A tökéletes gyilkosság

- 3 -

Amint hazaért sötét lakásába, a férfi nekilátott átnézni a jegyzeteit, iratait, mindent, aminek köze van a gyilkossági terveihez. Elő akart rukkolni egy igazán jó ötlettel, s bár kiismerte már annyira a vénembert, hogy tudja, még a legapróbb hibát is észreveszi, mégsem adta fel a reményt. Elhatározása igen szilárd volt, bármibe kerüljön is, ki fogja találni a tökéletes gyilkosság tervét. Néhány csatát elveszíthet, de a háborút nem fogja. Valódi bérgyilkosként hatalmasakat kaszálhat, jól kiszámított tervekkel, ötletekkel. S a legfontosabb, egyedül, nem lesz valódi társa, hisz az emberekbe vetett bizalmát már rég elvesztette.

Szokás szerint este tíz körül már a kaszinóban volt, keresve idős ismerősét. Nem sokkal később már elegánsan le is ült a vénnel szemben, és nekikezdtek a sakknak.

---

Tél volt, hideg szél süvített át a pályaudvaron. Az emberek tetőtől talpig felöltözve várták, hogy megérkezzen a vonat. Már látszódnak a lámpái a távolból. Az emberek elkezdtek készülődni, az üres kávéspoharakat kidobták. Itt-ott észre lehetett venni egy-egy késve érkező, rohanó alakot. Aki eddig a padon ült, az is felkászálódva a peronhoz sétált.

A férfi türelmetlenül egyik lábáról a másikra állt, a késéért nyúlt, ám ekkor ráeszmélt, hogy az még nincs nála, hiszen Dirmitrij kését kell majd használnia. Az orosz férfi sosem árulta el igazi nevét, mindenki csak így ismerte. Az ország egyik rémbandájának volt a vezére, de más volt, mint a többiek. Ő nem megfélemlítette a bandatagokat, hanem a tudásával uralkodott felettük. Az emberei tisztelték, mert ha jóra használta volna az eszét, akkor talán a világ egyik legismertebb tudósa lehetett volna. De ezt ő is nagyon jól tudta, ahogy azt is, ha ezt az utat választja negyed annyi pénze sem lesz, mint most. Volt még valami különleges ebben az emberben: sosem használt pisztolyt, mindig csak a késeit. A bérgyilkos éppen ezt akarta kihasználni, a hideg hóviharos időben senkinek sem tűnik fel, hogy kesztyűt visel. Így csak Dirmitrij ujjlenyomatai lesznek rajta a késen, és az egész eset csak egy véletlen szerencsétlenségnek fog tűnni.

Miközben elmélkedett, a vonat befutott a vágányra, az emberek elkezdtek leszállni a vonatról, és ekkor megpillantotta áldozatát. Az oldalán ott volt a táska, amelyben a kések rejtőztek. Legalábbis a megbízója álítása szerint. Jhon Ross volt az, aki erre kérte régi barátját. Mr. Ross-nak egy nagy világvállalata van és Dirmitrij megfenyegette, hogy napvilágra hozza Ross piszkos titkait. Túl fontos embernek tartotta magát ahhoz, hogy ez megtörténhessen. Nem kockáztatott.

A férfi a peron szélén, egy lifteknek dőlve várakozott. Ez volt az egyetlen hely, ami nem volt bekamerázva. Régebben foglalkozott apróbb lopásokkal is, de manapság már csak a gyilkosságot hozták lázba. Bár titkolta, valamennyire örült neki, hogy a mostani munkájában volt egy kis lopás. Kerülve a feltűnést, odasétált áldozatához és kilopta belőle a bicskát. Ügyelt rá, nehogy elkenje a tulajdonosa ujjlenyomatait, majd pont a megfelelő pillanatban egy iszákos ember fellökte Dirmitrij-t. A fiatalember korábban beszélt vele, elmagyarázta mit kell tennie néhány doboz sör fejében. Ahogy az elesett, a gyilkos - mintha egy kedves járókelő lenne - odasietett hozzá, felvette neki a táskát és közben óvatosan elrejetette benne a bicskát, majd együtt szidta Dirmitrij-jel a drogost:

- Manapság már mindenhova beengedik az ilyen alja népséget - szitkozódott, alig észrevehető orosz akcentussal.

- Hát igen, hallatlan. - A férfi igyekezett egyetértően hümmögni.

- De fogadok egy korsó sörért még embert is ölne - azzal dühöngve továbbállt. Észre sem vette, hogy a férfi, közben kinyitva tette vissza a bicskát a táskába, pont úgy, hogy egy hajszál választotta el attól, hogy Dirmitrij testébe fúródjon. Így aztán nyugodtan ment tovább, mit sem sejtve az életét fenyegető veszélyről.

A gyilkos elégedetlen ment tovább az ő munkája ezennel meg is volt. Már a markában érezte a sikert, na meg a gyilkosságért járó vaskos jutalmat. Már el is kezdte tervezgetni, mire fogja költeni. S ekkor egy ártatlan utas véletlen meglökte Dirmitrij-t, úgy hogy a kés a hasába fúródott.

---

- Sakk, matt. - Partnere rávillantotta szikrákat szóró szemeit. Egyre kevésbé tudta fékezni indulatait. - Honnan tudná biztosan, hogy a kés halálos ponton fog emberébe fúródni? Igaz, hogy erre van esély, ám ez nem biztosíték. Önnek a tökéletes gyilkosságot kell kitervelnie, nem egy rizikósat. Olyat bárki ki tud találni.

A fiatal sóhajtott, majd egy fokkal nyugodtabban válaszolt:

- Rendben van, megértettem.

- De remélem ez nem keserítette el annyira, hogy a továbbiakban nem jön el szórakoztatni érdekes történeteivel - szólt halvány mosollyal az arcán.

- Cseppet sem, uram, - nézett rá komoly tekintettel. - Én egy igen kitartó ember vagyok, nem szokásom feladni.