Már megint te?! [Bakugou x reader]

11. rész

-szóval, mit szólsz hozzá? Holnap iskola. Elő kéne kaparnod a cuccaidat- tekintettem a dobozhalomra, ami még mindig a tv-nél tartózkodott.
-nem megmondtam, hogy hagyjál az iskolával?!- kérdezte fennhangon, mire csak elkuncogtam magam -most meg mi a szart nevetsz?!- vörösödött a képe az idegességtől, ami mégjobban ösztönzött arra, hogy fulldokolni kezdjek. Mi a francért ilyen mulatságos, ha ideges?
-tudod, látnod kéne magad, ha mérges vagy- nevettem el a végét. Erre ő feltápászkodott, elém mászott, majd csípőmnél fogva magához húzott és ideges tekintetét [szemszíned] színű szemeimbe fúrta.
-tudod, még mindig nem fejeztük be, amit elkezdtünk, de ha továbbra is ilyen leszel velem- hajolt a fülemhez -nagyon csúnyán el foglak intézni- hangja érdes és játékos volt. A szivem hevesebben vert, mint szokott, a pirosság kiült arcomra és a levegőt a szokásosnál eltérően, gyorsabban vettem. Ismét bevillantak a tegnap esti aktusok, ami mégjobban zavarba hozott. Gyorsan ellöktem magamtól ahogy tudtam és tettem pár lépést hátra. Katsuki arcán egy lágy mosoly kapott helyet, melyet nem mindig látni, ezért alaposan megfigyeltem, amit észre is vett. Halkan felnevetett és ezzel együtt az a fura érzés a gyomromban ismét előtolta képét, ezzel engem véglegesen összezavarva.
-tudod, látnod kéne magad, ha zavarban vagy- a kellemes mosoly még mindig ajkain ült, de eme testrésze nem sokáig maradt egyedül, ugyanis rátaláltak enyémekre. Kezeit derekamra vezette és úgy csókolt tovább lágyan, késztetve engem arra, hogy végül beadjam a derekam.
Katsuki puha ajkai egy kis idő múlva elváltak enyémektől és vágytól csillogó szemeivel kérlelt a folytatásra.
Most valahogy másképp érzek, mint tegnap. Attól tartok ha mégegyszer megcsókol már nem csak dühből feküdnék le vele.
Óvatosan eltoltam magamtól, nehogy meggondoljam magam a folytatást illetően. Kicsit össze volt zavarodva, akárcsak én, de arcát nem sokáig láthattam, mert felsiettem a szobámba, hogy érzelmeim hada kicsit megnyugodjon.
Kinyitottam az ajtót, levágódtam az ágyra, ezzel együtt Bakugou illata is megcsapta orromat, hiszen most ott feküdtem, ahol tegnap este ő aludt. Finoman belesimítottam az ágyneműbe és egy kósza mosoly is elhagyta ajkaimat. Ezután a telefonom jelzett, hogy hagyjam abba az álmodozást a szőkéről, ugyanis üzenetet kaptam valakitől.
Felültem az ágy szélére és megnéztem kinek hiányzom. Mikor megláttam ki az, egy széles mosoly ült arcomon, majd átment kuncogásba, mert ennyire bolond nem lehet.

Bakugou Katsuki:
Tudod mégiscsak elfogadom a segítségedet

[Teljes Név]:
Mégpedig?

Bakugou Katsuki:
A szaros pakolásban

[Teljes Név]:
Tudtam, hogy nélkülem egy elveszett lélek vagy

Bakugou Katsuki:
Elveszett lélek a faszom inkább gyere le

[Teljes Név]:
Megyek már🙄
Addigra meg nyugodj le

Bakugou Katsuki:
ÉN KIBASZOTTUL NYUGODT VAGYOK FELFOGTAD?!

Erre már nem válaszoltam, csak elnevettem magam, majd lementem az elméletileg már nyugodt Katsukihoz.
Amint leértem, a szőke tehetetlenül gubbasztott a dobozok előtt, a segítségemre várva. Jelensége egy halvány mosolyt csalt arcomra, ezután halkan mögé settenkedtem, hátha meg tudom ijeszteni. Már majdnem ráugrottam volna, de visszafele sült el a dolog, ugyanis ő tette meg.
-engem nem lehet megijeszteni- mosolygott önelégülten
-kár...pedig olyan jót nevettem volna azon ahogy sikítasz egyet- nevettem el magam, arcáról pedig lefagyott az a tipikus mosolya. Lassan lekászálódott rólam, majd elkezdtük azt, amiért eredetileg lejöttem a szobámból.
Katsuki aránylag csendben volt a pakolást illetően, de amint végeztünk, éhesedni kezdett és korgó hasának hallatán egyből elszökött a konyhába.
Lementem vele együtt, ezután Katsuki séfúr utasításait - amik sokszor parancsok voltak - készítettük el vacsoránkat, a yakisoba-t.
-tudod, kibírhatóbb vagy, mint hittem- majszolgattam kész ételemet, kijelentésemet követően pedig Bakugou majdnem félrenyelte a kaját.
-ezt meg hogy értsem hülye liba?!- emelte meg a hangját, de inkább vicces volt, mint ijesztő, főleg azért, mert teli szájjal beszélt.
-sehogy...fogd fel dicséretnek- vontam meg vállam, ezután folytattam az evést.
A további étkezést csendben folytattuk, a tévé halk zaja mellett, ami szokatlan, de megnyugtató volt. Mindig egyedül voltam, de most itt van ez a szőke sünfejű, akit kezdek megkedvelni a viselkedése ellenére is. Furcsa, hogy itt van, de mégis biztonságban érzem magam, mellette...
-hagyjad majd elmosogatok- jelentette ki Bakugou, amikor a mosogatószivacshoz nyúltam volna, hogy elkezdjem az edényeket tisztítani.
-de...-
-nincs semmi de! Tegnap is te csináltad!- fordult velem szembe kissé idegesen, engem félbeszakítva.
-mosogatás után is tudok fürdeni- forgattam meg szemeimet unottan.
-ha továbbra is ellenállsz, felcipellek és én fürdetlek meg!- morogta, mire én elvörösödtem. A szőkének kellett pár másodperc, hogy felfogja mit is mondott, majd zavart arccal felegyenesedett és hozzáfogott a mosogatáshoz. Én semmit sem tudtam mondani, ezért megfordultam és jobbnak láttam felmenni a szobámba. Ott felkaptam cuccaimat, ezután a fürdőbe siettem, ahol a melegvizet megnyitva ültem le a földre, a kád szélére könyökölve.
-mi a franc van velem...- mormogtam magamban a csobogó víz mellett, amibe mutatóujjamat beleraktam és köröket írtam le felszínén.
Tisztálkodásomat követően a törölközőmért akartam volna nyúlni, de nem volt a helyén. Körülnéztem és eszembe jutott, hogy reggel a szennyesbe raktam, ami a lenti fürdőben van. Újat meg nem hoztam magammal, mert azt gondoltam még ott van amivel reggel töröltem meg magam. Istenem...ez csakis velem történhet meg...
Amikor kellően lenyugodtam, erőt vettem magamon és kiszálltam a kádból, ügyelve arra, nehogy elecsússzak a csempén vizes lábaimmal.
Ahogy lassan lépkedtem előre, a testemről lecsöpögő víz szinte már tócsát hagyott a padlón, ezzel mégjobban tartva az eltaknyolástól.
Nagynehezen eljutottam az ajtóig, amit csigalassúsággal nyitottam ki, először óvatosan kikukucskálva. Csak érjek be a szobámba egy nyomorult törölközőért....
Miután meggyőződtem arról, hogy senki nincs a közelben, betörő módra átváltva jöttem ki a fürdőszobából, lenézve az emeletről, hogy Katsuki lent van-e még. Meglepetésemre senkit sem láttam, ezért úgy gondoltam, hogy talán mosdóban van, de nem volt igazam. Amint megfordultam, nekiütköztem egy ismerősen kidolgozott mellkasnak, aminek hatására a szivem kihagyott egy ütemet. Basszameg...nem voltam elég óvatos...
-nocsak nocsak...kit látnak szemeim...meztelenül?- ült ki tipikus perverz mosolya ajkára én pedig ahol tudtam, takartam magam, de láthatólag nem jött be. Katsuki alaposan végigmért, majd megnyalta ajkát, ezután szaggatottan vett egy levegőt.
A szivem majd kiugrott a helyéről, az arcom a zavartságtól szinte már égett a szituáció következtében, ráadásul Bakugou olyan éhes szemekkel nézett rám, mintha élve fel akarna falni.
-Katsuki én...-
-ne mondj semmit- tette mutatóujját ajkaimra, ezzel belémfojtva a szót -most nem teszem meg...riadtnak tűnsz- suttogta a szavakat, vizes nyakamra simítva. Válaszul félve bólogattam és eltávolodott tőlem, hogy levegőhöz tudjak jutni. Még utoljára egy hosszas pillantást vetett rám félmosollyal ajkán, majd bement a vendégszobába, ezután becsukta az ajtót. Megnyugodva fellélegeztem, ezután besprinteltem a törölközőmért és magamra csavarva kószáltam vissza a fürdőbe, ahol végre nyugodtan megtörölhettem magam.

Katsuki szemszöge:

Ahogy megláttam [név]-át/ét/t kisurranni a fürdőből, látványától egy ördögi mosolyra húzódott ajkam. Szegényke nekiütközött ismét mellkasomnak és mintha szellemet látott volna úgy nézett fel rám. Én mindvégig nedves testére koncentráltam, ahogy a vízcseppek alakját követve folynak le róla. Haja szintén vizes és kusza volt, ami csak mégjobban ingerelt arra, hogy hozzáérjek.
-Katsuki én...- szólalt volna meg, de mutatóujjamat rátettem ajkaira, ezzel félbeszakítva őt.
-ne mondj semmit- szólaltam meg és szemében félelmet láttam, nem pedig gyűlöletet. Ennyire látszódna rajtam, hogy kívánom őt? -most nem teszem meg...riadtnak tűnsz- állapítottam meg, majd rásimítottam nyakára. Ő félve bólogatott és tettem pár lépést hátra, mert nem akartam, hogy féljen tőlem. Ismét végignéztem rajta, mert nem tudtam betelni látványával, majd sarkon fordultam és bementem a vendégszobába. Jobb is, hogy így tettem, különben nem tudtam volna visszafogni magam és csak nagyobb fájdalmat okoztam volna neki, mint tegnap. Még így is nagy önfegyelem kellett ahhoz, hogy tartsam magam, mert simán magamévá tettem volna, viszont...azok a riadt szemei...talán azok tartanak valamennyire kordában...

[Név] szemszöge:

Mikor elkészültem mindennel, besétáltam a szobámba, ahol a telefonomat elővéve foglaltam le magam, méghozzá Kirishima jóvoltából. Komolyan nála jobb legjobb barátot nem is kívánhattam volna. Az én szememben ő tökéletes, főleg az életkörülményeit alapul véve. Annyira szeretném, hogy ideköltözzön és boldogítson...
Idő közben azt is megkérdezte, hogy mi a helyzet a vendégemmel, mire kis pír kúszott az arcomra, de írtam neki, hogy aránylag rendben van. Ő mint kiderült egyedül van és szülei előreláthatólag nem is jönnek haza csak hajlanban. Ennek hallatán nagy kő esett le a szivemről, mert ha mégegyszer bántani merik ezt a csupaszív embert, akkor én fogom elintézni őket.
Amíg beszélgettem a vörössel, eszembe jutott Katsuki, aki még mindig nem jött be a szobámba zaklatni, amit furcsának találtam. Felkeltem a pihe-puha ágyamból és átsétáltam a vendégszobába, ahol elméletileg ő tartózkodott. Először félve bekopogtam és egy morgó 'gyere'-t hallva benyitottam és az ágyhoz sétáltam, amin a szőke békésen nyomkodta a telefonját.
-csak jó éjszakát akartam kívánni- mondtam ki óvatosan, tartva attól, hogy hülyének néz majd, de szerencsére nem ez történt. Telefonját lerakta az ágy melletti lévő éjjeli szekrényre, majd maga mellé húzott. Egy lágy csókot adott, mire pír szökött az arcomra a meglepettségtől.
-neked is jó éjt- mosolyodott el halványan, ezután az az ismeretlen érzés is kavargott a gyomromban. Már megint ez?!
-tudom, hogy nem akarsz az iskoláról beszélgetni, de fel kell készítselek arra, hogy mi vár rád- mondtam komolyan, mire sóhajtott egy nagyot, a hátára fordulva -többnyire normálisak és bírom őket, de ha teheted egy csajt kilóméterekre kerülj el kérlek- tettem össze kezeimet, hátha elérem vele a hatást. Ő csak érdeklődve fordította felém nagy fejét, várva a folytatást.
-a neve...Yaoyorozu Momo- mondtam ki nagy nehezen a nevet -ő az iskola kurvája és hidd el ha nem mondok külső jellemzőket akkor is rájössz melyik az, hiszen lerí róla a "munkássága"- húztam el az undortól a számat
-ő ilyen bevállalós csaj?- kérdezte érdeklődve
-hülye!- böktem a vállába durcásan -jobban teszed, ha kerülöd nem akarom, hogy úgy járj mint...- akadt el a szavam az idegtől, amikor visszagondoltam arra, amire nem kellett volna -mindegy...a lényeg, hogy tényleg ignoráld a csajt, különben nagyon szarul jársz- folytattam komoly hangnemem, ő pedig láthatólag álmos volt, hogy ilyeneket felfogjon -már a látványától is hánynom kell...ahogy teszi-veszi magát, pedig már annyit baszták, hogy híd van a lábai között- maszíroztam meg orrnyergem, Katsuki pedig halkan elnevette magát. Lassan oldalra fordult, hogy szembe legyen velem és vörös íriszeivel mélyen [szemszíned] színű szemeimbe nézett. Láttam a fáradtságot rajta...ahogy pillái lassan elkezdenek lecsukódni és csak halk szuszogása hallatszódott a szobában. Egy halvány mosoly jelent meg ajkaimon, majd óvatosan megpusziltam a homlokát és szőke tincsei kicsit megcsiklandozták orromat. Amint megtettem, magához húzott és úgy folytatta az igazak álmát. Nem tudom  mi vezethetett arra, hogy én is visszaöleljek, de megtettem. Ismét egymás karjaiban aludtunk el, mint egy igazi pár...

Sziasztok!
Elhoztam nektek a 11. részt és Úristen! Már túl is léptük a 6K-t! Nagyon köszönök nektek mindent szeretlek titeket<3

Remélem ez a rész is tetszett, a kövit majd hozom nektek, de sajna nem olyan hamar, viszont próbálom összeszedni magam.

Addig is legyen szép napotok/estétek
<333