Edd meg!

Toshinori sempai....

Charli szemszöge:
Már a folyosókat jártam amikor megláttam a szobát ahova be kellett mennem:"3-as szoba interjú". Benyitottam a szobába ahol kettő férfi várt rám egy fiatalabb bolondos kedvű vidám fiú volt szimpatikusnak tűnt, viszont a másik egy középkorú komor rideg férfi volt kicsit ilyesztőnek találtam. Leültem elindították a felvételt a fiatal kérdezgetett az idősebb jegyzetelt. Az elején bizonytalan voltam és zárkózott de aztán feloldódtam és elkeztem össze vissza All might-ról áradoztam amikor hirtelen meghallottam hogy nyílik az ajtó mire kirázott a hideg...

-Bocsánat rossz szobába jöttem-szólt egy rekett de mégis vonzó hang

Amint meghallottam rögtön hátra fordultam és megláttam őt az életem szerelmét All might-ot.....

-Nézd csak ki toppant be-szólt a fiatal riporter-Csak nem a művésznő szerelme

Elpirultam, hihetetlenül kínosan ézeztem magam.. Vajon mindent hallott...

All might szemszöge:
A lány nagyon elpirult nem nagyon értettem hiszen legtöbbeknek csak az izmos alakomban kellettem volna... De ő mégis..... És olyan szép.....

-Őőő.. Szia!-köszöntem zavaromban és én is elpirultam

Ezután percek teltek el úgy hogy egyikünk sem szólalt meg csak elvörösödött fejjel néztünk egymás szemébe. Ezután a két riporter felállt és elindultak kifelé az egyikük az ajtón kifelementet megveregette a vállam és annyit mondott:"Sok szerencsét haver, a csaj imád téged" és már ott sem voltak.

-He-heló! -szólt zavarodottan a lány-Te-te vagy All might?

-Igen-feleltem még mindíg vörös fejjel-És téged hogy hívnak?

-Charli....Charli Damelio-válaszolt még félve de már kicsit magabiztosabban

-Nagyon szép neved van-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon hátha evvel oldom a hangulatot,de sajnos ettől mégjobban elvörösödött-Leülhetek melléd?-kérdeztem óvatosan

Carli csak bólintott. Beléptem a szobába odahúztam mellé egy széket és leültem.

-És mond csak hány éves is vagy?-kérdezősködtem tovább

-17 vagyok-felelte, amin én kissé meglepődtem-Tudom hogy te 50 vagy és azt is hogy nem akarsz ilyen kislányokkal együtt lenni de......

-Dehogynem-feleltem belevágva mondatába-Mármint ne értsd félre nem vagyok pedofil csak tudod te nagyon érettek látszol a korodhoz képest

-Tényleg??-felelte csillogó szemekkel, olyan aranyos volt

-Egyébként Toshinori Yagi a rendes nevem

-Mindíg is gondolkodtam róla mi lehet a rendes neved-mondta inmár teljesen nyugodt és feloldódott hangsújjal

-Nem ülünk be valahova meginni egy kávét?-kérdeztem reménykedve

-De igen-felelt vidáman-nagyon örülnék neki

Felálltunkés elindultunk kifelé az épületből. Útközben lemondtam az interjún amiért kicsit mérgesek voltak rám de ez mostantól nem érdekel nem leszek többé az a szabálykövető béke szimbólum néha én is kirúghatok a hámból. Túl sokáig voltam szabálykövető és életemben csak egyszer voltam igazán szerelmes az is már évekkel ezelőtt volt ha már esélyt kapok rá mégegyszer hogy szerethessek nem fogom veszni hagyni.

Charli szemszöge:
El sem hittem mi történik. RANDIZNI FOGOK ALL MIGHT-TAL. Ennél szebb gondolataim ezelőtt jó régóta nem voltak. Minden álmom ez volt évek óta mikor megláttam kiskoromban a képernyőn tekintetem a tv-re ragadt és csillogó szemekkel néztem annak a tökéletes férfinak a tökéletes testét és arról álmodoztam hogy egyszer ennek a férfinak fogható a kezét az utcán ez a férfi csókolná az ajkaimat és ezt a férfit várhatnám haza finom vacsorával, ápolhatnám gondozhatnám, hozzábújhatnék, ő feküdne mellettem mikor felkelnék, de ami a legfontosabb ennek a férfinak szülhet ék gyereket. És ez a férfi, álmaim férfi most itt sétált mellettem úton a randink helyszíne felé. Mire észbekaptam kiszabadulva kavargó de csodálatos gondolataimból All might megpróbálta fogni a kezem mire én habozás nélkül lágyan megragadtam csontos kezét. Rám mosolygott mire én rögtön úgy éreztem hogy pillangók röpködnek a gyomromban.
Végre megérkeztünk a randi helyszínére egy aranyos kis kávézó volt nem volt nagyon puccos egy kis otthonos cukrászda. Bementünk és leültünk. Mindketten kértünk egy jegeskávét és vártuk hogy kihozzák.

-Hát én ide szoktam jönni mikor akad szabadidőm-törte meg a csendet az én drágám-tudom hogy nem nagy szám de......

Nem hagytam neki befejezni közbe kellett vágnom.

-Toshinori sempai....-szóltam közbe-szeretlek........

Ennyi lett volna a második rész remélem tetszett nem vagyok ebben pfofi de én nagyon élvezem csinálni úgyhogy remélem ti is élvezték olvasni és jókat nevettek rajta. Hamarosan hozom a közi részt pusszancs<3