Nélkülem (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)

6. Fejezet

Reggel kómás fejjel ébredtem. A tegnapi alvásomból semmi nem lett mert az egész éjszakán át bőgtem. Mostmár biztos, hogy a Cortez és a sírás szó egybe folyik nekem.
Tegnap egyedül Virággal beszéltem, aki próbálta bennem tartani a lelket,de ő is elsírta magát.
- Ez oan szomorú Reni ! - sírta virág.
- Igen, tudom- bőgtem vele együtt.
- Remélem, hogy meggyógyul- tettem hozzá suttogva
Szegény Cortez, hogy mit élhetett át akkor amikor lezuhant...

- Jó reggelt Renikém. Hogy vagy?- pakolászott anyu a konyhában.
- Jobban mint Cortez- suttogtam.
- Esetleg elvigyunk? - kérdezte apu, az ölébe ejtve az újságot.
- Nem kell elmegyek egyedül. Kiszellőztetem a fejemet- ráztam meg a fejem, és ki is léptem az ajtón, de még anyu utánam szólt, hogy vigyem el az uzsit.
Nem vittem. Bár anyu uzsijaiból kiindulva ez nem baj.
Nem érdekelt a bucira sírt fejem, mivel nem ezt tartottam a legfontosabbnak. Tudom, hogy Kinga így is le fog ugatni, de nem érdekel. :(
Így hát elindultam nulla házival, nulla keddvel, és nulla önbizalommal ami nem újdonság.
Az iskolába menet azon görcsöltem, hogy mi lesz ha többet már nem is jön iskolába?
Magamat próbálom nyugtatni, mert nem szeretném ha elbőgném magamat mielőtt beérek az iskolába. Az rendkívül ciki lenne.

- Sziasztok- köszöntem halkan és nem volt kedvem megállni a Szent Johanna előtt ezért csak körül néztem. A fiúk ott álltak és valamin röhögtek elég hangosan. Minden befelé menő diák vetett rájuk egy irigykedő pillantást.
Feltűnt sajnos rögtön, hogy Cortez nem volt ott. De nem csak Cortez nem volt ott.

- Szia Ren - bökte meg a vállamat hátulról Ricsi, amire én nagyon megijedtem.
- ÁÁ- sikitottam
- Nyugi Ren csak én vagyok. - mosolygott rám. Láttam rajta, hogy nem aludhatott sokat. És szomorú volt. Pont mint én. Bár nagyon nem mutatta.
- Valami jó hír?- húztam a számat.
- Nincs.
- Szerinted felébred? - suttogtam.
- Nem tudom Ren. De nagyon remélem, hogy igen. - hajtotta le a kapucnis fejét.
- Amúgy Cortez hol van ? - tette fel A KÉRDÉST Dave.
Ricsivel egymásra néztünk és próbáltuk megúszni ezt a témát.
- A kórházban - rágózott idegesen Ricsi.
- Mi??! - akadtak ki egyszerre.
- Igen, ott van - suttogtam.
- És miért?
- Mert lezuhant a gépe. - mondta Ricsi.
Dave kapta is elő a telefonját és nézte hogy mi történt a géppel.
- Igen lezuhant- bólogatott- Tegnap. Leszállás előtt egy órával. Valami hajtómű meghibásodott..

Nem volt kedvem tovább hallgatni ezt úgyhogy bementem. Annyit hallottam, hogy a céget hibáztatják igen nagy hanggal, és emailt akarnak a légitársaságnak írni... :)
Nem volt különösebb kedvem az órákat végig ülni a szüneteket pedig a könyvtárban töltöttem.

A hír futótűzként terjedt, hogy cortez kórházban van.
Az egész iskolában mindki melankolikus hangulatban volt, és szomorú fejeket vágták. Még a suli rádióból is olyan számok mentek amit Cortez szeret.
Sírás a könyvtár eldugott sarkában reloaded.

Éppen kint voltam a többiekkel (ki mentem egy kicsit, levegőznöm kellett) amikor is odajött az egész iskola hozzánk (?) Cortez állapota miatt.

- És ki tudta meg, először hogy ott van? - kérdezte Móni.
- Reni és Ricsi - biccentettek felém.
Móni értetlen fejet vágott aztán rákérdezett.
- Értem, hogy te Ricsi ott voltál, de Renáta vagy ki ez, mit keresett ott?
- Szerintem ahhoz, neked semmi közöd, úgyhogy jobb ha befogod  a szádat, vagy én fogom!- förmedt rá Ricsi, a legnagyobb meglepetésemre.
- Köszi- mosolyogtam rá, majd visszamerültem a könyvembe, amire nem tudtam figyelni. Az én hibááám. :(

***

Éppen gyalogoltam le a lépcsőn kifele a Szent Johannából.
- Hallod Ren. - fordult felém Ricsi.
- Nem lenne kedved elmenni valahova. Kiszellőztetni a fejünket.
- De, nagyon szívesen. - mosolyogtam rá. Ez az egyetlen viszonylag jó dolog a mai napban.
- Rendben. Akkor kb 5kor ott leszek előttetek.
- Oké- bólintottam. Várjunk csak... Ez egy randi lesz?!