Loki's Thief

3. - Új οττhοη?

A főhősöket általában megmenti az az oldal a harcban, amelyikkel csatába vonultak. Tehát úgy kellett volna lennie, hogy Loki kihúz a csávából. Amit valahogy elfelejtett megtenni. Mit kaptam? Egy ruszkit, egy egomániás gazdag seggfejet, Amerika (állítólagos) legjobb seggét, egy fura szemöldökű Apollón-utánzatot, Zeusz elviselhetőbb változatát, és egy pasit, akinek dühkezelési gondjai vannak.

Egy cella szerű valamiben ébredtem, testemet több helyen kötés fedte. Az a vaspáncélos nagyon idepörkölt, odapörkölt... (A/n: Megkívántam a pörköltöt. Jön valaki enni?)

Ha jól láttam az üvegfal előtt már ült valaki. Az a vörös hajú nő. A ruszki. Nem ide figyelt, olvasgatott egy üveg vodkával a kezében.

Hangtalanul az üvegfalhoz lépkedtem, majd a jobb öklömmel teljes erőből rávertem. Annyira rá hoztam a frászt, hogy leborult a székről, a könyvet és a vodkát elejtette. Utóbbi szétfolyt. Majdnem a könyvre.

- A piáért kár volt - jegyeztem meg, miközben hátraléptem egy lépést.

- Látom, felébredtünk - szólt vissza a nő - Mit szólnál hozzá, ha elkezdenénk a kihallgatást?

- Felőlem - vontam vállat. Maximum hazudni fogok. Az apámnak hála jól megy.

A nő elővett egy iPadet. Azon lehettek a kérdések.

- Neved?

- Y/n Y/L/n.

- Életkorod?

- 17.

A nő egy ilyen ,,te jó ég, ez egy kiskorú"-nézéssel tekintett rám.

- Hogy kerültél Lokihoz?

Oké, ideje beizzítani a tehetségem. Nem bízom benne.

- Elrabolt. A legközelebbi erdőben sátoroztam a katonasággal, mire megjelent, lerombolta a tábort, és az utolsó túlélőt, más szóval engem magával vitt. Kényszerített, hogy harcoljak.

Úgy tűnik, a nő bevette.

- Értem... Sajnálom a barátaid.

- Elmentek. El kell fogadni.

- Oké, utolsó kérdés... Használta rajtad Loki a jogarát?

- Ezt hogy érted?

- A mellkasodnak érintette, miközben a kék kő fénylett.

- Igen...

- Rendben. Köszönöm. Stark - nyomott meg valamit a fülében - A lány tiszta. Csak egy irányított áldozat. Kiengedjem? Oké.

A nő az irányító pult elé lépett, és kinyitotta a cellám ajtaját.

- Köszönöm - mosolyogtam rá.

- Szívesen. Natasha Romanoff vagyok - nyújtott kezet. Elfogadtam - Örülök, hogy negusmerhettelek.

- Szintén. Te, mondd csak - néztem rá vigyorogva - Van még pia valahol?

- Nem vagy te túl fiatal ahhoz hogy igyál? - nevette el magát Nat.

- De igen. Viszont, kit érdekel? - nevettem én is.

- Megkérdezem Starkot. Egy egész készlete van.

Nat kivezetett a börtöntől. Sok-sok lépcső, és egy hosszú folyosó után egy nappaliban találtam magam.

- Srácok! - kiáltotta el magát Nat - Ő itt Y/n Y/L/n. Ismeritek.

Mindenki felém fordult. Amerika kapitány a pajzsát kezébe kapva fenyegető testtartást vett fel.

- Hé, hé, nyugi! - hőköltem hátra.

,,Csak egy áldozat!" tátogta Nat a többiek felé. Ők egy meglepődött,,Oh"-hal válaszoltak.

Egy íjász pasi lépett elém, hogy kezet fogjon velem. Felvontam a szemöldökömet.

- Apollón? Te hogy kerülsz ide?

- Clint Barton vagyok. Ki az az Apollón?

- Nem fontos...

Ekkor egy szőke hajú pasas lépett elém. Kezében egy kalapács (?).

- Thor, Odin fia, a mennydörgés istene.

- Zeuuusz - röhögtem el magam.

- Az egy másik isten - mosolyodott el - Én elviselhetőbb vagyok, Lady Y/n.

- És udvariasabb is - haldokoltam a nevetésben. Thor-on is látszott, hogy már nem sokáig tudja visszatartani a röhögést.

Ekkor a következő Bosszúálló lépett előre. Egy nagy, zöld... Szörny?!

- Hulk vagyok! Y/n barát?

- O-olyasmi - motyogtam.

- Bruce! Megijeszted a vendégünket! - mosolygott rá lágyan Nat, majd megfogta a szörnyeteg kezét - Megy le a nap, nagyfiú. Megy lefelé.

Ezt még megismételte egy párszor, mire a zöld izé eltűnt. A helyébe egy idősödő pasi került. Egy fáradt pasi.

- Bruce Banner - mosolygott gyengén.

- Na és te? - fordultam a Kapitány felé - Amerika állítólagos legjobb seggében kit tisztelhetek?

Mindenki röhögött.

- Már most kedvelem - töröltette a szemét Nat és Thor.

- Steve Rogers - adta meg magát.

Az utolsó ember az a vaspáncélos emberke volt, aki kiütött. Tony Stark.

- Szóóval, egy gyors kérdés... - vettem nagy levegőt.

- Van valamilyen piád, Stark? - előzött meg Nat.

A milliomos arca felderült.

- Persze, hogy van! Mi kéne?

- Pálinka? - kérdeztem.

- Az mi? - néztek rám a fiúk.

- Egy pia. Magyar specialitás. Finom - segített ki Nat - Szerintem maradjunk a vodkánál.

- Tökély! - derült fel az arcunk.

_-_-_-_·_·_·_

Egy óra múlva már a fél csapat ki volt ütve. Steve, Bruce és Clint egymás hegyén-hátán feküdt a kanapén.

Starknál már beütött a pia. Berakta Lil nas x-től a Montero (call me by your name)-et, és azóta is az asztalon táncol. Én és Nat rajta röhögünk. Thor meg úgy viselkedik, mintha nem is ivott volna. Pedig ezt állítani hazugság lenne.

Hajnali három van jelenleg. Mindenki alszik (Steve, Bruce és Clint ott, ahol eddig is, Tony lába az asztalon, feje a földön, Nat a kanapén, Thor pedig visszament a szobájába), már csak én vagyok ébren. Jó ötletem támadt. Csintalan mosolyra húztam a szám.

Egy filcet a kezembe véve mindenkinek írtam valamit a homlokára (kivéve Thornak). Bruce ,,Rawr", Clint ,,copy Apollón", Nat a ,, Russia is the best american state in Ukraine", Steve pedig a ,,We no speak Americano" feliratot kapta. Miután ezzel végeztem, megkerestem a teraszt, és az egyik napozó ágyba befeküdve álomra hajtottam a fejem.

_-_-_-_·_·_·_

E/3

Loki valósággal tombolt. Alig szerezte meg a legjobb fegyverét, máris elveszítette. És mindez az idióta Bosszúállók miatt van.

Y/n Y/L/n az eddigi legkülönlegesebb midgardi, akivel valaha találkozott. Isteni vér folyt az ereiben, de nem asgardi, hanem olimposzi.

Aztán eszébe jutott valami. Egy terv. Hogy visszaszerezze Y/n-t.

- Százados! - ordította el magát Loki, mire a hívott személy eléje sietett.

- Igen, felség?

- Hívja fel a német barátainkat. Adunk egy kis problémát a Bosszúállóknak...