Edd meg!

Patkány vagy milyen lényezet

All might szemszöge:

... Valaki kopogtatott evvel félbeszakítva a vitát.

-Majd én megyek kinyitni-szólt charli

-Ne, Ne faradj majd én megyek!-válaszoltam és elmentem kinyitni az ajtót.

Amikor kinyitottam lesokkolódtam ugyanis nem állt senki az ajtóban de valaki mégis szólongatott.

-Nézz le! Nézz le!-szólongatott a titokzatos valaki

Azt hittem szellemet látok de aztán lenéztem és megláttam.......

-Igazgató úr!-köszöntem a patkánynak (vagy nem is tudom milyen állat)

-Üdvözletem Toshinori! Azt hittem már sose vesz észre-mondta félig nevetve

-Elnézést kérek igazgató úr!

-Csak azért jöttem mert egy papírt nem adott be és a telefont sem vette fel-szólt az igazgató

-Oh igen bocsánat megfeledkeztem róla! A telefonom meg elromlott-kerestem kifogásokat-Egy pillanat és hozom addig is fáradjon be!

Bejött a patkány (még mindig nem tudom milyen állat) és mikor meglátta a nappaliban ülő charlit felcsillant a szeme.

-De hiszen ez charli da meliooo!!!-kiáltott csillogó szemekkel-Hatalmas rajongója vagyok!! Kérhetek egy autogramot??

-Ohm..persze-mondta zavartan

Amíg a szerelmem és az igazgató társalogtak én gyorsan elmentem megkeresni a papírokat amiket nem adtam le hogy menjen el innen ez a lény minél hamarabb és meggyőzhessem charlit a Vilmos és a Jani névről.

-Itt is van-nyújtottam át a papírokat annak a személynek(?) aki éppen a nőmre csorgatta a nyálát.

-Oh köszönöm Toshinori akkor én megyek is-mondta a lényezet

-Hála az égnek-suttogtam

-Mit mondott?-kérdezett vissza a patkány

-Ja semmit semmit-mondtam és próbáltam nem elnevetni magam

Miután végre elment visszaültem szerelmem mellé.

-Na ez fura volt-szólalt meg még mindig zavart állapotban a kedvesem

-Nem mondod-nevettem el magam

Nevettünk együtt egy ideig.

-Na visszatérve a témához-szolaltam meg én először-Vilmos és Jani

-Ahj dehogy lesz Vilmos és Jani-mondta ingerülten-Ameddig én szülöm meg őket nem lesznek Vilmos és Jani

-De amíg az én gyerekeim nem lesznek Raj meg Fincsy vagy micsoda-vágtam vissza

-Egyrészt Ray és Finley másrészt tiéd volt a könnyebb része úgyhogy én döntöm el a neveket-mondta hisztisen

-Rendben egyezzünk meg! Az egyik gyereknek te választod ki a nevét a másiknak én!-adtam meg magam

-Joó oké-egyezett bele a szemét forgatva

-Akkor válasszunk egyet mindkettőnk neveiből

-Rendben rendben

-Én a Finleyt választom-mondtam

-Jó oké akkor én meg a Vilmost-adta meg magát teljesen

-Akkor ezt megbeszéltünk Finley és Vilmos-mosolyodtam el a megkönnyebbültségtől hogy nem kell már ezen vitázni

~Egy héttel később~

Charli szemszöge:

-Toshinori drága elmegyek egy terhes fotózásra dixie tesókámmal-mondtam szerelemnek miközben a bejárati ajtó felé siettem

-Menj csak én úgy is mindjárt megyek dolgozni-válaszolt a jóképűség megtestesítője

-De hiszen szombaton nincs suli-értetlenkedtem

-Ja nem a suliba megyek midoriya fiamat megyek edzeni-mondta

-Ja így már mindent értek-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára búcsúzás képen-Majd találkozunk, szeretlek

-Szia drágám én is nagyon szeretlek vigyázz magadra-köszönt el a senpai

El is indultam hogy találkoztak dixievel a dunkinnal. Rég találkoztunk már mert ugye kitagadott a család,de dixievel tartottam végig a kapcsolatot. Várom már a találkozást. Ő az egyetlen a családból aki tudja hogy terhes vagyok. És hát hamarosan szülök úgyhogy ki kell élveznem amíg nincs egy gyerek a nyakamon.
Odaértem a dunkinhoz ahol már ott várt a testvérem de ott volt vele még valaki...."nem ez nem lehet" gondoltam magamban. Ahogy egyre közeledtem megláttam hogy Chase áll ott a tesóm mellett és várja hogy én oda érjek.
Amikor már teljesen biztos voltam benne hogy ő az megfordultam és elkezdtem rohanni amennyire egy több mint nyolc hónapos terhes nő magassarkúban tud. Éreztem hogy ők is elkezdtek utánam futni. Éppen jött egy busz amire gyorsan felugrottam és a buszon végignéztem ahogy Chase személyiségének illően szitkozódva nézi ahogy elmegy a busz. "Azt hiszem jobb ha a terhesség hátralevő részére inkább a senpai-al maradok otthon" mondtam magamban.
A buszról leszállva gyorsan all might-hoz igyekeztem haza és közben felhívtam a terhes fotóst hogy mégsem tudok menni.
Mire hazaértem az össze vissza rohangálás után a szerelmem már otthon volt.

-Szia gyönyörűm!-köszönt rám mikor beléptem az ajtón-Hamar hazaértél történt valami?

-Szia drágám-köszöntem én is-Nem nem történt semmi érdekes csak hamarabb végeztünk-úgy éreztem nem akarom most ezzel feldúlni a drágámat

A senpai az íróasztalnál ült és valamit nagyon irogatott.

-Mit csinálsz egyébként szívem?-kérdeztem rá

-Ja éppen kiszámolom hogy mi lesz a horoszkópjuk a gyerekeknek-érkezett a válasz

Közelebb mentem és azt láttam hogy all might előveszi a radírját és kiradírozza vele a szűz feliratot..

-Ahh nem írtam elég szépen most irhatom újra-mérgetődött

-Nem baj szerelmem nagyon ügyes vagy-dicsértem meg és egy csókot nyomtam az arcára

Meg néztem a telefonomat és most szembesültem vele mennyi nem fogadott hívásom van dixietol és chasetol. Csak úgy kavarogtak bennem a gondolatok és az érzelmek. És ekkor elhatároztam nem bújkálok többet Chase elől.

-Figyu senpai-om!-szóltam hirtelen

-Igen dunkinom?-kérdezte mosolyogva

-Még el kell mennem elintézni valamit a városban-mondtam

-Oh rendben csak nyugodtan-felelt kedvesen

A házból kiérve visszahívtam először dixie aztán chaset. Dixie mentegetőzött hogy tényleg velem akart lenni de hogy anyáék megtudták hogy velem találkozik és a nyakára küldték Chaset. Hittem neki. Chase pedig szokásos hangulat ingadozásos viselkedését hozta először nyájas hangon majd ingerülten beszélt hozzám. megbeszéltem vele egy találkát holnap kora este a parkban.....

Na hát ennyi lenne a következő rész remélem tetszett Charli és All might drámával téli kalandjainak legújabb része ne tudjátok meg hányszor álltam neki ennek a résznek elég nehezen jött létre na de mind1 is remélem elnyerte tetszéseteket majd jövök a következővel valamikor addig is puszilok mindenkit legyetek jók😽😽😽