egy sablon sztoryból állót néz. 2 fiatal egymásba szeret, összevesznek valamin, váratlanul talákoznak, elkezdenek énekelni-táncolni és egy csapásra minden megoldódik.-Ugyan már.- Ha ez lenne a valóság éjjel nappal énekelhetnék és táncolhatnék. Csak én nem megoldanék vele mindent hanem az összes környékén lévő kórház tele lenne törött lábú és halláskárosult emberrel..A megszokotnál rosszabbul ébredtem. Olyan érzésem volt mint aki egy éjjel alatt meghízott volna és szorítaná a ruha. Szemem megdörzsölve kinyitottam és a takarót felrántva magamról pillantottam a testemre.-Miközben egy sikítás hagyta el a számat.- Biztos voltam benne, hogy tegnap este még melegítőben feküdtem le, most viszont füző és szoknya volt rajtam. Nem akartam hinni a szememnek. Felpattantam az ágyból és a karomat csipkedve kiindultam az ajtó felé. Ahogy lenyomtam a kilincset és kinyitottam az ajtót félve néztem ki rajta. -Ha engem nővérem meglát ebben a göncben 3 évig ez lesz a téma az asztalnál.- Viszont ahogy lépkedtem a konyha felé senkivel se futottam össze. Anya se volt a megszokott helyén és nem
csinált nekem reggelit. A konyhapultnak nekitámaszkodva néztem körbe a csendes, üres házon. Nem emlékeztem, hogy akármi is lenne ma. Megfordult még az is a fejemben, hogy valamilyen ünnepségre mentek és elaludtam. Viszont ebben a pillanatban a gondolkozásom a telefoncsörgés szakította félbe. Óvatosan felé nyúltam és halkan beleszóltam.
-Már megint kint vannak az állatai. Hányszor kértem, hogy figyeljen rájuk? Az Uram ma reggel sem tudta kihajtani a birkákat a maga átkozott tyúkjai miatt.-Kiabálta valaki a vonal túlsó oldalán, de annyira recsegett, hogy képtelen voltam
eldönteni kivel beszélek. Azt meg végképp, hogy mióta vannak tyúkjaink.
-Elnézést, de kivel beszélek?-Szóltam bele a telefonma, miután úgy véltem abbahagyta a mondandóját.
-Jóságos ég! Ne csináld ezt Erzsi. Nem kerülheted el ismét a munkát, gyere ki és csináld meg!- Ordítozott és letette. Meghökkenve álltam a telefon mellett és semmit sem értettem. -Nyugalom, ez csak egy álom.-Mondogattam magamnak és a
szobám felé vettem az irányt. Viszont abban a pillanatban valaki berontott a mellettem lévő ajtón.-Amit egyébként eddig észre sem vettem.-Egy körübelül velem egykorú fiú állt meg velem szemben. Rajta is ez a nevetséges régies öltözet volt és
hasonló arckifejezéssel nézett rám, mint ahogy felkeltem.-Lemaradtam valamiről és ma van a farsangi bál?-
-Hol vagyok? És te ki vagy?-Kérdezte minden előzetes nélkül és végignézett rajtam.
-Ezt én is kérdezhetném. Mit keresel a házunkban?-Ahogy kimondtam már meg is bántam, hisz egy álomban bármi lehetséges. Nem?
-Házatokban? Francba, itt minden ház tök egyforma lett.- Nézett körül majd egy hirtelen mozdulattal megragadta a karom és a földre rántott.
-Au, ez mégis mi volt?-Húztam el a kezem tőle és idegesen a mellettem ülő srácra pillantottam. Eddig fel se tűnt mennyire ismerős nekem.
-Jött valaki. Nem tudhatják meg, hogy itt vagyok, veled.-Nézett mégegyszer végig rajtam és mosolyra húzta a száját.
-Miért? Mégis kik vannak kint? -Tettem magam előtt karba a kezem és lenéztem a barna szoknyára ami rajtam volt. Amikor ismét felnéztem az idegen srác még mindig engem nézett és találkozott a tekintetünk.
-Emberek.
ESTÁS LEYENDO
Nézz magadba!
FantasíaMit tennél ha egyik reggel 110 évvel ezelőtti világban ébrednél fel? Bellával pontosan ez történt. Átlagosan élte az életét egészen addig a napig, amíg egyik reggel 1910-ben nem találta magát. Visszajutásának módját hamar megtalálta, viszont ahhoz s...