Szerelem harmadik látásra

19. Fejezet

Levi pov:

Arra keltem, hogy Mikasa sírva próbálja leszedni az övet a kezemről. Megmozdulni sem bírok, pont az mint először. Minden ugyan annyira semmilyen, nem érzek semmit és nem hallok semmit.

-- vi... evi... Levi...

-- Levi hallasz? Nézz rám kérlek.

-- Mik-as-a ve-vedd...

-- Mi az nem értem, mit vegyek?

-- Vedd ki...

-- Mit vagyek ki Levi? Legalább most ne beszélj kódolva. Így nem tudok segíteni.

-- Vedd ki azt a rudat. -- Böktem az állammal délebbik tájam velé. Először furán nézett, de utána megértette a dolgot.

-- Én azt onnan ki nem veszem.

-- Mika kérlek se-segíst. -- Nem éreztem még magam ennyire megszégyenítve, mint most, de akkor is vegye már ki onnan.

-- Jól van na -- Lassan megfogta a vaskarikát a pálcika végén és egy hirtelen mozdulattal kirántotta.

-- Ahhhh! -- Sikerült a hasamra élveznem és Mikasa csak ámulva nézte, ahogy még mindig szivárog belőlem ondóm maradéka.

-- Mi a faszt csinálsz? -- Kiabáltam rá.

-- Azt mondtad húzzam ki! -- Kiabált velem.

-- De nem így. Ez kész emberölés.

-- De a hangodból ítélve, annyira nem volt rossz, ugye? -- Valóban nem, de ezt nem fogom neki bevallani.

--- Már kb egy órája bennem van az a szar, persze, hogy jól esik elélvezni. --Ezt nem akartam hangosan kimondani, de megtettem. Mikasa csak tátot szájjal figyelte kiakadásom.

-- Eloldozol végre vagy még stírölsz egy kicsit? -- Azonnal munkához látott és felkapart ülő helyzetbe.

Magam köré csavartam a takarót és kibotorkáltam a fürdőbe. Engedtem egy meleg vizet és beleültem. Olyan dejavu érzésem volt az eseménnyekkel kapcsolatban. Másodszorra törték össze a testemet és a  lelkemet is. Fürdés után csak lefeküdtem aludni, a hasamat simogatva nyomott el az álom.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
-- Apu gyere játszani! Apu ne aludj Apa és Jackob már vár.

-- Megyek kincsem csak várj egy percet.

-- Addig előre megyek.

Ki ez a tündéri kislány és ki az a Jackob? Követem a kicsi ugrándozó angyalkát. Meglátok egy alakot aki a kezében fog egy kisfiút aki ugyanakkora, mint a lány.

-- Apa megjöttünk! -- Szaladt oda az alakhoz aki háttal állt nekem.

--Szia Hercegnőm! Köszönöm. -- Az alak megfordult és ugyanazokat a gyönyörű zöld íriszeket láttam, mint azelőtt már sokszor. Körbelengett egy hihetetlen nyugotság, ahogy megéreztem illatát az alfámnak.

-- Eren hát mégis szeretsz! -- Rohantam oda hozzá, de mikor odaértem smaragdjai vörös árnyalatot vettek és eltaszított magától. Kézen fogta a én két kicsi gyermekemet és hátat fordítva elmentek.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°
Mikasa pov:

Levi egész éjszaka forgolódott és Eren után kiabált. Nem tudtam mit csináljak ezért csak ott voltam mellette és csitítgattam. Simogattam izzadt buksiját, tettem rá hidegvizes borogatást, hogy egy kicsit lenyugodjon. Tudtam, hogy ez lesz, de reméltem az ellenkezőjét.

-- Eren nee! Ők az enyémek is, ne vidd el őket! -- Jobbnál jobbakat hallok, de mindegyik ugyanúgy végződik. Eren lesz a rossz, aki megfosztja vagy az ártatlanságától vagy a gyerekeitől.

-- Szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan. -- Suttogtam a sötét szobának, válaszra várva, de pont Levi adott rá megoldást.

-- Gyere vissza és maradj velem. Kellesz nekem, ha neked én nem is. -- Szegény miket álmodhat, mindig elhagyja őt a szerelme, az alfája. Tudom, hogy szereti Erent, ezért is tudott neki, olyan gyorsan megbocsájtani és ezért fáj is neki ennyire.

Ha Eren nem lenne ennyire hülye, már rég együtt ülhetnének a verandájukon teát szürcsölgetve. Ehelyett újra a poklok-poklát járatja végig Levivel. Nekem nem kell egy, ilyen gyáva féreg, legyen valaki olyan barátja, aki így is elfogadja.

-- Szia Eren!

-- Hello -- A flegma stíluson kívül másra nem számítottam, úgyhogy nem lepődök meg.

-- Hazamentél már Németországba?

--Nem még itt vagyok, holnap utazok haza. Miért?

-- Eren én ismerlek és tudom, hogy nem vagy ennyire kegyetlen. -- Nem tudom, hova jukadok ki, de majd lesz valahogy.

-- Nem fogsz rávenni, hogy menjek vissza.

-- Nem is én akarlak, tudod semmi kedvem sem volt felhívni téged, de Levinak szüksége van rád. -- Oké most szedd össze magad Mikasa.

-- Kétszer erőszakoltam meg, teljesen összetörtem és még szülsége lenne rám?

-- Ha ő maga küzd is ez ellen, nem tud nélküled élni. Értsd meg, hogy szüksége van a jelenlétedre.

-- Miért hinnék neked? Ő ezt nem állította. -- Most mondjam el neki, hogy fülig belé van esve a srác? Megvan!

Pillangó léptekkel bementem Levi szobájába és bekapcsoltam a kamera módot. Nem sok látszott belőle, de a kislámpa fénye épp eléggé megvilágította, hogy látszódjon a lényeg. Eren edzős pulcsiját szorongatva forgolódott az ágyán.

-- Eren ne vidd el a gyerekeimet kérlek! Én is szeretem őket, szertlek téged.

-- Eren neee... Hahh, hah, ha. Mikasa te mit keresel itt? Semmit csak aludj tovább és álmodj szépeket.

Amint megébredt, kikapcsoltam a telefont, de a hívás így sem állt le. Eren mindent végignézett, ahogy Levi könnyes szemekkel megébred, majd magához öleli a pulcsit és nagyot szippant, Eren jól beleivódott illatából. Az eddig csak szemében csücsülő könnyek lassan elkezdenek arcán végigfolyni, majd egyre gyorsabban váltják egymást. Visszahajtja fejét a párnára és azonnal álomba is merül, talán a következő régálmai gyötrik majd, de lehet, hogy békések lesznek. Kimentem a szobából és leállítottam a videóhívást.

-- Most már hiszel nekem? Vagy megint eljátszod az elérhetetlent? -- Csak csendet hallottam a vonal túlsó oldalán, mikor már azt hittem letette, megszólalt.

-- Holnap reggel odamegyek, de nem dobhatsz ki megint. -- Siker! Zseni vagyok!

-- Mgebeszéltük. Szia.

-- Ja és Eren!

-- Igen?

-- Köszönöm.