Loki's Thief

2. - Lοκι τάmαdάsα

Nem tudtam, hogy a túlvilágon is tudok álmodni.

Az Empire State building tetején elhelyezkedő Olimposzon találtam magamat. Előttem négy ember állt, és beszélgetett. Ismertem mindannyiukat.

Percy Jackson dühösen meredt az előtte álló Michael-re. Mellette Annabeth riadókészültségben nézett a Poszeidón-sarjra, készen állva arra, hogy közbe avatkozzon, ha elfajulnának a dolgok. Silena Beauregard pedig látszólagos nyugodt arccal figyelte, mi történik.

- Mégis, hogy tehetted ezt?! - ordított Percy Michael-lel - Szeretett volna békésen elbeszélgetni velem, nem is támadt rátok! Meg kellett volna őt hallgatni, dönteni a sorsáról! Erre ti mit csináltok?! Ráküldtétek az íjászokat! És most meghalt! Mi lett volna, ha azért jön, mert a beépített emberünk akar lenni Luke hadseregében? Ha végre rájött, miket tett, és a jó oldalon akar harcolni?!

- Sajnálom - motyogta Michael.

Percy, úgy tűnt, robbanni készül.

- Elég lesz - állította le őket Annabeth - Percy, nyugodj meg. Michael-lel később számolunk. Most az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Y/n-t.

Percy félrevonta Annabeth-t.

- De hiszen Y/n meghalt!

- Artemisz Vadászai azt mondták, félúton a szakadék alja felé eltűnt. Az íjászok látását semmi sem blokkolta. Nem volt sem por sem pedig köd. Mindent tisztán láttak. Van még rá esély, hogy Y/n életben van. Meg amúgy is, én nem úgy ismerem azt a lányt, mint aki könnyen feladja.

Magamban jót röhögtem mind a kettőjükön. Már nincsen semmi remény. A testem ott fekszik teljesen összetörve, és elvérezve egy óriási szakadék alján.

- Rendben. Bízom benned, Annabeth. Találjuk meg őt, lehetőleg még Luke előtt. Tuti ők is keresik.

Az álom kép fakulni kezdett.

- Percy, ha ezt hallod akkor légyszi tégy meg valamit. Rendezzetek nekem rendes, szép temetést - üzenetem neki.

Úgy tűnik, nem hallotta meg.

Az álom elillant. Felébredtem?

_-_-_-_·_·_·_

Egy puha, fehér kórházi ágy szerű valamin feküdtem. A nyilak eltűntek a testemből. Helyüket most kötés fedte. A csontjaim... Azok mintha el sem törtek volna.

Kinyitottam a szemem. Látásom a mellettem lévő ablakból áradó fény vakította el.

Körbe néztem. Egy szép fehér szobában voltam. Mintha a kórházba kerültem volna. A levegő fertőtlenítő szaga is erről árulkodott.

A helyiség viszont nem volt nagy. A berendezése is kissé szegényes. Mindössze az az ágy volt, amin éppen én feküdtem, a bal oldalon egy szék, a szoba másik felében a két sarokban egy-egy szekrény.

Ekkorra már rájöttem, hogy nem haltam meg. Valamilyen elképesztő módon életben maradtam.

Megpróbáltam kikelni az ágyból. Csodák csodájára mindössze egy picit fájdalomtól eltekintve a jobb sípcsontomban, olyan volt, mintha csak aludtam volna egy kiadósat, nem pedig ripityára törtem magam.

A fegyveremet az egyik szekrény legalsó fiókjába találtam meg. Kezembe fogtam a tőrömet. Egyből biztonság érzetem támadt.

A szoba ajtaja nem volt bezárva. Óvatosan, halkan kinyitottam résnyire. A tőrömet kidugtam a nyíláson. Úgy tűnik, egyenlőre nincs veszély.