Aot *ship* oneshotok

Második fejezet<3

Jeanmarco

Írói szemszög:

Jean idegesen állt legjobb barátja ajtaja elött. Hogy miért? Hát azért, mert éppen egy randira akarta elhívni Marcot, de ez a ló arcó fiú számára elég nehéz volt, ugyanis nem nagyon volt jó érzelmeinek kimutatásában.

Oké Jean, menni fog itt már úgy se adhatod fel. Majd ezzel a lendülettel bekopogott az ajtón. Egyből meg is bánta, de nem volt mit tennie, hiszen Marco már ki is nyitotta.

-Jean! Mit szeretnél?-kérdezte Marco, miközben egy angyali mosolyt mutatott. Jean belül teljesen elolvadt, de megpróbálta összeszedni magát.

-Nos- én hát, izé tudod...h-hoztam n-neked...izé v-virágot...-mondta Jean összevissza. Ekkor már olyan vörös volt mint egy pipacs.

-Nekem?-kérdezte Marco meglepődve, de azért elvette Jean kezéből a csokrot és boldogan mosolygott.-Köszönöm, de mégis miért hoztál nekem virágot? Várj, gyere beljebb!-Marco beinvitálta Jeant a szobájába. Nagyon szép, takaros szoba volt. Minden a helyén volt és még Marco szobatársa se volt otthon, így a két fiú egyedül tudott lenni.

-Hát tudod...a-az van, hogy...-Jeannek nagyon nehezére telt kimondani ezeket a szavakat. Látszólag Marco ezt észre is vette mert bátorítóan rámosolygott.-Szóval...az van, hogy...sz-szeretlek...de nem úgy, hanem tudod jobban, mint egy barátot...-a szoba teljes csöndbe borult és Jean már azthitte elrontotta a dolgokat, amikor Marco átölelte. Lassan elhúzodott és Jean szemébe nézve kimondta azokat a szavakat amik mindent megváltoztattak.-Én is.

Ezek felbátorították Jeant és lassan odahajolva Marcohoz megcsókolta. Rövid csók volt, de nekik vagy ezer évnek tűnt.

-M-mond van kedved eljönni velem egy randira...-mondta ki Marco ezeket a szavakat kicsit félénken.

-Ezer örömmel.-felelte Jean és egy újabb csókban olvadtak össze.

I know rövid lett, de ma nem volt sok időm írni, mert nagyszüleimnél vagyok
Btw ha van kedved írhatsz shipeket és én összehozok róluk egy ff-et