Korbácsra nevelve - első kötet

1: Az aukció

Egy hideg, szeles szombati napon került sorra a negyedévente esedékes rabszolga árverés. 

Az aukciós ház Budapest egyik külterületében kapott helyet, egy kiképző központ tőszomszédságában. A telket egyszerű, fémből készített kerítéssel határolták el a szomszédos épületektől, amit még egy gyerek is könnyedén át tudott mászni. Mégsem féltek az őrök és a kiképző tisztek attól, hogy egy rabszolga megszökik, ugyanis mindenkire egy vastag fém nyakörvet raktak, amiben nyomkövetőt, illetve egy olyan szerkezetet helyeztek el, ami érzékelte, ha az illető elhagyja a telek határát, és olyan erős áramütést vezetett viselőjének nyakába, hogy attól rögtön elájult. Néha akadt olyan botor alak, aki megpróbálta a lehetetlent, de azzal csak rontott nyomorúságos helyzetén.

Az aukciót este hatkor tartották meg, de előtte egész nap meg lehetett tekinteni kiállítás szerűen az eladásra szánt és kiképzett rabszolgákat. Kategorizálták őket, és nem, illetve képesítés alapján választották el és helyezték el őket külön-külön termekbe. Ebben a központban leginkább háztartási alkalmazottakat képeztek ki, de voltak szakácsok, illetve ápolásra, gondozásra kiképzettek is. Mint mindig, most is sok volt az érdeklődő, akik mindannyian jómódúak voltak, ugyanis egy rabszolgát csak a leggazdagabbak engedhettek meg maguknak.

Kiss Zoli a háztartási alkalmazottakat tömörítő nagyobb helyiségben volt. Mint mindenkinek, az ő kezeit is megbilincselték, és az előtte lévő, földbe rögzített vaskarikához láncolták. Meztelenül állt a hideg betonpadlón, mindössze egy agyonhasznált, lyukakkal tarkított alsónadrág volt rajta. Mellette egy kisebb irányító tábla állt, ami a róla szóló információkat tartalmazta: 

Név: Kiss Zoltán
Születési hely, idő: Budapest, 2000. december 20.
Képzés: háztartási alkalmazott
Kategória: A
Engedelmességi szint: 4
Szűz: igen
Szexuális irányultság: homoszexuális
Beszerzési hely: Családtag
Képzési időtartam: 3 év
Egészségügyi panaszok: -

Mivel „A" kategóriás volt, Zolit sokan megnézték maguknak. Szemügyre vették a testét, megtapogatták az izmait, különböző kérdéseket tettek fel neki. Türelmesen válaszolgatott, hagyta, hogy végig mustrálják. Nem tehetett mást, mert ha ellenkezik, akkor a teremben lévő őr az érdeklődők szeme láttára felpofozta volna, és az nem tett jót a hírnevének. A mellette lévő fiú, Barnabás többször is kikapott már, ugyanis nagyon nehezen viselte, ha hozzáértek. 

Éppen egy középkorú, szimpatikusnak tűnő házaspár utolsó kérdéseit válaszolta meg tisztelettudóan, amikor egy fiatal férfi lépett oda hozzá. Az információkat olvasta, amíg a házaspár el nem ment. Magas volt, legalább fél fejjel magasabb, mint Zoli, bár ő sem számított alacsonynak. Válla széles, haja szénfekete, szeme sötétkék, már-már fekete. Noha arca kemény vonásokkal rendelkezett, intelligenciát sugárzott. 

– Jogosítványod van? – A hang keményen, határozottan csengett.

– Sajnos nincsen, uram. Még nem töltöttem be a tizennyolcadik életévemet, úgyhogy csak azután kaphatom meg. De a forgalmi vizsgát sikeresen letettem.

– Igen, látom, öt nap múlva leszel csak nagykorú – nézett a férfi az információs lapra. – Nem vészes. Kertészkedéshez mennyire értesz?

– Valamennyire értek hozzá, uram. Fűnyírás, sövénygondozás, gazolás, virágok, illetve szobanövények gondozása.

– Főzni mennyire jól tudsz?

– Az alapokat tudom, uram, el tudom készíteni az egyszerűbb ételeket, de nem vagyok profi szakács.

– Remek. – A férfi ismét végig olvasta az információs lapot. – Miért van négyesed?