Szuma azt hitte, átlagos nap lesz a mai is, mint a többi. Úgy is indult. Összeszedte a holmiját, és elindult a munkába. A rendőrállomáson mindenki furán, idegenül nézzet rá. Aztán megjelent a főnöke.
-Szuma, van egy rossz és egy jó hírem
-Mi a jó?
-Ebben a hónapban háromszor annyit kapsz!
-M-Mi a rossz?
-..... Hogy utoljára.
Szuma pár percig meglepett volt, aztán Összeszedte a cuccait, és elment.
-(Amúgy se szerettem ezt a munkát)
Gondolta magában.
-De most mi lesz? Se családom, se barátaim, se munkám. Hogy lesz így pénzem az albérletre?
Mondta magának, miután hazaért. Körül érzett a kis lakásban.
- Új munka kell.
Másnap elment munka után nézni, de sehol nem volt szerencséje. Így kikerült az albérletből. Lopni kezdett. Ez elég volt egy kis ételre meg alkoholra.
-Ez így nem hehet tovább!
Ordította el magát. Benézett a cuccai közé. Fél alma, csoki, csipsz ...... És egy puska.... Egy rendőrtől lopta.
-Hát, nem hittem hogy ez lesz a vége.
A fegyvert lassan a fejéhez emelte.......
-Nincs értelme fojtatni .....
-Ne...... Tedd......
-Miért ne? Nincs okom élni...
Meghúzta a ravaszt. Semmi baja.
-Micsoda?????!??!?
Megint meghúzza, újra és újra. A tár kiürült. Ő még mindig él. Ekkor megfordul, a hideg kirázza. Ott áll purple haze.
-K-K-Ki vagy te??!?
-Purpe..... Haze....
Hangja recseg, mint egy régi magnó.
-Miért mentettél meg?
-Még.... Élned..... Kell....
-Miért?
Kérdezte helyzete miatt jogosan.
-Rád.... Nagy.... Dolog.... Vár......
Haze lassan halványulni kezdett.
-Én... Hiszek neked.
Mondta Szuma. Megint úgy érezte, van miért élnie.
(Fojatás 1 héten belül)
