Narancsillatot árasztott - He smelled like oranges - currentlydissociating

1. fejezet

Kageyama boldog volt. Ez talán nem hangzik nagy dolognak, de ő az élete nagy részében, nem azzal foglalkozott, hogy boldog legyen, inkább azzal foglalkozott hogy ő legyen a legjobb. Ennek az eredménye az volt, hogy nem élvezte annyira az életet, amennyire lehetett. Mi késztette őt a változásra? Hinata Shoyo. Hinatával legelsőnek akkor találkozott amikor középiskolában egymás ellen játszottak a röplabda csapatban. Ezután egy gimnáziumba mentek, először ellenségek voltak, majd hamar jó partnerekké és barátokká váltak. Aztán Kageyama beleesett Hinatába. Néhány hónapba telt, de végül volt bátorsága hogy randira hívja. Hinata vidáman igent mondott és mint kiderült, ő is randira akarta már hívni Kageyamát. Az első randijuk elképesztően telt, és Kageyama jól emlékezett rá. Piknikezni mentek a tengerpartra, és Hinata mondta Kageyamának, hogy nem hiszi el, hogy Kageyama beleszaladna a vízbe, teljes ruhában. Kageyama viszont gondolkodás nélkül megtette, és vitte Hinatát magával a vízbe. Órákon keresztül fröcskölgették egymást a vízzel, a víz alá nyomták a másik fejét és nevettek az óceánban. Csak akkor álltak meg, amikor már sötétedni kezdett, és visszasétáltak Kageyama házához a piknik kosarukkal, átázva és borzongva. Majd az estét úgy fejezték be hogy átöltöztek bolyhos pizsomákba, forró csokit csináltak és összebújtak, miközben filmet néztek. Hinata elaludt Kageyama vállán, Kageyama pedig Hinata hajával játszott, miközben hallgatta egyenletes légzéseit.

Ez két hónapja volt, és minden nap Hinatával tökéletes volt. Kageyama minden eddiginél jobban értékelte az életét, és szeretett minden másodpercet, amit Hinatával tölthetett. Ma úgy döntöttek hogy elmennek egy kis kávé randira, majd sétálgatnak a városban. Egyikük sem tudott vezetni, így együtt sétáltak a gimnáziumból. Hinata teli volt energiával mindig, pattogott és energikusan beszélt, és rámutatott néhány állatra, amit csak látott.

"Nézd azt a kutyát!" mondta Hinata és a karjával az utca másik oldala felé mutogatott ahol egy nagyon kicsi bolyhos lény volt aki inkább egy vattacsomóra mint egy kutyára hasonlított akit sétáltat a gazdája. Hinatát annyira érdekelte a kutya hogy nem figyelt arra hová lép és véletlenül egy biciklis útjába lépett. Szerencsére, Kageyama fogta Hinata kezét így vissza tudta rántani Hinatát hogy ne üssék el. Hinata beleütközött Kageyamába, látszólag megfeledkezve a történtekről, mert csak tovább beszélt a kutyáról. "Láttad Kageyama? Nagyon aranyos volt. Talán vennünk kéne egy kutyát együtt."

Kageyama felnevetett. "Nem hiszem hogy szükségünk lenne egy kis energikus lényre, aki legtöbbször nem hallgat. Végül is nekem már van." 

Kageyama arra számított hogy emiatt Hinata dühös lesz de nem volt. "Kageyama, ezért lenne tökéletes! Szerintem vehetnénk. De ha nem kutyát, akkor másik háziállatot esetleg?"

Kageyama vállat vont, "Gondolkodni fogok rajta, de nehéz lenne közös állatot birtokolnunk, mivel nem is ugyanabban a házban lakunk. Várnunk kéne vele addig míg leérettségizünk.

Hinata összeráncolta a homlokát. "Utálom ha az érveléseid értelmesek" majd felkapta a fejét és újra mosolygott. "Nézd Kageyama, egy mókus!" Kageyama lenézett Hinatára, lehetett egy kicsit idióta, de Hinata volt az ő idiótája, és a világért se cserélte volna el.

Elég hamar a kávézóhoz értek, mivel félúton Hinata úgy döntött hogy versenyezni akar. Hinata ugyan nem engedte el Kageyama kezét, viszonylag közel voltak az azonos sebességhez, csak Kageyamának kellett tartania a tempót. Döntetlenben egyeztek meg, mivel egymás mellett mentek és egyszerre törtek be a kávézó ajtaján. Nem voltak túl kifinomultak a bejutásuk módján, így a kávézóban szinte mindenki megfordult, hogy rájuk nézzen.

Kageyama figyelmen kívül hagyott minden pillantást, és a pulthoz húzta Hinatát, hogy rendelhessenek. Kageyama kávét kért sok tejjel, Hinata pedig forró csokoládét. Hinata nem szerette a kávét, aminek Kageyama örült is. Hinata alapból is teli volt energiával, és fogalma se lett volna hogy mi történne ha koffein is kerülne a testébe, de tudta hogy semmi jó. Valószínűleg olyan lett volna mint egy kisgyerek aki most kapott cukrot először.