Szerelem harmadik látásra

3. Fejezet

Levi pov:

A konyha felé vettem az irányt, hogy csináljak valami ehetőt, de ekkor egy kanapén alvó kislányt vettem észre. Rég láttam már őt így, ennyire védtelenül, teljesen leeresztve a körülötte lévő falakat. Kerestem neki egy takarót és ráterítettem nehogy megfázzon nekem.

-- Akkor főzzünk valamit -- Sóhajtottam fáradtan éa továbbáltam.

A hűtőben jóformán semmi sem volt, de csináltam egy jó nagy adag rántottát, sültvirslivel, baconnel és pirítóssal. Hozzá még egy kis onigirivel, amit otthonról hoztam, meg összevágtam egy kis salátát. Amikor végeztem hallottam, hogy a kis csecsemő mocorog.

-- Jó reggelt Levi! Hogy aludtál?

-- Reggelt Mikasa! Csak te aludtál én reggelit csináltam neked, a maradékot meg elviheted a suliba magaddal. Ha nem marad majd még csinálok. -- Amint ezt kimondtam a levegőbe szimatolt, olyan volt mint egy most született kiskutya aki ismerkedik az új világgal.

-- Levi te egy kész konyhatündér vagy! -- Kiabálta és nyakamba ugyrott, majd egy puszit nyomott az arcomra. Egy szempillantás altatt már falni is kezdte az elé rakott ételeket. Úgy evett, minta már egy éve éheztették volna, bár megértem és is ilyen lennék, ha csak olyan kajákat ettem volna.

-- Örülök, hogy ízlik. Egyél annyit amennyi jól esik. -- Csak hanji szokott enni a főztömből, jó látni, hogy másnak is ízlik.

-- Eskülöm Levi haza sem engedlek, ilyet akarok enni egész életemben és ez csak egy reggeli. -- Hangosan felnevettem ennek hallatán. Ha tudná mennyire vicces fejet vág amikor magába tömi a rántottát.

-- Azt majd meglátjuk -- Morcosan rám nézett, de nem érdekelt akkor is hülyén néz ki.

Mikor már tényleg sírtam a nevetéstől és a krokodil könnyek végigszáguldottak az arcomon, a zár kattanására lettem figyelmes.

Egy magas, zöldszemű, barna vállig érő hajú srác állt az ajtóban. Sötét kék vászonkabátját felakasztotta, cipőjét pedig az eddig ott pihenő 43-as mellé rakta.
Csak néztük egymást egy darabig majd Mika szólt közbe miután megette az utolsó falatot is.

-- Levi ő itt Eren. Eren ő itt Levi. Ismerjétek meg egymást, egy szobában fogtok aludni egy darabig. -- Hogy én vele egy szobában aludjak? Szó se róla nem néz ki rosszul, sőt kifejezetten jóképű azzal a lófarokkal és igéző smaragd söld íriszeivel. Akkor is, hol lesz a magánszvérám? Hol lesz a saját kis burkom, ha nem a szobámban?

-- Szia, Mikasa beszélhetnénk? --  Eren kicsit mérgesnek tűnt, de megértem én sem örülnék egy hivatlan vendégnek bejelentés nélkül.

-- Mindjárt csak még eszem egy kicsit. -- Csillogtak Mikasa szemei a sok étel láttán ami az asztalon volt, de láttam benne egy kis ilyedtséget is. Fél Erentől, a saját pasijától?

-- Azt mondtam most és nem nyitok vitát. -- Ennek nem lesz jó vége, ha így folytatja.

-- Menj Mika, azután is tudsz enni, miután beszéltetek. -- Próbáltam oldani a feszült hangulatot, de csak egy szúrós pillantással díjazott mindd a kettő.

Elvonultak és csak annyit hallottam, hogy Ő ki? Honnan ismer engem? Ugye nem jár egy nála fiatalabb sráccal? Meg még ezekhez hasonló csodajószágokat vágott Mikasa fejéhez Eren. Néhány perc kiabálás után vissztértek és leültek az asztalhoz. Megterítettem Erennek is és neki is adtam mindenből amit csináltam. Először végigmért majd kínzó lassúsággal kezdett el enni, mintha csak tesztelne engem. De miután evett egy falatot felragyogtak a szemei és rám kapta tekinteté, de miután észrevette meggondolatlan tettét, csak kihúzta magát és lehajtott fejjel evett tovább. Neki álltam megcsinálni Mikasa ebédjét egy dobozba majd egy táskába süllyesztettem és kezébe véve kiviharzott a szobából. Cipőjét felkapva rohant volna kifele ha nem szólok utána.

-- Kabát! --Megfordult és egy félmosoly kíséretében leakasztotta a kabátját, majd eltűnt.

-- Finom volt a reggeli, köszönöm. -- Csak ennyit hallottam a hátam mögül, majd lassan megfordultam.

-- Szívesen máskor is. -- Mondtam mosolyogva, majd elvettem előle a tányérokat és elkezdtem mosogatni.

Nem tudom mi fog még következni, de azt tudom, hogy unatkoni nem fogok egy percet sem.