A szomszéd házban

1. Rész ¦ Szellemes megpillantás

A kamera újra forog... fa fákják a helyén, gyulladt lángjuk pedig a szélben suhogva ég... szőkés hajam szálai pedig arcomba kapnak, melyek napszemüvegem üvegét karcolgassák aprónyira.

Gondolatokat fejemben egyenként pakoltam egyik helyről a másikra, mint egy rossz gyerek a legó kockákat a szülei szigorú parancsára.

Léptek zajos hangjára kaptam fel fejemet, a hold fény sötétségében. Apró levelek gyúrása törte meg a nyugodt csendet.
A léptek nyomára egy árny lép ki a sötétből, legalább is talpa nyoma látszódik meg először.

Hallom a szél zúgását és csapongását, de nem igazán vetettem rá nagy figyelmet. Csak álltam egyenesen a kamera előtt csendben, és figyeltem.

Egy kis pittyanás csapta meg fülemet, mely azt jelezte hogy az élő adás kezdetét vette.
A kamera mögött álló segédemet és jó barátomat tekinthették meg először az élő adást figyelő emberek.

~ Nem zavar hogy fúj a szél? - Kérdezte a kamera mögött álló emberem, közben pedig hajolgatva valamit emelegetett fel fele.

Én csak egy laza bicentéssel jeleztem hogy, ez engemet hagy a legnagyobb hidegségben.

Ebben a mámoros pillanatban egy színes esernyő kapta ki szárnyait, pontosan a kamera képe irányába mely azon kecsegtető iránylathoz vezetett hogy, majdnem sem engem sem az egész képet nem tudták látni az emberek az esernyő hatalmas takarása végett.

~ Mi... fhuu... minek ez az esernyő ide? - Kérdeztem a most elő vehető legjobb énemmel.
~ Így sem hogy engem nem látnak, pláne nem a képet. - Mondatom lehangolt befejezését egy sóhajjal borítottam meg.

Ezen minutumban a képben díszelgő színpompás esernyő el hajtotta fejét az ellenkező irányba, így már végre lehetett is látni mást is mint a színes 70-es évekre emlékeztető esernyő alkata.

~ Csak a szél miatt teszem ezt ide, ne hogy annyira bele rondítson a képbe.- Mutatott rá gyengén kezével a most is menő kamerára, ami éppen twitch-re streamelt.

~ Pedig szerintem így adja meg az igazi rémisztő, kísérteties hangulatot ennek. - Éltem bele magamat, lehet hogy egy kicsit túlságosan is a most következő témába melyet, ebben az élőben fogunk meg kísérelni barátommal Tubbo-val.

Gyors mondatom elhagyása után Tubbo mellém futott hogy végre el is kezdhetjük rendesen a live-ot.

Gyorsban még elő kaptam telefonomat zsebemből hogy rá tekinthessek a chat-re hogy megy e minden.

Mire el raktam telefonomat Tubbo már mellettem is termett, két karomat pedig az előttünk világító, vagy is inkább alattunk fénylő tablet felé helyeztem.

~ Ezt a streamet egy nyugodtabb, szellem idézős élőnek terveztük! - Ekkor pedig helyet foglaltam török ülésben a mögöttünk lévő fa kisebb gyökeres részeire.

Tubbo barátom pedig követte tettemet, és egy nagyobb koppanással helyet foglalt mellettem.

A tabletra már fel is volt rajzolva egy bordóbb színnel egy öt szögű csillag, mely a parapszichlógiában vagy okkult tudományok körében egy nagyon ismert jel, mellyel démon idézéseket és vudu mágiákat szoktak végre hajtani.

~ Ki jelentem, először csinálunk mind a ketten ilyet. Szóval nem hiszem hogy valami sátánista démoni lelket fogunk a föld alól feltámasztani . - Rátekintettem a mellettem ülő Tubbo-ra, aki már telefonján ki is kereste a szellem idézés egyik nagy könyvét a Summont...

Ki választott egy neki tetsző idegen nyelvű szöveget és át adta nekem a telefont.

Lassan fel álltam és kezemet a tablet fénye felé irányítottam, halk mormogásokba kezdtem... mely egyre és egyre erősödésbe kezdett.

Lune noire, nuit aveugle sombre...
Ramenez cet homme dans le monde des aveugles
Allumage du feu, balançant des arbres d'âmes
VOTRE APPARENCE MAINTENANT, VOUS VENEZ!

Néma csend uralkodott az éj sötétjében... se egy hang, sem egy fújó szél zengése. A levelek ropogása elhalkult.

Tubbo felé fordultam, maszkom alatt pedig egy ilyedt mosolyt vetettem magam elé.

~ Akkor úgy látszik... - Kezdtem bele egy kínos nevetésbe, mire a szomszéd ház kerítése furcsa hangokat vett.

Tubbo azon nyomban fel kapta és vidte a kamerát magával be, a ház meleg biztonságos fedelébe.

Kint maradtam egy kisebb sokkos állapotban, a szomszéd kert ajtó csak egyre jobban bicegett. Egyszer csak papírok száz ezre torkollott a fejemhez.

Olyan volt mint egy össze csatolt kisebb kotta sorok levezetése, amelyek szépen ki vannak húzkálva és alájuk egy kellemes írással írva is lenne.

Mire össze szedtem a papírok minden egyes darabját, akkor egy hatalmas nyikorgás zengte be a szomszéd kert kapu részét mely mi hozzánk vezetett.

Elég érdekesnek találtam a dolgot, mivel a szomszédban már évek óta nem lakott senki, és nem régiben eladásra bocsájtották az itt lakók többsége.

Ebben a minitumban pedig a rácsos kerítés kapu ki nyílt, melyen pedig egy lány lépett át a kertünk részébe.

Láttam tekintetén hogy eléggé meg van lepődve a jelenlétem láttán, és egy kis félénkséget is láttam a sötétségében meg bújó szem párán lépkedve.

Ellém lépett mire én csak le tekintettem hozzá, a lány pedig ajkát szóra nyitotta felém.

~ Ohh... akkor te idéztél egy két perce szellemet. - Mondta a lány fel tekintve hozzám. Ekkor kezével rá mutatott a kezeimben lapuló kották tucatára.
~ Ez szerintem az enyém... - Vette volna ki lábujj hegy fel állás után a papírokat kezeim fogásából.

Gyengén meg ráztam fejemet, és még lejjebb pillantottam a lány termetéhez.

~ Ho, ho, ho... Honnan is tudjam hogy ezek a papírok a tiéid e ténylegesen. - Raktam karba kezemet mire a lány tekintete kérdői vonásokkal szegezte szememet övével.
     
              ~Emília szemszöge~

~ Hogy, hogy ténylegesen az enyémek?! Ezek a saját papírjaim amiket át fújt a szél ide. -  Nyújtózkodtam kezemmel a fiú össze tett kezei magasságába. De sajna nem értem el őket.

A fiú fel emelte egyik kéz fejét és ön elégülten integetett le nekem.

Ebben a pillanatban a fiú meg fordult, így hátat fordítva nekem. Ez után már csak arra eszméltem fel, hogy egy mély gonosz nevetéssel a papírjaimmal kezében el hagyja a kertet.

Gyorsan utána futottam és kiabálni kezdtem.

~ Hé, azok az enyémeim! Hé?!
- Ekkor pedig a fiú be csapta előttem az üveg ajtót, és még egyszer felém intett egyet.

Ajkaimat egy halk sóhaj hagyta el, és vissza indultam az éjszaka közepén a házunk kertjéhez.

N.L.

Hali mindenkinek 👋
Remélem a most olvasónak el nyerte a tetszését az első rész az új sorozatomból.
A régi olvasóim furcsálhassák a személy változást és az új könyvemet. De remélem attól függetlenül ezt élvezni lehet.

A következő részig pedig kellemes további napot mindenkinek! <3