Charles Húga/✔️/

6. Fejezet: Második randi

03.18.

Amint vége lett az edzésnek ernyedt végtagjaimat megnyújtóztattam, majd mikor sikerült nagy nehezen lejutni a lelátóról szépen átgyalogoltam a VIP részlegen át a padockba ahol Charles már várt rám, én pedig mosolyogva köszöntöttem.

-Szia bátyó-öleltem magamhoz.

-Szia hugi! Figyelj, mindjárt mehetünk még egy valamit el kell intéznem oké?-fürkészett választ várva mire én bólogatva megadtam neki.

-Persze menj csak! Én addig elnézek Landoék felé!-jelentettem ki, majd mind ketten intettünk egymásnak és hátat fordítva elindultam az említett felé.

-Szia-köszöntem mosolyogva.

-Szia Emma!-közeledett, majd beletúrt a hajába ami még így is szét volt állva, de nem zavart, sőt...

-Láttam az üzeneted. Nagyon jól esik a biztatásod-nézett rám komolyan, úgy mintha eddig még soha senki nem biztatta volna így.

-Ez egy baráttól természetes, nem?-kérdeztem vissza, hisz nem igazán voltam biztos abban hogy itt és most ki kéne nyögnöm, hogy egyébként megőrülök érte.

-Barát, értem-húzta el az ajkát amit nem nagyon értettem-áll még a randi?-nézett rám bizakodóan mire határozottan bólintottam.

-Persze! Lenne kedved ma megtartani?-nyögtem ki azt ami csalódott arca alapján egyből az eszembe jutott.

-Még szép-vakargatta meg a tarkóját szégyellősen.

-Rendicsek akkor a hotel előtt egy óra múlva?-mosolyogtam rá.

-Tökéletes-válaszolt.

Elköszönés után megfordultam a most már számomra is ismert helyszín felé ahol a bátyám tartózkodott, és éppen amikor megtettem két lépést megjelent az alakja.

-Mehetünk vissza?-sürgettem egy kicsit.

-Hát azért jöttem, hogy elmondjam dolgom van még-húzza el az ajkát, de ha akarsz nyugodtan menjél-halászta elő a kulcsot a zsebéből.

-Oh, oké köszi!-öleltem meg-nem leszek este otthon, randim lesz-ismertettem vele a terveimet, nehogy aggódjon.

-Rendben, jó szórakozást!-köszönt el és már el is indult vissza felé. Egy nagy sóhajtást követően elsiettem a parkolóba, majd mikor visszaértem a hotelba gyorsan szedtem a lépteimet a szobánk felé. Amint beértem szinte feltéptem a sportáskámat és kihalásztam belőle a számomra legszebb alkalmi ruhámat. Egy fekete mini darab volt amely szépen kiemelte az alakomat és a dekoltázsomat is. 

Amint leterítettem az ágyra, villám gyorsasággal igyekeztem a fürdőbe ahol lezuhanyoztam, majd megcsináltam egy visszafogott de szép sminket ami után megfésültem és megigazítottam barna tincseimet.

Amikor végeztem az utolsó lépésekkel is elégedetten álltam a tükör előtt és amint megbizonyosodtam arról, hogy tökéletes az amit látok felkaptam a cipőmet a táskámat illetve a fekete bőrkabátomat annak érdekében, hogy ha lehűlne az idő se fagyjak meg.

Lesiettem a lépcsőn a recepción át a hotel előteréig ahol Lando öltönyben várt rám és jobban festett mint eddig bármikor. Haja szokásosan kicsit kócos volt, de amint  a közelébe értem hatalmába kerített ismerős finom illata.

-Nagyon csinos vagy!-köszöntött, mire piros lett egy picit az arcom.

-Köszönöm szépen.-motyogtam.

Ezúttal nem egy étterembe mentünk, hanem közvetlenül a tengerpartra. A naplementét nézve beszélgettünk poénkodtunk és jól éreztük magunkat. Gyorsan besötétedett és a víz nyugtató hullámzását hallgatva néztük a csillagos eget. Mikor már majdnem elaludtam Lando kezét éreztem az arcomon mire szemeim egyből kipattantak és ezzel kontaktusba kerültem az övéivel. 

-Köszönöm ezt a csodálatos estét-mondtam a szemébe.

-Én is-válaszolt, majd a már-már kínos helyzetet megtörte azzal, hogy felült.

-Mi lenne ha hazavinnélek?-ajánlotta fel aminek nagyon örültem.

-Azt, hogy egyből igent mondanék rá-álltam fel én is. Útközben sokat beszélgettünk, amint a szállodához értünk megköszöntem neki az estét, mire kiszállt és magához ölelt.

-Holnap találkozunk!-engedett el, majd mielőtt beszállt volna az autójába intett még egyet és végül elhajtott a látókörömből.

-Szia-köszönt Charles az ágyon fekve mikor kinyitottam az ajtót.

-Te még ébren vagy?-kérdeztem meglepetten.

-Csak megvártalak-válaszolt.

-Hogy-hogy-tudakoztam, mert megölt a kíváncsiság.

-Tudod őszintén azért maradtam fel, hogyha mennem kell akkor-biccentett az ajtó felé én pedig megforgattam a szemeim.

-Hülye!-dobtam meg egy párnával mire mind a ketten röhögő görcsöt kaptunk és szinte fulladoztunk a nevetéstől.

 A nevetés végén kábán álltam föl, majd besiettem a fürdőbe ahol  levettem magamról a ruhát, majd egy laza mozdulattal átöltöztem a pizsimbe fogat mostam és ledobtam magam az ágyra. Egy eseménydús napon voltam túl amit egyáltalán nem bántam. Alvás előtt viszont szokásosan fölmentem az instára és posztoltam a nemrég készült képemet. Még tíz percem telt el de máris lájkolta Lando és Carlos is.

03.19.

Mind a ketten korán keltünk ugyanis szabadedzés és időmérő is volt ma ezért gyorsan elkezdtünk készülődni. Charles a szokásos csapatpólót vette fel egy fekete farmerral, és kivételes napot tartva én is követtem a példáját. Fölvettem a csapatpólót egy fekete szakadt nadrággal és belepakoltam a piros retikülömbe. Miután megtaláltam a piros sportcipőmet felvettem a fekete dzsekimet, össze fogtam a hajam és szóltam Charlesnak, hogy ideje indulni.

-Ma még jobban nézel ki mint eddig-dicsért meg.

-Köszi, úgy gondoltam ma egy kicsit jobban odateszem magam,hogy az időmérőn is jól teljesíts-mosolyogtam rá, majd megöleltem. Elindultunk és viszonylag gyorsan a nyüzsgő padockban találtuk magunkat. Charles egyből a csapatához ment én viszont előtte beugrottam,hogy sok sikert kívánjak Landonak is.

A kis ölelgetős szerencse kívánás után ismét a lelátók felé vettem az irányt ahol a leglelkesebbek már elkezdtek gyülekezni így csipkednem kellett magamat, hogy oda érjek mielőtt minden hely elfogy. Nagy szerencsémre éppen időben felértem és így maradt számomra egy ülőhely aminek nagyon örültem. Készítettem egy instagram storyt amit meg is osztottam a száguldó autókról és miután megtörtént  fölnéztem a mérnöki csodákra és élveztem a szabadedzést. 

Újabb javítás! Éppen ideje volt, és még a sztori szálat is egy kicsit megbolygattam mert nagyon nem tetszett az, hogy már  hatodik fejezetben mik akarnak itt történni...