Fordulat

2.

A keddi napunk úgy telt hogy délután körül már a Torontoi lakásban voltunk. És csak pakoltunk és pakoltunk és pakoltunk. Szerda reggel már iskolába kellett mennem.... Jupi! Új suli, új környék, új osztálytársak... Szuper.
Egy kék szakadt farmert vettem fel és egy fehér pulcsit egy natúr sminkkel majd mentem is reggelizni. Ettem egy csokis palacsintát és már indultunk is. Most kivételesen Dylan vitt a suliba a kocsijával. Amint beértem a suliba oda jött hozzám egy lány.
Szia, Kata vagyok! Te vagy az új lány, ugye? - kérdezte kedvesen. Hogy lehet valakinek máris ilyen jó kedve reggel??
-Szia én pedig Lia vagyok és igen, én vagyok az új lány . - mondtam ő pedig csak tovább mosolygott.
-Az szuper. Én leszek ma a kísérőd! -majd körbe vezetett a suliban. -Ennyi is lenne ez a csodálatos intézmény - nevette el magát - na de gyere menjünk órára, mert mindjárt becsengetnek!
-Okés - mosolyogtam mostmár én is. Bementünk a terembe és Kata elindult hátra hogy leüljön a helyére. Én is indultam volna ha a tanárnő meg nem szólít.
-Szervusz Lia. Kérlek állj ide mellém egy pillanatra. OSZTÁLY CSEND Legyen - ordította. - Érkezett hozzánk egy új diák. Lia Clark. Lia kérlek mondj pár szót magadról.
Helló mindenki! Lia vagyok 16 éves és Londonból költöztünk ide. Van egy 18 éves tesóm, Dylan a neve. Hobbi szinten deszkászom és igazából ennyi.
-Köszönjük szépen Lia, most kérlek foglalj helyet Johnny mellett.
Erre Johnny felemelte a kezét hogy tudjam hova kell mennem. Elég beképzeltnek tűnt a srác de most mind1.
-Szia! Johnny Orlando vagyok, örülök a találkozásnak!
-Szia. Hát az én nevemet már tudod de most hadd figyeljek az órára légyszi! Köszi.
Eljött a hatodik egyben utolsó óránk (irodalom) ahol közölte a tanár hogy egy egyhetes projektet fogunk csinálni párokban... Na vajon ki lett a párom? Nyilván Johnny.... 🙃Nagyon örültem neki hogy őszinte legyek. A tanítás végén oda jött hozzám Johnny:
-Szia! Akkor az jó ha ma átmegyek hozzád és ott elkezdjük a projektet? - kérdezte.
-Aha, persze de menjünk most? Mert akkor hamarabb végzünk.
-Aha, menjünk! - mosolygott.
Út közben egész jót beszélgetünk, mondhatni ő lett az új legjobb barátom 😊. Hazaértünk és neki álltunk a házinknak.
-Figyu, nem vagy éhes? - kérdeztem.
-Dede.
-Akkor összedobok valamit enni - mosolyogtam.
-Jövök én is!! - kiabálta.

               *2 nappal később*

Csütörtök délután van és mindjárt jön át Johnny a projektünk miatt. Már tényleg megvan köztünk az a bizonyos legjobb barát viszony, és olyan cuki. Vagy mi? Nem, nem cuki!!!
Kopogás.
-Jövök!! - kiabálom.
-Sziaaa. Dobjunk össze valami kaját mert éhen halokk- ölel meg Johnny.
-Szevasz! Okés menjünk.
Amikor bementünk a konyhába Johnny felültetett a szigetre és azt mondta onnan nézzem ahogy főz.
-Kész is van! - majd oda adott egy tányér rántottát és ott ettem a konyhaszigeten ő pedig előttem állt és úgy evett. Ma kivételesen jól nézett ki, és a mosolya. Ahwww elolvadok. Mivan velem??! 😩
Mikor megettük épp leakartam szállni mikor Johnny megfogta a derekamat és megcsókolt. A pillangók csak úgy repdestek a gyomromban, és azt hittem ki is törnek mikor Johnny elhúzodott. Elképedtem.
-Úristen ne haragudj, én csak...
-Semmi baj, de mi volt ez? - kérdeztem még mindig teljesen elképedve.
-Mióta először megláttak tetszel... De te nem tudom hogy érzel.... Tudom hülye vagyok és saj....
Nem tudta befejezni ugyan is én újra megcsókoltam és már éreztem is hogy a pillangoim őrülten csapdosni kezdtek. Ismét.
Majd mikor elhuzodtam megszólaltam.
-Nekem is tetszel - mosolyogtunk most már mindketten

Ennyi lenne a 2. rész. Remélem tetszik. A helyesírási hibákért bocsi. Ha szeretnétek folytatást holnap jön a kövi rész. De csak ha szeretnétek 😩😊❤️ennyi voltam mára, csáztok