A férfi, bár úgy bosszantotta az öreg viselkedése, mint még semmi más, mégis meglátta benne a hasznot, úgyhogy azt gondolta, inkább lenyeli a békát, felveszi a pókerarcot, és lehengerlő méltósággal jelent meg este tíz tájékában a kaszinó ajtajában. Nagyon ügyelt rá, hogy a kíváncsiság egyetlen szikrája se mutatkozzon a tekintetében. Úgy döntött, kideríti ki ez az ember. Tudni akarta ki játszadozott vele, mert bár nem volt képes bevallani magának, az öreg csak szórakozott vele, – sőt a férfi sokszor úgy érezte, inkább rajta. Igyekezett közömbösen odasétálni a hátsó asztalhoz.
– Tudtam, hogy eljön – az öreg fel sem nézett a sakktábláról, úgy tűnt mintha játszana valakivel, de nem ült vele szemben senki. – Na mi lesz leül még ma? Ó, a tábla, bocsánat persze, egyedül játszottam... Tudja, úgy hiszem, hogy saját magunk legyőzése a legnehezebb. Maga mit gondol, képes rá?
A fiatalember csak állt szótlanul, mert akármannyire is szeretett volna, erre a kérdésre még ő sem tudott felelni. Mindig csak azon járt az esze, hogyan győzzön le más embereket, hogy járjon túl a nyomozókon. Na de, hogy saját magát legyőzze, ezt igazán nevetségesnek tartotta, de inkább ráhagyta az öregre, és leült sakkozni.
---
A Rotterdami kikötőben rendszerint hatalmas volt a hangzavar. Az emberek jöttek-mentek, pakolták a csomagjaikat, és próbáltak minél előrébb furakodni a tömegben. Nem volt egyszerű dolguk, hisz Hollandia egyik legnagyobb és legforgalmasabb kikötőjében nap-mint-nap hajmeresztően sokan megfordultak – pedig nincsenek ám alacsony árak. Természetesen, aki megtehette külön részlegen töltötte ezt a borzalmas felhajtást. Az előkelők legelőkelőbbjei, a vastag pénztárcával megáldott politikusok, színészek és ki tudja még mifélék.
Pontban 18:25-kor futott be az a tengerjáró, amelyre a népek nagy buzgalommal készültek, és amin történetesen a King&others világhírű cég vezetője, Brittany King is utazott. Miss King neve is árról árulkodott, hogy ő egy uralkodó,– mindigis annak tartotta magát – ám ezt az üzleti életben is, bármilyen eszközzel be akarta bizonyítani, ami végül sikerült is neki. Cégével néhány év alatt az élre tört, megszerezve a vezetői helyet, a hatalmat. Persze az érmének két oldala van. Ez nem csak azt jelenti, hogy Miss Kingnek kellett mocskos trükkökhöz folyamodnia, amelyekre így utólag nem szívesen gondol vissza, de az összes többi cég vezetője teljes szívéből gyűlöli B. Kinget – ezzel a névvel robbant be a cégek háborújába, és emiatt a legtöbben nem is tudják, hogy egy igen csinos, ámbár már nem olyan fiatal hölgyről van szó.
A tömegben rejtőzködő férfi azonban nagyon is tisztában volt ezekkel az eltitkolt részletekkel. Hatalmas kabátjának egyik titkos zsebében ott lapult King fényképe, valamint sok-sok információ róla, többek között, hogy ezen a nyári napon pontosan a 18:25-ös tengerjáróval fog megérkezni Hollandiába, ahonnan aztán üzleti útra készül Ausztriába tárgyalni. Ez a tárgyalás pedig tökéletesen tönkretenné a valaha volt legnagyobb osztrák céget, – és fejét, Mr. Grubert. Amint ezt Gruber megtudta, fel is kereste egyik régi ismerősét, aki ezen a napon ott állt a Rotterdami kikötőben.
A férfinek megvoltak a trükkjei arra, hogy hogyan csempéssze be azt a két Colt pisztolyt, nem volt már kezdő ilyen téren. Amikor a hajó befutott, ő már kibiztosított fegyverrel állt, jó messze a 13-as magánlejárótól, ahonnan King pár perc múlva lelépett. A férfi nem lehetett közel a a célszemélyhez, hisz azt bevállalni öngyilkosság lenne. Amint megtörténik a gyikosság, hatalmas lesz a felfordulás, s azonnal azokat veszik célba az átkutatással, motozással, akik a 13-ashoz közel vannak. A férfi takarásban állt, ahonnan nehezen láthattak rá, ám ennek az volt a hátulütője, hogy ő is nehezen láthatott rá Miss Kingre.
Kockázatot vállalva felemelte pisztolyát, célzott... és lőtt kettő egymásutánit. Bízott abban, hogy halálos helyre talált, s ha kétszer lő, nagyobb az esélye a halálos sebnek.---
– Sakk, matt. Tudja, nem attól lesz tökéletes egy gyilkosság, hogy sikeresen véghez viszi és nem kapják el, természeteteksen ez sem hátrány. De egy gyilkosság megtervezése esetén nem bízhatunk semmit a véletlenre. Sohasen lehet kockáztatni, semmilyen körülmények között. Hatalmas lenne az esélye, hogy mellé lő, de még ha sikerül is csak a szerencsének köszönheti. Nyilvánvalóan az, ha akció közben merül fel valamilyen buktató, akkor csak a saját ügyességére és reagálóképességére tud hagyatkozni. Viszont, ha a tervezésbe is belekalkulálja, sőt az a fő pillére, hogy kockáztat, akkor nagy lesz a valószínűsége, hogy nem tudja majd végrehajtani a gyilkosságot egyáltalán, nem hogy tökéletesen. – Kemény hangja és szavai ellenére jóindulat vezérelte. Az öreg mély, kék szemében volt valami titokzatos, valami ami miatt több volt, mint egy vénember, aki minden jöttmenttel leáll sakkozni. A férfi egyszerre tartotta bolondnak és mégis tisztelete. – Azért holnapra valami komolyabbal készüljön, mert már kezdek unatkozni...
Azzal az öreg felállt és kisétált a kaszinóból. A fiatal férfi büszkesége legyőzte kíváncsiságát, és nem követte az öreget. Emelt fővel távozott a kaszinóból.
YOU ARE READING
A tökéletes gyilkosság
General Fiction"A férfi elképedve nézett. Fél éven át tervezte ezt a gyilkosságot, - sok másikkal egyetemben - erre egy iszákos vénember ilyen könnyen romba dönti egy olyan aprósággal, ami neki meg sem fordult a fejében. Elöntötte a düh, ám kívülről továbbra is ol...