Valószínűleg nagyon fura lesz ez a könyv mivel nem igazán érthető az íráshoz de egyszer mindent ki kell próbálni ... Jó szórakozást ha még arra vetemednél, hogy elolvasod :) Előre is bocsi a helyesírási hibákért.
Ez a könyv Dorkáról szól. Egy 15 éves lány aki most kezdi a 9.-et. Dorkának van 2 tesztvére, Lali és Hanna. Lali 5, Hanna 2 éves.
Jó olvasást!
Reggel 8:05, szól az ébresztő, hogy keljek fel, de nem akarom, csak még 3 perc ... és még 3 perc ... végül 15 perc múlva és realizálódott bennem, hogy el fogok késni.
Már 8:20 van és egy óra múlva találkozóm van néhány osztálytársammal. Sietve eszek valamit felöltözök és kezdek valamit a csodálatos fejemmel. A fürdőszobában állok a tükö előtt lealább 7 perce és bámulom magamat. Nagyon nem tetszik amit látok. Egyszerűen rosszul vagyok magamtól ... Úgy ézek ki mint egy bálna.
Szomorúan látom, hogy ezzel nem igazán tudok mit csinálni és kifésülöm a hajam, kiengedve hagyom így nem látszik annyira kereknek a fejem. Kiszemillaspirálozom magam, közben vagy 3x véletlenül belenyúlok a szemembe.
Elköszönök anyától és elindulok biciklivel a találkozó helyére. Utközben majdnem 2x elütöttek, csak a szokásos, nem fékeznek az autósok a zebránál. Miközben biciklizek a hidegben egész jól érzem magam. Olyan mintha repülnék. Repülök. Akkor kénytelen vagyok megállni a következő pirosnál és visszacsöppenek a valóságba. Az út további részei meg csak mentem, de nem igazán sikerült az agyamnak feldolgozni amit láttam csak mentem, ösztönösen tudtam az utat.
Amikor odaértem Kíra és Rebeka már vártak rám. Természetesen elkéstem, mint mindg de ezen már senki sem lepődött meg. Megöleltem őket. Gyönyörűen néztek ki. Kíra magas, és karcsú bár saját maga nincs kibékül az alakjával boldogan cserélnék vele. Egy szép és egyszerű rózsaszín ruhában jött, bár hideg volt ez őt nem zavarta. Rebi pedig egy haspólóban és rövid farmernadrágban érkezett, a szokásos naszemüvegével. Ő mindig azt hajtogatja hogy milyen rossz ruhái vannak ilyen kevés, bár ez a kevés így is 2x több mint amennyi nekem van.
Kínos csend támadt, amit végül Kíra tört meg:
"Szép és jó ez a csend de szerintem menjünk be még mindig megfázunk"
Rebeka és én egyet kérem megindultunk a nevezetes pláza felé ahol a délelőttünket tültöttük el.
Egész nap csal mentem utánuk, vagy ők követtek engem ha eltévedtünk. Az agym nagyon tompa volt nem igazán tudtam felfogni mit csináltunk szinte egy zombiként üzemeltem egész nap. Néha ez megtört és még egy két viccet is elsütöttem, bár nem igazán éreztem magam valami jól. Ez nem a csajok miatt volt, imádom őket, ez csak magam miatt volt. Nappal nehezen fogom fel hogy mi végre mostanában. Meg sok volt az parázs. Arra gondoltam hogy lehet, hogy inkább otthon kell volna maradnom és olvasni és zenét hallgatni. Igen ez biztosan jobb lett volna. A többiek biztosan meglennéneknélkülem én meg nem lennék itt. Nem akarok itt lenni, csak nem akarom elmondani ezt senkinek. Mostmár hogy eljöttem nem megyek csak úgy el.
Ebben az evős részen ültünk a pláza amikor egy ismerős hang rángatott ki a gondolataim biztonságos és magányos világból
"Dorka jól vagy?" kérdezte Rebeka. Ne szeretem azt a kérdést. Mindenki azt néz, hogy azt mondjam igen, de igazából nem. Nagyon nem.
"Igen, csak fáj a fejem, az esőtől mindig megfájdul" mondtam egy mosolyt erőltetve az arcomra és bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami arról szólt, hogy Bakugou vagy Todoroki a helyesebb. Eggy prasen Todoroki.
Aztán leesett a vércukrom és megettem azt az egy fánkot amit erre az esetre hagytam. Ma már megettem 3 fánkot, le kellene állnom különben még kövérebb leszek. Ez ment a fejemben egy darbig.
Miután az összes boltot végignéztük megbeszéltük, hogy indulás előtt eszünk egy fagyit. Miután mindenki megvette a sajátját ez emberektől távol leültünk és beszékgettünk. Egész jól szórakoztam, bár még mindig sokkal inkább a gondolataimba akartam menekülni. Nem tetszett ez a világ. Véletlenül elbambultam és a fejem lehajtottam az asztalra, elernyedtem teljesen, de ez sem tartott sokáig, mivel Kíra viccesen kielentette hogy:
"Mindjárt elalszol"
Milyen zseniális ötlet. Alvás
Ez itt az első fejezet vége, nem tudom ha bárki is elolvasta de remélem tetszett!
