Miután felérzem a szobámba kipakoltam a tádkámból, majd bepakoltam a holnapi órarendnek megfelelően. Miután kész voltam a nap további része hamar eltelt. Este felé vacsoráztam majf elmentem fürdeni stb... Miután kész voltam mindennel elkezdtem telefonozni. Mikor beléptem az instámba egy meglepő értesítés fogadott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
""Levi_ackerman akit valószínűleg usmersz, megtalálható az instagramon.""
Miután ezt megláttam a szivem egyből hevesebben kezdett verni. A képekből egyből mehismertem, hogy ő az. Persze nem is kell mondanom, hogy egyből bekövettem. Viszont ami ezután következett annak nagyon megörültem. Ugyanis pár perc múlva vissza követett. Tehát van neve is a helyes srácnak. Levi. El sem tudom mennyide boldog voltam. Biztos voltam benne, hogy ki derítem a nevét ami nem is lett volna olyan nehéz ugyanis ismerem Hanjit aki ugyan abba az osztályba jár mint ő. Na mindegy is. Még álmodoztam magamba egy kicsit aztán elég álmos boltam ezért lefeküdtem.
A reggel ugyan úgy telt el mint mindegyik másik ezért ennek az elmesélésével inkább nem is húzom az időt. Miután elkészültem, megint megreggeliztem majd elindultam a buszmegállóba. Nem kellett sokat várnom, 1-2 percen belül már ott is volt a busz. Viszont mielőtt megérkezett volna elterveztem, hogy ma megint Levi mellé ülök, persze ha van mellette hely amit nagyon remeletem. Ésss e mellet majd köszönök is neki. Szerencsémre mikor felértem a buszra megláttam, hogy megint egyedül ül. Egyből felé vettem az irányt, amit egy szemforgatással díjazott.
- Szia Levi.
- Tch. Ülj le kölyök, ha már úgyis azért jötrél.
- Jobban örültem volna egy (T/N)-nak/nek mint a kölyöknek.
- Tch örülj, hogy egyáltalán ide engedtelek amúgy meg miért hívnék máshogy egy kölyköt.
Ezt követve nem is beszélgettünk. Igaz kicsit megbánt a stílisával, de ami azt illeti jól áll neki. Nagyon jól. Később megérkeztünk az iskolába. Egyik szünetben legjobb barátnőmnek Mikasának elkezdtem mesélni Leviről. A személyiségéhez képest elég bíztatóan fogatta problémám aminek örültem. Mivel ő is ismeri Hanjit felvetette az ötletet, hogy mi lenne ha tőle kérnénk tanácsot.
- Igen, erre már én is gondoltam de még nem volt alkalmam oda menni hozzá.
- Hát most van, szóval siess mert becsengetnek.
Azzal el is indultam a mellettem lévő osztályba. Miután beléptem Hanji már rögtön szaladt felém egy ölelésre fülig érő szájával.
- Uhh szia (T/N)! Már átakartam menni hozzád, de nem nagyon volt eddig alkalmam de hát megelőztél.
- Igen én is hamarabb jöttem volna ha tudtam volna.
- Na ésss gondolom nem ok nélkül jöttél. Mondta még mindig vigyorogva.
- Ami azt illeti tényleg nem. Tanácsot szeretnék kérni....fiú ügyben. Nyögtem ki nagy nehezen.
- Ki a szerencsés??!?!?!??! Üvöltötte Hanji izgatottan.
Először lecsitítottam kicsit az izgatott lányt, majd mivel Levi nem volt bent a teremben elkezdtem mesélni problémámat. Aztán Hanji elkezdte mondani Leviről tapasztalatait.
- Ami azt illleti...elég moforva tud lenni. Mindenkivel ilyen. Azonban belül egy nagyon erős és lágy szive van. Lehet, hogy nehéz elhinni mert nagyon titkolja és eltakarja mogorva viselkedésével. Viszont én már régebb óta ismerem, ívy már volt időm ezt megtapasztalni. Szóval bíuhatsz bennem. Csak egy kicsit több idött kell eltöltenetek és te is észreveszed. Mondta bíztatóan Hanji.
- Csak nem rólam van szó? Mondta egy kis éllel a hangjában a törpe aki mögöttünk állt, amiről mellesleg nem is tudtunk.
- Miket beszélsz te neki pápaszem?
- Valami probléma van törpike? Amugy is miért érdekel téged hogy mit mondok neki rólad?
Hanjinak erre a mondatára Levi arcán egy halvány pírt lehetett felfedezni.
- Cs..csa.akk....nem szeretem ha rólam beszélnek valakinek ráadásul még hülyeséget is. Dadogta Levi aki kicsit zavarban volt. Nagyon cuki volt így. Még szívesen néztem volna ahogy fekete tincsei kuszán tökéletes arcába lógtak, valamint izmos felsőtestét ami még ingen keresztül is látszott azonban becsöngettek. El is indultam vissza az osztályomba viszont mielőtt végleg elhagytam volna az ővéiket utoljára még hátra néztem, és észre vettem hogy Levi engem kémlel acélkék szemévem. Pár másodperc mulva találkozott tekintetünk amire gyorsan elkaptam fejem, majd elhagytam a termet.
Miután vissza értem sajátomba nemsoká elkezdődött az órs is. Ami közben oersze Mikasa egyfolytában érdeklődött, hogy mi volt odaát. Amit nyilván nem tudtam elmesélni mert a tanár észre vette, hogy beszélgetünk ezért engem ki küldött óráról. Amikor kiértem termünkből leültem a folyosón lévő ülőhelyek egyikére, majd megpillantottam a velem szemben ülő Levit akit ugyancsak kikültek óráról.
- Nocsak. A főnököt is kiküldték óráról? Mondtam játékosan ezzel egy beszélgetésbe invitálva a fiút.
- Még a legjobbakkal is megesik. Mondta beképzelten.
- És megtudhatom, hogy mi volt az oka?
- Veszekedtem a pápaszemmel.
- Huh? Hanjival?
- Ja
- De nem értem miért akkora baj hogy mesélt rólad egy kicsit.
- Már elmondtam. És amúgy meg miért kérdezősködsz rólam? Ha akarsz tudni valamit kérdezd meg tőlem ne attól az idiótától aki össze vissza beszél. Még hogy lágy szívű. El ne hidd neki.
- Oda kellett volna mennem hozzád azzal hogy mesélj magadról? Biztos elzavartál volna. És amúgy már elhittem neki szóval késő.
- Téged miért küldek ki kölyök?
- Hh észre vették hogy beszélgettem.
- Tchh. Remélem nem rólam.
Erre a mondatára szerencsére nem kellett válszolnom igyan is meghallottuk a csengőt. Ami a szünetet jelezte. Akkor Hanji rohant ki a termükből rögtön oda hozzám. Feltűnt neki, hogy mindkettőnket kiküldték. El is meséltem, hogy jót beszélgettünk. Legalabbis számomra jó volt. Viszont megláttam hogy Hanji nagyon vigyorog aminek meg akarm tudni az okát.
- Képzeld! Mielőtt kiküldték Levit veszekedtünk, és véletlenül kicsúszott a száján hogy azérg baj, hogy meséltem neked róla mert érdekli mit gondolsz róla és így most te már félig ismered, ő pedig téged nem. Ezután megkért hogy meséljek rólad amit el is kezdtem de nem tudtam befejezni mert kiküldték.
- És még ő mondja, hogy ha érdekel róla valami akkor tőle kérdezzem meg ne tőled. Ekkor Hanji nevetésbeb tört ki, én pedig egyre boldogabb lettem ugyanis jezdtem felfogni, hogy Hanji mit is mesélt. Levi meg akar ismerni engen. Lehet, hogy annyira nem is reménytelen a helyzet mint ahogy látom. Ezután Hanjival végig beszéltük a szünetet majd hallottuk, hogy becsöngettek. Elindultunk mindektten az óránkra ami szerencsére mára az utolsó volt. Nekem egy biosz, Hanjinak pedig egy töri. E miatt sajnáltam is őt nagyon. Viszont a jó hír, hogy ahogy említettem is ma mindkettőnknek ugyan annyi órája van. Így lehetséges, hogy Levivel ugyan azzal a busszal megyünk haza.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Itt is a második rész, remélem tetszett. A helyesírási hibákért bocsi. Nagyon megköszönném ha szavaznál vagy leírnád a véleményed kommentben.<3
