|Vámpírba szeretve| /L.P FF/

Az első tesióra /1.Fejezet/

Történetünk elején Szeptember 5.-ét írunk,az iskola ötödik napja. A táj,fák,mindenféle természetes dolog őszi színbe öltözött,manapság mindenki imád a szabadban járni,még azok is,akik képesek egy teljes évszakot a házukban,gép előtt görnyedni. Az iskolában az élet elkezdődött,a diákok sorra özönlöttek be,a sajátjukat keresve. Volt egy kisebb diák csapat,akik immáron végzősként kezdték a tanévet. Közülük is a leghíresebb,Louis Partridge. A fiút minden lány imádta a suliban,azt gondolták,ő a tökéletes pasi. Ám Louisnak volt egy titka,amit senki sem tudhatott rajta kívül,ugyanis ha megtudják,az hatalmas galibát okozhat a saját,valamint a környező emberek életében is. A kisebb csapatban négyen vannak,Louis,valamint három barátja. Szeretik egymást,valamint másokat is oknélkül,a semmiért basztatni.

-Nézz a lábad elé kocka!-Buktatott fel Louis egy tizedikes-t,aki arról volt híres,hogy kifejezetten ért a számítógépekhez,valamint az egyéb informatikai dolgokhoz.

Ezután gyorsan tovább mentek,Louis a szekrényéhez caplatott,a többiek másmerre vágtattak. A szekrényét kinyitva vette magához a telefonját,majd vigyorogva kezdett válaszolni az üzenetekre,valamint lecsekkolni a közösségi médián zajló életét. Viszont ekkor hatalmas vérszomj tört rá,és képtelen volt visszafogni magát. Szekrényéből kitépte a táskáját,majd a mosdóba szaladt. Az egyik fülkébe bezárkózva nyitotta szét a táskáját,majd kivette a benne rejlő tasak vért. Azonnal kiengedte szemfogait,majd letépte vele a tasakot záró szelepet,majd egy hatalmas kortyra megitta az egészet.

-Basszameg,majdnem lebuktam.-Tette el az üres tasakot,majd vágtatott ki a mosdóból. Ekkor viszont annyit érzett,hogy nekiment,egy nála két fejjel alacsonyabb ember. Lenézett rá baljós tekintettel. Nem érdekelte hogy lány,eléggé udvariatlanul szólította meg.-Vak vagy a szemedtől bazdmeg?-Hangja töredezett volt,valamint feldühödött 

A fiú mély hangjára megszeppenve nézett fel rá,ugyanis megrémült. Vörös haja eleredt arcából,amikor felemelte fejét,hogy a nála két fejjel magasabb nyi fiú arcát láthassa.-Tu...Tudod nem láttalak,m...mert hirtelen jöttél ki onnan. S...sajnálom.-Hangja vékony volt,remegett,kezei pulóvere zsebeiben pihentek,ám össze voltak kulcsolva.

Louis csak szánalmasan felkacagott a lánynak rémültség-re.-Még a kutyám is bátrabb nálad,te tököm tudja hogy hívnak. Még Egyszer nekem jössz,megbánod,ugyanis nem mész haza épségben. Értve vagyok?-Louis tekintete,valamint hangja baljósló volt,ám arcán ördögi vigyor ült,ami arra engedte következtetni a lányt,hogy a fiú egy pszichopata.

-I...Igen,megértettem.-Bólintott halványan,majd már kicsit nyugodtabban állt a magas fiú előtt. Alaposan végigmérte,és hamar tudatosult benne,hogy hiába fél a fiútól,mégis meg akarja ismerni,érdekli hogy milyen igazából. Mivel a lány egy életvidám személyiség,aki sok barátnak örvendeztet,reménykedett hogy a kemény külső mögött egy kedves,aranyos fiú rejtőzik,már csak azon gondolkodott hogy hogyan hozhatná ő ezt elő.

-Mi a neved,és hanyadikos vagy? Halljam!-Förmedt rá a lányra. Hiába akarta megijeszteni,alaposan végigmérte,ugyanis a lány gyönyörűbb volt mint az átlag. Vörös haja ragyogott,szeplős arca csak még aranyosabbá tette a nyakával együtt. A nyaka...Louis amint a nyakára nézett,meghallotta a lány vérének "csobogását" valamint érezte a friss forróságot,ami a nyakából jött. Igyekezett türtőztetni magát,hogy ne ugorjon neki itt és most,ezzel leteperve azon okból,hogy véréhez jusson.

-Margaret Gilbert vagyok,9/C.-Nyújtott kezet félénken a fiúnak. Azonnal a szemébe nézett,amit elbűvölőnek talált. Olyan megnyugtatónak,és bájosnak. Louis szemei megbabonázták Meg-et,egyszerűen képtelen volt elpillantani onnan,bármilyen zajok is áradoztak körülöttük.