Felejtsük el! ~Larry Stylinson OS~

Felejtsük el! -one shot

Louis Tomlinson és Harry Styles már kiskoruk óta nagyon jó barátok. Ezt az is bizonyítja, hogy mindig mindent együtt csinálnak és nincsenek titkaik egymás előtt. Ezáltal mindent tudnak egymásról, egy dolgot kivéve, Louis még nem árulta el Harry-nek, hogy ő többet érez iránta, mint pusztán barátság.

Arra is nehezen vette rá magát, hogy elmondja neki, hogy meleg. De amikor elkezdte mondani –az addigra már jól begyakorolt- coming out szövegét, akkor a zöldszemű is egy nagyon hasonló dologba kezdett bele vele párhuzamosan. Mikor ezt észrevették, elnevették magukat és humorosan még azt is megjegyezték, hogy még ez is közös bennük.

Azóta eltelt több év és most mindketten 17 évesek. Jelenleg épp a zöldszemű szobájában fekszenek az ágyon és az évvégi dolgozatokra tanulnak közösen és megbeszélik a B tervet is, mégpedig, hogy milyen módon fognak segíteni egymásnak a jobb jegy érdekében. Ez elég fontos, mivel padtársak és így tudnak kérdezni és válaszolni a másiknak.

-Ez itt mégis mi akar lenni? –teszi fel a nagy kérdést a kékszemű.

-Nem tudod megfejteni, mit írtál? –vigyorodik el a másik. –Tessék, itt az én matekfüzetem, hátha itt normálisan benne van –adja oda Harry a kék füzetet.

-Ch, nem, egyszerűen csak olyan kódnyelvet és rövidítéseket használtam itt, amiket már nem értek –magyarázza Lou.-Köszi, amúgy... te és a normális egy mondatban? –valahogy muszáj visszavágnia, hiszen ő, a nagy Louis Tomlinson soha nem maradhat alul, semmiben.

Azért elfogadja, odanyúl érte és mikor ujjaik egy pillanatra összeérnek, érzi, ahogy szétárad benne az a tipikus csodálatos érzés, mint, amikor megérinted a szerelmed. Ez sajnos tényleg csak kis ideig tart. Végül ráveszi magát és elkezdi megkeresni azt, ami neki kell. Hosszas lapozgatás után megvan a megfelelő oldal, de a lényeg sehol.

-Tudod Hazzus, ennél még az enyémmel is többet érek, ebben benne sincs, amit nem sikerült megfejtenem... -szólal meg miután már 28-adjára is megnézte.

-Add ide! Figyeld meg, nekem egy perc sem kell hozzá –ezzel a lendülettel kapja ki a másik kezéből. És igaza lett. –Látod? Itt van sunyiban a lap szélén, ferdén írva, bepréselve 2 feladat közé –nyomja bele Louis arcába a teleírt lapot.

-Sunyiban? A nagymamám használ ilyen szavakat, de lehet, hogy már ő sem –kezd el nevetni az alacsonyabb –Amúgy meg, vidd már messzebb tőlem, mert bármilyen hihetetlen, ilyen közelről még az én csodálatos képességeimmel sem lehet elolvasni. De akár ide is adhatnád, hogy átírjam a füzetembe.

-Jól van, na –mondja Harry és duzzogást tettetve merül el újra a fizika varázslatos világában.

Lassan fél órája tanulnak beszéd nélkül, amikor Louis nem bírja tovább és megtöri a csendet.

-Nekem ez nem megy, meg fogok bukni –panaszkodik. –Hagyjuk az egészet a picsába, majd holnap is tanulunk.

-Legyen –egyezik bele a göndör hajú –de akkor együtt bukunk! Szerintem amúgy megoldjuk tehetségből ötösre –bíztatja magukat.

-Úgy, ahogy év elején történt? –köt bele Lou nevetve.

-Arról nem beszélünk! De akkor kijavítom magam, megoldjuk tehetségből minimum hármasra. Így megfelel? –húzza fel magát Harry a poénon.

-Rendben, nem hozom fel többet, azt, amikor emiatt a gondolkodásmód miatt hármast kaptál. Amúgy mi lenne, ha csinálnánk valami mást? –dobja fel az ötletet miközben beletúr össze-vissza álló hajába, hátha ezzel leplezni tudja zavarát a fantáziája miatt... ők ketten egy szobában... zárt ajtóval... az ágyon... Harry bár nem ad hangot neki, észreveszi barátja pírban úszó orcáit.