Történetek Asztali szerepjátékokból

1. játék (Cthulhu) - ŐSI ÖRÖKSÉG - 1. rész

//Mivel elég régen volt, nem pontosak már az emlékeim, a karaktereket ezer biztos, hogy nem így hívtak ( de később, ha kiderül még változtatni fogom), illetve, a vége felé amennyire haladt lefelé a karakterek cthulhu mítosza, annál jobban belezavarodunk a történetbe, főleg én, akinek ez volt a legelső alkalma. A történetet a saját karakterem szempontjából, írom, így amit, nem tudtam kidobni és ezáltal a karakterem nem tudott meg valamit, de a többiek igen, értelemszerűen nem fogom leírni.//

G – mesélő

D – Fred Tompson - volt tengerész gyalogos, régen az öldöklés, mára már csak a pénz élteti

M – William Fisher - elfelejtett örökös

K – Madame Cassandra Cygnus - híres médium, kit Ronald fogad fel

Zs – Nora Collins - a Gróf barátjának lánya, szerelmes regényeket ír

T(én) – Lucia(n) Morgan - besurranó tolvaj, ki a túlélés érdekében férfinak álcázza magát

NPC-k:

   Alexander - a gróf komornyikja

   Huan - a madam egzotikus országból származó kísérője, oda van a madamért

   Ronald - kitagadott örökös

   Klein - a gróf egy ellensége

   Bnoms család - személyzet

   ügyvédnő - a gróf örökösödését rendező ügyvéd

   Sötét szürke felhők gomolyogtak az égen, szél a vihar ígéretét hozta magával. Késő délután lehetett, amikor a vonat befutott az állomásra. A vonatról egyetlen egy ember szállt le, a szél a fekete kabátjába kapott, ahogy sietősen elhagyta a peront.

   Az idegen hamar megtalálta az állomás mestert, akinél a Ruststeel kúria iránt érdeklődött. A Ruststeel név hallatán az állomás mesterben mintha megfagyott volna a vér, egy ideig megpróbálta az idegent elzavarni, de nem tágított, majd beletörődően az ott várakozó kocsishoz irányította.

   - Üdvözletem, a Ruststeel kúriába szeretnék eljutni.

   - Ruststeel kúria, mi? – gondolkozott hangosan a kocsis. – Ott sok furcsa dolog történt mostanság. Nem ilyen úri fiúcskának való hely az.

   - Mennyiért vinne el oda?

   - Épp indulni készültem, egy ideig elvihetem magát, nem kerül semmibe. Üljön csak be úrfi.

   Lucian örült az ajánlatnak, mert nem sok pénze maradt a vonatjegy után. Nem szerette volna ilyen hidegben megtenni az utat a kúriához, fizetségéből nem tellett meleg kabátra.

   Úgy tűnt órák óta mehettek már amikor a kocsis megállította a lovát, és kijelentette ő bizony nem megy tovább, sok sikert kívánt Luciannek, hogy ép bőrrel eljusson a kúriába, majd elhajtott.

   A kúriát egy hatalmas erdő vette körül, a fák oly sűrűn nőttek, hogy még egy cseppnyi fény sem jutott át rajtuk. Lucian már nem is tudta mióta gyalogolhat, időközben az eső is eleredt és csontig fagyott, egyre nehezebben tette meg a lépéseket.

   Hirtelen, fény vakította el majd éget rengető robaj hasított az éjszakába, először azt hitte villám vágott egy fába, de a fény egyre közeledett és a robajt is felváltotta egy ütemes kopogás. Ahogy közeledett eluralkodott rajta a pánik. Nem gondolkodott csak előhúzta az övéből a kését.