Szerelmem a tanárom

6. Fejezet

Krisz

Dolli édesen aludt a karjaimban. El sem hittem, hogy ismét mellette kötöttem ki. Akármennyire is próbáltam, nem tudtam eltaszítani magamtól. Az illata, a teste, nem hagyott nyugodtan létezni. Erősebben szorítottam magamhoz, és a hajába pusziltam, mire megszólalt.

– Meddig akarod még eljátszani, hogy nem érzel irántam semmit? 

Miért nem tud csendben maradni és élvezni a pillanatot, úgy ahogyan én teszem?

– Nem játszok. Tényleg nem érzek irántad semmit – hazudtam.

– Azért szorítasz és puszilgatsz? – kérdezte mindentudóan.

– Ne beszélj hülyeségeket! Vonzódom hozzád, de soha nem lesz futókapcsolatnál több köztünk.

– Eszedbe se jusson, hogy a szeretőd leszek.

– Akkor, felejts el!

Kibontakozott a karjaim közül, és elfordult az ellentétes irányba, miközben az ágyam széléig csúszott. Halkan sírdogált, úgy, hogy ne halljam, de hallottam. A szívem szakadt meg érte, mégsem vigasztaltam meg. Felálltam, kicsoszogtam a fürdőbe, ahol felfrissítettem magam egy zuhanyzással, mert még mindig kibaszottul szédültem. Reméltem, mire visszaérek nem lesz az ágyamban. Nem volt ekkora szerencsém, mert ugyanott feküdt, ahol hagytam. Bár, mire is vártam? Hajnali fél három volt és szakadt az eső. Visszafeküdtem mellé, és elfordultam az ablak felé, hogy ne vigyen kísértésbe, és még véletlenül se érjek hozzá. Elszunyókálhattam, mert mire újra felébredtem, reggel hét óra volt. Nyújtózkodtam, majd megfordultam, hogy felkeltsem Dollit is, mert nem sokára indulnunk kellett volna az iskolába, de hűlt helyét találtam. Éppen felöltöztem, amikor Erika berontott hozzám.

– Minden rendben? – kérdezte kifulladva.

– Igen, veled?

– Velem is. Találkoztam Dollival a kapujuk előtt. Megkért, hogy nézzek be rád, mert tegnap nagyon kiütötted magad – mondta félénken.

– Nem kell élve eltemetni, csak pár kortyot ittam Lórival – mordultam rá.

– Értem, akkor én megyek is. Nagyon fáradt vagyok – mondta, aztán villámgyorsan eltűnt.

Miután megittam a napi kávéadagomat és embert varázsoltam magamból, elindultam a gimibe. Alig vártam, hogy munkába álljak, mert addig sem gondoltam Dollira.

Dolli

Kisurrantam az ágyából és haza futottam. Nem akartam újabb esélyt adni arra, hogy megbántson. A fürdőbe rohantam elvégezni a reggeli rutinomat iskola előtt. Farmert és egy szűk pólót vettem fel a szokásos magassarkú cipőmmel. Vállamra kaptam a táskám, és már rohantam is. Amikor a suli elé értem Niki nagyban veszekedett Alízzal.

– Nem bírod felfogni te agyatlan, hogy nem miattam dobott? – ordította Niki.

– Mi van itt? – léptem közelebb, és a barátnőm mellé álltam.

– Ez a hülye azt hiszi, hogy elvettem tőle az agyonhasznált barátját – közölte azt, amit már hallottam.

– Hazudsz – kiáltotta Alíz és egy hatalmas pofont csengetett le Nikinek.

– Te ribanc! – ugrottam elé, majd egy jól irányzott mozdulattal a földre löktem. 

Hatalmasat esett, szerencsétlenségére, éppen egy sáros pocsolyába. Próbált felállni, de gyorsabb voltam nála. A hasára ültem és sorozatosan kapta a nagyobbnál nagyobb pofonokat.