Impossible

1.fejezet

Sziasztok bogyók! Ez az első ficim ilyen témában, és remélem azért a hibák ellenére is élvezhető lesz. Úgy tervezem, hogy hetenként egy részt teszek ki, de nem garantálom, hogy ezt befogom tudni tartani, viszont igyekszem majd.

Az elején még annyit szeretnék elmondani, hogy ezt a könyvet soha nem raktam volna ki, mivel nagyon sok rossz dolog történt velem. Történetesen mindenkinek van ennél nagyobb baja, de megszeretném köszönni azoknak az embereknek akik kiálltak mellettem, s akikre mindig számíthattam. A könyv nem jöhetett volna létre @Zsofi_Hun089, @Kpop_forever_04 nélkül. Nagyon szépen köszönöm a rengeteg támogatást 😊

Jó szórakozást! 2021.08.18.

-------------------------------------------------------------------------------

Jimin pov.

Úgy érzem valami nagyon nincsen rendben. Persze ezen nem kéne meglepődnöm, hiszen a világ miben élek messze nem mondható normálisnak, mégis ma minden olyan különös.

Próbálom minden energiámat beleölni aktusunkba, viszont nem érzem magaménak. Mintha kívülről szemlélném az eseményeket, de túl messze van ahhoz, hogy ténylegesen érezzem, csupán csak szemtanúja vagyok egy érdektelen dolognak, mielől csak elfutni szeretnék. Érzékelem össze tapadt bőrünket, hallom a hangos csattanáskat mikor testünk találkozik, s azt a megszokott, monoton nyögés sorozatot mely minden aktusnál felhangzik. Nem esik jól. Bele markolok dús hajába, s igyekszem összes lökésemnél barna loboncánál fogva hátra húzni fejét. Elmerülök benne akárcsak atyám kanala, kedvenc levesében. Érzem a gombócot alhasamnál, ahogyan minden egyes aktusunknál, s ez is csak unalmasabbá teszi a dolgokat. Kényszerít arra, hogy megszokjam. Testem megfeszül, minél közelebb húzom magamhoz alávetettem, s egy halk, erőtlen morgás kíséretében eresztem belé örökítőnedvem, majd rögtön ki is húzódom.

Ő  elfekszik az ágyon míg én próbálok minél előbb eljutni a tisztálkodó helységbe, hogy lemossam magamról a mocskot. Sebesen beülök a lavórba és miközben sikálom magam újból, s újból eszembe jut az előbbi szokatlan érzés. Miért nem élveztem? Pedig nekem muszály. Nem értem.

-Jimin? -hangzik kintről behódoltam vékony hangja. Nem csúnya, de most sérti füleimet -Jimin?  semmi kedvem válaszolni, de addig nem juthat szóhoz míg engedélyt nem adok rá.

-Tessék? – hangom ridegebben cseng, ezáltal alávetettem rémülten cincogni kezd, pedig nem volt szándékom rá ilyeszteni. – Beszélj normálisan. – nincsen kedvem szépen kérni, de így is teljesíti parancsom.

-Bemehetek segíteni?

- Nem kell, csak küldj valakit a ruhámiért.

- Igenis.

Hallom, hogy elsétál az ajtó elől, így nyugodt szívvel szálok ki a vízből, majd meztelenül ülök le szobámban.  Ahogyan bele gondolok, hogy mit tettem ebben az ágyban vele, bűnösnek érzem magam, pedig még okom sincsen rá.  Idegesen túrok bele szőke hajkoronámba, s lassan oda oda sétálva ablakomhoz megcsap egy hideg fuvallat, mi gerincem mentén végig haladva varázsol libabőrt testemre. Megborzongok. Érzem, hogy ez a fuvallat magával hozta a változás dallamát, nekem csupán annyi a feladatom, hogy megfejtsem. Oly hívogató az ablakom alatt elhelyezkedő kis pad, mit szint már nem is lehet látni a körülötte húzódó növény tengertől, hogy hallom halk pusmogását, miközben egyre csak nevemet hajtogatja. 

Akárcsak az ördög kísértése. Tudod, hogy nem szabad, tudod ,hogy nem helyes, de mikor bele nézel abba a földöntúli szempárba, abban a pillanatban megszűnik minden. Csak te, s csak ő marad. Fekete haja sötétebb mint az éjszaka,  és ha szürke szemeibe egyszer is bele pillantasz, soha többé nem fogsz tudni másra nézni. Szoborszerű mellkasát kidolgozott izmok fedik, s lentebb hasa barázdái keményen domborodnak. Toronyként magasodik föléd, ezzel is csak erősítve hatalmának látszatát. J...