Nem akartam még egyszer megalázni magam. Fél évre rá újra beszélő viszonyba kerültünk. Nekem megtetszett egy másik srác aki szintén a barátja volt és elkezdtem vele járni. NEKI pedig megtetszett az én egyik barátnőm így tanácsokat osztogattunk egymásnak. Egy idő után már többet beszéltünk egymással mint a választottainkkal (<---ez így egy kicsit erős tudom). Nem tetszett meg újra, de mivel a másik srác nem is törte magát értem, ezért szakítottam vele és a barátnőm is dobta ŐT, mert nem foglalkozott vele. Mi ugyan úgy beszélgettünk tovább és azt érzetem hogy újra megtetszik. Ám ez már több volt, mint puszta gyerek szerelem. Mikor rám nézett a gyomromban a lepkék újra éledtek, a szívem hevesebben vert és megállt az idő. Ha beszélt velem a szemét az enyémbe fúrta és alig tudtam állva maradni. Én ilyet még soha nem éreztem. Nem tudtam ezt az érzést hova rakni. Kérdeztem a barátnőimtől, hogy mért van ez velem. Egyszerű magyarázatot adtak: szerelmes vagyok. Nem tudtam hogy ilyen a szerelem. Belülről teljesen felemészt ha nem lehet az a tiéd akit szeretnél. Állandóan romantikus zenéket hallgattam és megtiszteltetésnek éreztem ha rám néz. Sokat beszélünk mostanában is és akkor is így volt, de tudom hogy én nem tetszem neki. Bár néha úgy érzem mintha egy kicsit felfigyelt volna rám mivel mindig csak az én szemembe néz ha többen vagyunk, mindig mellém ül és mindig figyel rám akkor is amikor mások nem :). Nem tudom mit kezdjek vele. Én tudom, hogy szeretem őt de félek neki elmondani, hogy mit érzek nehogy elrontsam megint.
