Romantikus történetek kicsit másképp

Utánam jött a WC-re

Sokáig csak hobbigitáros voltam, otthon molyoltam a gitárral a pincében, de a suliban sokan tudták rólam, hogy már évek óta játszom, és néhányan azt is, hogy nem is rosszul. Amikor a helyi menő rockbanda – nem kell nagy dologra gondolni, csak kisvárosi szinten – tagjai összebalhéztak a gityósukkal, kellett valaki, aki gyorsan beugrik, és az egyik haverom engem ajánlott nekik, ők pedig behívtak. A zenéjük nem igazán volt az én világom, de tetszett a gondolat, hogy egy igazi bandával, igazi közönség előtt játsszak, még akkor is, ha úgy öt-hat évvel mind idősebbek voltak nálam. Bevettek, én meg betanultam a repertoárt, és egy hónappal később már jött az első koncert a helyi rockkocsmában. Marha jó volt, és meglepően jól ment a dolog, ráadásul az egyik első sorban álló, nálam pár évvel idősebb lány végig velem szemezett és mosolygott rám, mint a vadalma. Amikor a buli véget ért, bementem a WC-re könnyíteni magamon a sok sör után, amikor egyszer csak kinyitom a fülkeajtót, és ő állt ott. Egyszerűen szó nélkül – na jó, annyit mondott, hogy imád és piszkosul kíván – lerohant, és a WC-re ültetve gyakorlatilag falhoz szorított. Ha nem jönnek be mások, szerintem már ott megtörténik a dolog, de mivel túl sokan lettünk, a lány kirángatott a kocsijához, és a hátsó ülésen megtörtént. Hebegtem-habogtam, hogy nincs nálam gumi, de ő csak annyit mondott, hogy ne parázzak, mert tabit szed. Nem volt kifejezetten az esetem, de tetszett, hogy így rám nyomult, és semmit nem kellett tennem az ügy érdekében. Utána hazavitt, és ennyi volt a közös sztorink (persze kisváros lévén jó néhányszor összefutottunk, de ennyi). A dolog szépséghibája az volt, hogy a következő zenekari próbán az énekes röhögve hozzám vágta, hogy “Hallom, neked is megvolt az Évi”. Mint mindenkinek a bandából.