Sosem szabadulsz

Ez csak a kezdet

Már ezer éve szerettem volna leülni, leírni a gondolataimat egy modern világban ahol rohan az idő és az emberek is, mit élhet át az ember, ha egy kicsit lelassít és elmereng a részleteken. Észre lehet amúgy venni őket nem is túl nehéz, csak egy kicsit oda kell figyelni rájuk. Ezt mondjuk nekem, aki már másfél éve egy emberre tud koncentrálni és semmi más nem létezik neki a földön nem túl nehéz. Tehát akkor azt hiszem nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, nem A VILÁGRÓL, hanem az én világomról mesélek, ami csak körülötte forog. Azt hiszem erre mondják azt, hogy van olyan ember aki függőséget okoz. Nekem ő lett a drogom. Minden amit el tudsz képzelni és rá lehet függeni. Egy jó adag kokain. Azt hiszem erre tudnám a leginkább hasonlítani. Szóval ez lenne a mi történetünk. Impulzív, bonyolult,izgalmas, a legmélyebb legcsucsogósabb részletekkel, amikre éppen jól esne egy nehéz nap után csorgatni a nyálad. Ne aggódj én is ilyen vagyok, nem szégyen, ezek a kedvenc könyveim. Százszor jobban megborzongsz tőle mint egy jó pornó filmtől. Befejeztem a fölösleges, unalmas magyarázást, szóval kezdjük. 

Unalmas, kurva unalmas nap volt. De tényleg. A szokásos iskolai nap. Képzeld el hogy van egy hely ahova tanulni jársz, de nem tanítanak semmit és ráadásul utálsz ott bent mindenkit. Na poontosan ezt éreztem amit most te. Végigszaladt a fejemen pár dolog aztán kinyitottam a szemem és láss csodát már nem feküdt mellettem a csávóm akit az este sem láttam lefeküdni, ugyanis nem tudott leszállni az átkozott motorjáról. Reggelre meg elment dolgozni. Fényesen hangzik nem? Utálok erre a cigiszagra meg dohos levegőre felkelni reggelente. Rohadtul elegem van már ebből az egészből. Konstatáltam, hogy ismét nem volt képes megdugni, és éreztem, hogy az izmaim, tudod.. odalent teljesen ki vannak éhezve egy kis edzésre. Szépen lassan felöltöztem majd megindultam a busz felé ami nem sokkal volt illatosabb mint az alap környezetem. Hát ebből rohanás lett, ugyhogy lihegve leültem és bedugtam a fülesem amíg a sulihoz nem értem. 

-Baszki ma van az anyám születésnapja....-Keltem ki magamból és barátnőmre néztem meredt tekintettel. Mután ezt kimondtam meghallottam a csengőt úgyhogy berohantam a wc-be, hogy felhívjam az anyám aki amúgy németországban él és valószínűleg már dolgozik. 
Mire befejeztük a nagyon fontos beszélgetést beestem órára 5 perc késéssel. A tanár rámvetette undok szemeit, majd flegmán elfordult. Hát szép mondhatom...inkább díjazná, hogy így csak 40 percig keserítem az életét. Mindegy szóval izgalmas tanóra alatt más dolgom sem volt, csak hogy a facebookot tekergessem. Elém ugrott az értesítés a mai születésnapokról. Mondjuk ugorhatott volna hamarabb is.. Megláttam egy régi ismerős arcot akinek ugyancsak aznap volt a születésnapja. Hát felköszöntöttem bár nem vártam valami érdemleges reakciót szóval meglepett a végeredmény. Tehát a válasz az volt, hogy "köszönöm szépen csajszi rég láttalak, nem futunk össze miután végeztem?". Hm végülis miért ne a csávóm csak később végez, bár amúgy sem érdekli mi van velem, vagy hogy mit csinálok úgyhogy leszarom. 

Kisétáltam a kapun és elkezdtem körülnézni, hogy merre lehet. A fejem a közeli játszótér felé fordítottam és láss csodát ott ücsörgött magában. Felé vettem az irányt egy nagy mosollyal a képemen. Csak ne higyje már azt, hogy egy fapina lettem az évek alatt. 
-Hééééj heló miujság veled szülinapos, ezer éve nem láttalak, de legalább a magasságod megmaradt.- felállt, majd lehajolt puszit adni. Duplát természetesen. Az első amire gondolni tudam, hogy hogy a picsába ilyen magas, majd feltűnt valami érdekesebb is ami nem csak az agyamat indította be. Kibaszott jó illata van basszus. Ez a csávó még mindíg egy szoknyapecér. 
-Csáó, hát igen jó régen, és jó látni, hogy a te magasságod is a régi.-Haha nem volt túl vicces de valamiért mégis elkezdtem nevetni. 
Leültünk egy padra elmesélte, hogy szingli, hogy mit dolgozik most és hogy mennyire el van a maga kis világában. Sosem volt egy unalmas ember de most valahogy mégis jobban megfogott. Kezdett sötétedni, úgyhogy felajánlottam, hogy menjünk fel hozzám és szívjunk el pár szál cigit még jó lenne beszélgetni. Természetesen ő benne volt, tehát elindultunk sétálva a ház felé. A zsebemben megszólalt a telefonom és a pasim nevét mondta hangosan. Fasza, vajon mit akarhat most éppen. 
-Heló nemsoká otthon vagyok de jönnek Rolandék lelépek velük hajtani a városban. 
-Szuper.. menj és érezd jól magad én itthon alszom.- majd ezzel le is tettem. 
Nem tudtam eldönteni, hogy szánalmasnak éreztem magam, hogy semmit nem érek, vagy szimplán kurva mérges lettem, mert fölöslegesen szakít félbe egy beszélgetést ha ugyanazért hív fel amit minden nap eljátszik már 7 hónapja.