Szerelmem a tanárom

8. Fejezet

Krisz

Egyre türelmetlenebbül vártam Hajnit, aki nem sokára meg is jelent. A nyakamba vetette magát és egy puszit nyomott a szám sarkára. Kicsit meglepődtem, hogy ennyire tüzes és már nagyon bántam, hogy vacsorárainvitáltam, de már nem fújhattam le a meghívást. Kisfiúként viselkedtem, mert bántani akartam Dollit.

– Ez igent jelent a meghívásra? – kérdeztem a heves reakciójából kikövetkeztetve egy erőltetett mosollyal a képemen.

– Igen, köszönöm – belém karolt és a kijárat felé tipegett az oldalamon.

Egyfolytában csacsogott, szinte alig jutottam szóhoz tőle. A mutató ujjam a szájára tettem, hogy fogja be és hallgasson meg.

– Figyelj, Hajni! Nem akarlak megbántani, de ugye azt tudod, hogy ez csak egy vacsora, semmi több.

– Tudom, tudom – legyintett hanyagul, miközben az autójáig sétáltunk.

Amikor odaérünk megvártam, amíg beült és elhajtott, majd én is hazahajtottam. Otthon ittam egy jó erős kávét, de nem akart szűnni a lüktetés a fejemből. Miután a második bögre tartalmát is a szervezetembe juttattam, kezdtem jobban érezni magam és nekiálltam készülődni a vacsorához. Erika pont akkor ért haza, amikor lekapcsoltam a tűzhelyt.

– Szia, mi ez a finom illat? – kérdezte nagyokat szippantva a marhapörkölt illatával keveredő levegőből.

– Vacsora.

– Na, és kit akarsz lenyűgözni? – kérdezte mosolyogva.

– Az egyik tanárnő jön át a Madáchiból.

– Ó – biggyesztette le a száját.

– Mi bajod?

Tudtam, hogy Dollira számított.

– Semmi, csak azt hittem, valaki más kedvéért tettél így ki magadért.

– Akkor tévedtél.

– Ha csak egy baráti vacsi lesz, maradhatok én is. Ugye?

– Tőlem maradhatsz – vontam meg a vállam.

Felmentem az emeletre tusolni. Miután végeztem a mosakodással, felöltöztem és az ablakomhoz léptem. Nem bírtam ki, hogy ne lessek át Dollihoz. Az íróasztalnál üldögélt a laptopja előtt. Pár percig néztem, ekkoreszembe jutott az első találkozásunk. Ahogy aznap reggel az ajtómban állt úgy nézett ki, mint egy angyal. Onnantól kezdve voltam elveszve. Nagy levegőt vettem, még utoljára átnéztem a szobájába, de már nem ült ott. Észre sem vettem a nagy gondolkodásban, hogy kiment. Visszaálltam a tükör elé, belőttem a hajam, aztán lementem a nappaliba és segítettem Erikának megteríteni. 

Nemsokára megszólalt a csengő és elindultam ajtót nyitni.

– Nagyon pontos vagy. Kerülj beljebb – invitáltam a lehető legkedvesebben.

Előreengedtem, de mielőtt követtem volna körbenéztem, ekkor megláttam őt a kerítésükre támaszkodva. A lányt, akit szeretek. Megérezhette, hogy figyelem, mert egyszer csak felém pillantott és egyenesen a szemembe nézett. 

Ledermedve néztem vele farkasszemet. Nagyon szomorú volt a tekintete. A fájdalom a szívembe mart, amikor egy aprót biccentett. Nem bírtam tovább,átléptem a küszöböt, becsaptam magam után az ajtót és egy erőltetett mosollyal visszamentem a húgomékhoz. A bárpultból kivettem egy üveg vörös bort, ami illett a vacsorához, aztán bemutattam a két hölgyikét egymásnak.

– Hajni, ő a húgom Erika. Erika, ő Hajni az egyik kedves kolléganőm.

– Szia, Hajni! – üdvözölte kedvesen a húgom a vendégünket. – Ugye, nem haragszol, ha én is maradok? – vigyorgott Erika bájosan, miközben látványosan végigmérte a vendégünket.