Évezredes szerelem

2. Fejezet :Találkozások

Már órák teltek el azóta, hogy próbálják kinyitni a külső kő réteget. Az újságírók azóta várják, hogy vajon ki lehet. Elvégre még a hírekben is leadták, hogy a professzor és csapata egy eddig nem ismert piramist találtak a homok alatt, benne ezzel. A keletkezését Krisztus előtt 2000-re saccolta Johnatnan professzor.

-Különös.-Gondolkodom hangosan.
-Hogy? - Barátnőm kissé összezavarodtan néz rám, pedig már megsozkta, hogy magamba beszélek. Eddig ő is a műveletet figyelte, és jegyzetelt. Az egyetem is ő volt a legszorgalmasabb.

Az érzés a különös a gyomromban, pillangók repkednek benne. Már régóta nem éreztem ilyen izgalmat. Nem is tudtam, hogy képes vagyok még erre. Mosolyra késztetett az érzés.

Egy kattanás hallatszik.

Megmozdulnak a látszólag értelmetlen jelek a helyükre kerülnek.

Amenemhat.

Ezt a nevet adják ki a jelek.

-Lehetséges?-Újra csak magamtól kérdezem.
Lassan lépkedek közelebb magassarkumban.

A dolgozók akik a kinyitásán munkálkodtak csak tanácstalanul néznek maguk elé.

-Mire várnak? Szedjék le! - Szól rájuk izgatottan a professzor, ezzel kizökkéntve őket az állapotból.

Ekkor többen is felemelik,szinte túl könnyen. Mikor felemelik a résen mintha egy erőhullám törne ki és áramlana szét, és csak megy egyre távolabb.Mintha már régen az épületen kívül lökné el az újságosbodélról a napi híreket.
Még engem is hátra lökött kissé, hátrébb kellett lépnem.
Mégigazítottam a szemüvegem. Már leemelték a tetejét, és azóta lassan ki is emelik az arany és kék színű szarkofágot.

-Ő az. Az én Amenemhatom.
Sok fáraót hívtak igy, köztük az én fáraómat is.

Elnézést kértem és kiviharoztam a folyosóra. A mosdóba szaladtam.
Arcot akartam mosni.
Szemüvegem a mósdon pihen.
Nézem a vízes arcom.

-Már nagyon régóta vártál erre, most legyél erős!-Parancsoltam magamra.

Mely levegőt vettem, megtöröltem az arcom, majd magabiztosan vissza ballagtam.

Mire vissza értem már az asztalon volt. Az arany szarkofág fedele is nyitva volt. Kezében két jogar a melkasá, fején gyönyörű díszes fejfedő, arcát arany maszk borította. Mellkasán is egy nyaklánc pihent. Az agyékkötöje ugyan megtépázodott, de annak díszes része éppen maradt.
Háromdés restaurálást akarnánk róla csinálni, így muszáj lesz a maszkot levennem majd róla. De előtte le kell fotozzam. Leila már segít is előkapja a gépet, én pedig kesztyűt húzok.

Vékonynak tűnik egykor daliás szerelmem. Milyen nemes és félelmetes, akár csak életében.
A gép kattog, és kattog. Leila közben a többi darabot is fotozza.

Már elment mindenki. Hagynak minket dolgozni. Sok óra telt el, szinte már észre se vettem, hogy besőtétedett. Leila is elment már, csak én maradtam. Ültem mellette és csodáltam. Alig mertem hozzá érni.

Lassan felemeltem a kesztyűs kezemet, és az ő kezére tettem.
Éreztem, hogy egy darabja még itt van. De ez már nem teljesen ő. Azóta láttam már ott sok már formájában.
Mindig gyönyörű volt a történetünk. Remélem álmomban feleveneledik egy az este.

Már zárni kell, nehezen hagyom itt azt amire ennyit vártam. De ha ennyit tudtam várni, egy estét még ki bírok.

-Jó éjt,Fáraóm.

Majd taxit fogtam.

-Hát újra találkozunk.-Mondja a reggeli taxis férfi.
-Jó estét. Micsoda véletlenek.
-Hát talán így kellett lennije.
-Talán.

A férfi leveszi a fekete sapkát a fejéről. Majd hátra fordul.

Egy markáns jóképű férfi arc tárult elém. A hideg kék szemhez, szürkés szőke haj párosul.

-Van bármi programja az este?-Kérdezi úgy, hogy tudom mire céloz. Én pedig benne vagyok.

-Nincs semmi tervem.

-Hová lesz?

-Hozzám.

-Rendben.

Nem bírtuk sokáig. Már a liftben egymásnak estünk. Hevesen támadt le. A nyakamat ragadta meg először,úgy húzott magához szorosan. De a csókja lágy volt először és lassú. Mintha csak kínozni akarna. Én voltam az aki begyorsított.

Bememtünk a lakásomra.

Körbe nézett.

-Kellemes.

Majd levette a fekete ballon kabátot, fehér ing volt alatta.

Én már megszabadultam a cipőtöl és a kabátomtól. Majd neki rontottam. Újra hevesen csókcsatáztunk.
Szinte letéptük egymásról a ruhát, és már nincs rajtunk semmi. Csak egy alsó rajta, és rajtam egy fekete bugyi.

Leült az ágy szélére, én pedig az ölébe ültem. Lassan kezdtem el mozogni rajta, fel majd le,csuszkálni, hogy ezzel izgassam. De közben én is egyre izgatotabb lettem. A bugyim szinte már átázott.

Csókolta a nyakamat, majd egyszer cska felkapott és az ágyra tett. Lehúzta a bugyimat és magáról a boxert. Nem várt sokat már a oda tartotta, és lökött egyet rajta. Nem volt kellemes az elején a nagy méret. De hamar megszoktam. Felettem volt, magamhoz húztam és úgy csókoltam,hogy közben bennem mozgott.

Majd a létező összes kedvencemet kipróbáltuk. Hátulról ahogyan a kezével simogatja a csiklomat. Vagy amikor fordítva ülök és úgy mozgok,közben irányitja a fenekem et a kezével.
Állva is csináltuk miközben tartotta az egyik lábam, én pedig a falnak takaszkodtam.

Két menet között a mellkasán pihentem,egy cigi társaságában beszélgettünk könnyed felszínes témákról. Majd elaludtunk.

Mikor reggel kávét főztem, a hűtön lévő papírokat figyelte. Képeket és neveket, na meg levelek.
De nem mondott rá semmit, csak nézegette.

-Nincs tévéd.-Mondta hangosan.
-Sosem volt, szeretem a csendet.
-Se telefonod se számítógéped?
-Régimódi vagyok.
Nevetett ezen. Kivilantak szabályos fehér fogai. Csak az alsoja volt rajta, így mindent megfigyelhettem a reggeli napfényben.

Majd elvitt a munkahelyemre.
-Még találkozunk Isabel.
-Mi a neved?
-Hívj Bishopnak.
-Alig várom, hogy újra találkozunk Bishop.
-Még fogunk.

Mikor kiszálltam szokatlan látvány fogadott. Rendőrök. Helyszínelők.

-Mi történt?

Kérdezem az egyik rendőrtiszttöl.

-Az éjjel meggyiltok az egyik alkalmazottat. Holtan találta az egyik takarító nő az irodájában nyitáskor.

-Kit öltek meg?

-A neve valami Joel volt.

A kedves idős Joelt meggyilkolták.

-Őn Mis Isabel Smith?
Egy érdes férfi hangba remegek bele ahogyan kimondja a nevem. Megfordulok. Majd itt az ismerős szempár,új köntösben.
Elővesz valamit a kabát zsebéből. Egy jelvény az.

-A nevem David Delon, nyomozó vagyok. Önt sehogy sem lehetett elérni.
-Jó napot önnek is. Igen én vagyok,és mert nem használok mobil telefont vagy bármi mást.
-Elnézését a modortalanságomért. Még szokatlan ez az angol módi.
-Miért kerestek?
-Ki kell önt hallgatnunk.

Mögötte egy idősebb sötétbörű férfi áll.

-Ő a társam. Charlie Silverman.
-Jó napot kisasszony.
-Önnek is jó napot. Viszont nekem dolgoznom kell. Fontos leleten munkálkodunk.
-Bizonyára az igazgató megfogja érteni.-Mondja David.

Delon? Nem angol nem név,talán francia. A haja fekete göndör, a bőre napbarnított az orra férfiasan nagy. Igazi francia sármör lett.
Velük tartok.