𝑨𝒛 𝒆́𝒏 𝒉𝒊𝒃𝒂́𝒎

𝑵𝒆𝒎 𝒍𝒂́𝒕𝒕𝒂𝒎 𝒎𝒂́𝒔 𝒌𝒊𝒖𝒕𝒂𝒕...

Naruto szemszögéből:

Mikor Kakashi szólt hogy Tsunade megint hivat, legbelül éreztem hogy valami nem stimmel, nagyon reméltem hogy nem rossz hírt akarnak közölni velem mert igy is elég rosszul voltam.
Semmi kedvem nem volt elcaplatni a vén banyához mert az előző küldetés nagyon kifullasztot, és az sem hagyott nyugodni amit Itachi mondott... Választani Sasuke és a falu között?...

Illetve hegyikéjencet már hetek óta nem láttam... most jól esne tőle pár bátorító szó.. hiányzik..

-Naruto! Szedd a lábad fontos dologról van szó! szólt rám Kakashi
Nem értem mi lehet annyira fontos hogy küdetés után zaklasson a banya.. mormogtam magamba..
Majd megláttam a nagyfönököt Tsunade irodája előtt.
-Nagyfönök? Kérdeztem értetlenül de nem kaptam választ..
Egyre jobban kezdett érdekelni hogy miért hivatott Tsunade...

Mikor odaértünk már mindenki ott volt.
Hirtelen mindenki rámézett.. szánó tekintettel..
Ránéztem Tsunadéra de úgy tünt mintha nem akarna a szemembe nézni..
Majd egy vén varangy megszólalt a sarokból:
-Jiraiya harc közben elesett... Nagyon sajnálom Naruto..!
Hirtelen minden szempár rám szegeződött
"vajon most mit fog tenni?"
Lefagytam... elösször nem tudtam felfogni... hogy?... és mégis miért?...

-Na..Naruto! szólított meg aggódó hangon Sakura.
Odasétáltam Tsunade elé...
-Te engedted el? kérdeztem..
- igen.. mondta elscsukló hangon hallatszott a hangján hogy magát okolja a történtekért. Felemeltem a kezem, mindenki szeme kitágult...
"ügye nem csinál hülyeséget?"
Megfogtam Tsunade vállát majd így szóltam:
-Te ismerted a legjobban Jiraiyát! Ismerted a képességeit! De nem hibáztalak! Ha sejthetted hogy Pain ennyire erős és Jiraiya harcba keveredik, nem engedted volna, ne emészd magad emiatt! Egyébként sem tudtad volna lebeszélni arról hogy elmenyjen...
Tsunade szeme felcsillant
-Köszönöm...Naruto! Felállt és megölelt.. itt már én sem tudtam vissza tartani a könnyeim.
Nem hibáztattam Tsunadét......mert magamat hibaztattam....
Vissza sétáltam Kakashi mellé de nem tudtam elfolytani a könnyeim...

A varangy megmutatta a hátán lévő titkosított üzenetet amit Jiraiya hagyott. Még a többiek a kóddal és Pain egyik testével voltak elfoglalva az én gondolataimban lejátszódtak azok a pillanatok amiket a kíjencel töltöttem...
Például az első találkozásunk amikor kiütötte Ebisu senseit és muszáj volt neki felkészítenie a junin választó vizsgára..
Vagy amikor megtanította a rassengant.. mennyire utáltam mikor azt mondta egyedül kell rá jönnöm a technikára... Pedig milyen igaza is volt. Az a két és fél év amit végig edzett velem, veszélybe került az élete is de ő tovább folytatta velem az edzéseket, úgyis hogy tudta milyen kockázatot vállal.. Megtanított egy olyan technikát amit rajta kívül senki sem hitt hogy eltudom sajátítani, de ő bízott bennem és végül sikerült..
Jobban belegondolva ő mindig is bízott bennem.... talán ő volt az egyetlen egész életemben aki igazán, kétségtelenül bízott bennem...
Igazából még őt meg nem ismertem senkisem bízott bennem, Sakurának kitöltötte az élete 99%-át Sasuke a maradék 1% ban néha aludt is de fogadni merek hogy még akkor is vele álmodott... vagy ott van Sasuke aki mindig egy balfeknek tartott... Kakashi aki ugyan titkolta de messziről üvöltött róla hogy nem fűz hozzám sok reményt... a falu fele csak a szörnyet látta bennem meg a túlzottan sok önbizalommal rendelkező idiótát aki egy megvalósíthatalan álmot kerget...
De miután elkezdtem Jiraiyával edzeni fejlődtem, lassan elkezdték belátni a többiek hogy van bennem potenciál.
A kíjenc nélkül vajon most ugyanitt tartanék? Hirtelen egy furcsa érzésem lett, megértettem Sasuke mit érzett mielőtt mehölte Itachit, hogy miért éltette a bosszú. Elfogott az érzés "kicsinálom Paint ha belehalok akkor is"
De ezt a gondolatot hamar megtörte egy másik
"Ugyan én nyomorult hogy tudnám legyőzni mikor 6 van belőle, rendelkezik a rinnengan erejével, és legyőzte Jiraiyat mégis ÉN hogy tudnám legyőzni? Pont én? Sosem fogok felérni Jiraya erejéhez..."
Hirtelen azt éreztem hogy igaza volt mindenkinek aki azt gondolta hogy csak egy szájhős vagyok, haszontalannak éreztem magam...
Miért bízott bennem Jiraiya? Ő miért nem csak a kilencfarkút látta bennem?
Miért? Miért kellet meghalnia? Ha nem lenne bennem ez a rohadt bijju most Jiraiya még élne.....
A többiek látták hogy valami nem oké. Megtörtem..femeletem a fejem és suttogtam:
"Az... én... hibám.."
-Ugyan Naruto! vigasztalt Kakashi..
Majd elorditottam magam zokogva:
- AZ ÉN HIBÁM! RÁM VADÁSZIK AZ AKATSUKI! MIATTAM KELLETT NYOMOZNIA UTÁNUK!
Megpillantottam Kakashi zsebében egy tört... "ha én nem lennék Jiraya élne!" Azzal a lendülettel kihúztam Kakashi zsebéből a tört Kakashi megpróbált a tőr utána nyúlni de gyorsabb voltam és a melkasomba szúrtam majd kihúztam, és beleszúrtam a hasamba, majd megint kihúztam és épp lendült a kezem a követkeő szúráshoz de Kakashi megszoritotta a csuklóm és rám kiabált:
-NARUTO! FEJZD BE MOST!
Összeestem, nem találta el a szúrás a szívem de így sem volt fényes a helyzet, mindenki megszeppent senki nem gondolta volna hogy Jiraiya halála ilyen hatással lesz rám Sakura és Tsunade oda rohantak hozzám és azonnal elkezdtek gyógyítani Tsunade elordította magát:
-NARUTOT AZONNAL KORHÁZBA KELL VINNI!
Kakashi felvett az ölébe és iszonyatos sebességgel sietett velem a korházba, ahol elláták a sebeim.

-Nincs életveszélyben! Pihennie kell! jelentette ki az egyik orvosi ninja a kortermemből kilépve.

Mindenki szivéről nagy kő esett le. Kakashi értesítette Irukát arról hogy mitörtént és ő is egyből besietett a korházba.
Ugyan nem voltam életveszélyben de még mindig nagyon aggódtak....Sakura, Tsunade, Sai, Kakashi, és a később csatlakozott Iruka is türelmetlenül, várta hogy felébredjek és beszélhessenek velem.

De nem bírták néma csöndbe várni hogy mi fog történni, mindekit megráztak a történtek, senki nem gondolta volna hogy ez fog törtenni...
Tsunade: -nem gondoltam volna hogy magát fogja hibáztatni... pedig egyáltalán nem ő tehet Jiraiya haláláról... ha valaki feleős a haláláért az én vagyok. Mint 5.hokage felelősséggel tartozom Konoha összes lakójáért, fel kellett volna mérnem a helyzet súlyoságát és megtiltani Jiraiyának hogy elmenjen... de az hogy magát okolja még nem mentség arra amit tett ha felébred biztos hogy olyan fejmosást kap tőlem hogy egy életre megemlegeti!

Kakashi: -Tsunade... ez nem a te hibád! Nem tudhattad hogy ez fog történni! Senki sem tudta... ami meg a fejmosást illeti szerintem mindekitől megfogja kapni a magáét..

Sakura: -igaza van Kakashi sensei-nek Mester!
Narutonak megha felkel legszivesebben akkora pofont adnék hogy 1 hónapig itt marad de most hagyni kéne hogy felepüljön utána meg majd megkapja ami ezért a húzasáért jár...

Tsunade: -Volt pár kemény húzása Narutonak de ez... ez most túlépett egy határt, nagyon remélem hogy csak hirtelen felindulásból cselekedett... mindenre felvoltam készülve de arra hogy megpróbálja megölni magát...álmomban sem gondoltam volna, ő az a fajta idióta aki nemet mond a halálra és a céljai elérésére törekszik..
Csend lett... mikor kimondta Tsunade ezt a mondatot "majdnem megölte magát"... senki torkán nem jött ki egy szó sem....
A csendet egy orvosi ninja hangja törte meg:
"Naruto felébredt!"

Mindannyian felpattantak és berohantak a kortermembe.
Sakura belekapaszkodott nyakamba és sírva ölelt át
"megne próbálj mégegyszer ilyet csinálni te idióta!" éreztem rajta hogy mennyire féltett...

Kakashi rá tette a kezét a vállamra:
"Naruto! Ügye tudod hogy most nagyon nagy hülyeséget csináltál?! Te voltál a példa arra hogy soha nem szabad feladni, erre tessék.. ezt elösször és utoljára próbáltad meg ezt garantálom!"

Sajnálom....-feleltem

-Miért csináltad ezt Naruto? -kérdezte Tsunade...
Hihetetlenül aggódott miattad mindenki!
Hogy csinálhattal ekkora baromságot?
Ha nem felejted el ezt a hülyeséget kénytelen leszek kiverni belőled! Még csak a gondolata se merüljön fel benned mégeyszer, megértetted?

-Iszonyatosan sajnálom.. tényleg kérlek neharagudjatok rám.. Mikor meghallottam hogy meghalt... éreztem azt a szörnyű érzést.. hogy ez az én hibám hogy miattam halt meg egy olyan személy aki olyan volt nekem mintha az apám lett volna, akire felnéztem... mikor megláttam a tört nem láttam más kiutat minthogy végezzek magammal... azt éreztem hogy én nem tudok ezzel azzal az érzéssel együtt élni hogyha nem lenék még most is élne....

- Jiraiya haláláról egyáltalán nem te tehetsz Naruto! A létezésed okolod a halála miatt, mikor ez örültség, senki sem hibás! Sem Tsunade sem te! Nem számított rá senki hogy ilyen komoly ellenfélel kell szembeszállnia..-magyarázta Kakashi

*Iruka odalép Narutoékhoz*

-Neharagudjatok nem maradhatnék Narutóval egy kicsit kettesben?
Egyszerre bólintott mindenki majd kisétáltak az ajtón...

Iruka leült az agyrá s sóhajtott egyet...
"Mikor meghallottam mitörtént elkopott a szivroham... tudom hogy nagyon nehéz most ez neked de gondolhatnál ránk is... hogy mennyire aggódtunk és hogy mennyire nehéz lenne nekünt az elvesztésed! Gondolj a barátaidra, gondolj Sasukéra! Csak te mentheted őt meg, csak benned van annyi kitartás és erő!"

Majd megölelt és azt mondta "ne feledd rám bármikor számíthatsz... Naruto!"

Nagyon jól estek Iruka sensei szavai, most éreztem életembe legelősször igazán, hogy szeretnek és van hova tartoznom...

-Nah elég is a hegyibeszédből!Meghívlak egy rámenre!
De cserébe meg kell igérned hogy soha többet nem csinálsz ilyet és az a Naruto leszel akire Jiraiya is büszke lehet!

-Megigérem... Iruka sensei!