Történetek Asztali szerepjátékokból

1. játék (Cthulhu) - ŐSI ÖRÖKSÉG - karakter bevezető

   Sötét, súlyos csent honolt az egész házban. Egy bizonyos Mr. Morgan és családja épp az igazak álmát aludta, nem is sejtve, hogy London leghírhedtebb besurranó tolvaja szabadítja meg épp az értékeitől.

   Shadowthief – ahogy a nép körében elhíresült, melyről „családja" is gondoskodott – épp távozni készült a megszerzett szajréval, amikor a kis asztalon a levél kupac tetején észrevett egy dagadó borítékot. Egy szempillanat sem telt bele és már el is rejtette a kabátja szakadásában, melyet saját maga vágott ki, hogy nevelői elől eltudjon rejteni dolgokat. Majd kibújt az ablakon és eltűnt az éjszakában.

(~*-*)~

   Lucia fáradtan támaszkodott a mosdónak, a hajnali gyér fényben alig tudta kivenni az arcát a maszatos, repedt tükörben. Hosszú és fáradalmas éjjele volt, hiába lopott el rengeteg értéket, annak töredékét sem kapta meg fizetségül. A keze összeszorult, hiába az egész sohasem tudja majd kiváltani a szabadságát. Persze hálás volt a családjának, nélkülük valószínűleg az utcán lelte volna a halálát, de teljes szívéből gyűlölte őket.

   Eszébe jutott a súlyos, kövér boríték, nehezen kijuttatta a kabátja bélése közül, nem finomkodott egyszerűen feltépte.

   Kedves Mr. Morgan!

   Sajnálattal értesítem Önt, hogy kedves barátja és üzlettársa Lord Calvin Ruststeel karácsony előtt egy nappal távozott az élők sorából.

   Mint tudja Lord Calvinnak nincs törvényes utódja, így az ön fia lehet a lehetséges örökös. Kérem, a fia december 31-én estig jelenjen a kúriában, azon mód melyet az ügyvédnővel egyeztetett.

   Alexander

   A levelet kétszer is átfutotta, elvigyorodott, ha megtudná szerezni az örökséget végre megtudná vásárolni a szabadságát. Tehát ma estig van ideje kideríteni merre lehet a kúria. Óvatosan kiszórta a boríték tartalmát a földre, talán vonatjegyre elég lesz.

   Vékony, fiús alkattal rendelkezett, szinte bármilyen kis résen játszi könnyedséggel átfért, főleg ez tette őt különlegessé. Lenézte a teltebb lányokat, akik saját testüket árulták, az utcán, így hozva pénzt a család konyhájára. Örült, hogy ő végül soha nem tartozott közéjük. Kis melleit alaposan leszorította fáslival, hogy még annyi se látszódjon, ami van neki, felragasztotta a műbajuszát, rövid, fekete haját copfba fogta tarkóján, felöltötte legszebb öltönyét, cipőjébe és övébe egy-egy kést rejtett, és magához vette a tolvajkulcskészletét ezek nélkül soha egy tapodtat sem tett, majd pedig a fejébe csapta kemény kalapját.

   Lucian Morgan, a hölgyek kedvence elhagyta az otthonának nevezett csúfos nyomornegyedi bérházat.