Touch(L.S)

Part 5

Nem szol hozzám vagy egy órája csak néz maga elé.Tuti sokkoltam ezzel.Már az elején sem kellett volna hazudnom neki,de most állítsák neki oda hogy, Szia Harry vagyok ha hozzám érsz pánik rohamom lesz mert az apám vert kiskorom óta.Igen ezt így nem tehetem volna meg.Hazudnom azért mégsem kellett volna.Fogalmam sincs mit érez. Haragszik-e mert hazudtam?Biztos haragszik.Louis rám néz és megszólal.

-Mit gondoltál?-fogalmam sincs miről beszél.
-Azt hitted ha elmondod nem leszek a barátod?Tényleg ilyen embernek nézek ki?-az arca sápadt és maga elé néz.
-Dehogy!-mentegetőzöm.
-Csak nem tudom.Nem akartam a nyakadba zúdítani ezt az egészet.Nem akartam,betegnek higgy vagy sérültnek.Igen talán féltem tőle,hogy az egyetlen barátom is elmenjen.
-A baci fóbia szerinted jobban hangzik.-kuncog kínjában és egy enyhe mosoly csillan meg az arcán.
-Vissza gondolva elég baromság.-mosolyodom el végül én is.

-Egyébként.-szólal meg egy kis idő után.
-Gondolkodtam.
-Micsodán?
-Szeretném ha nem félnél az érintéstől.
-Szerinted én nem szeretném?-nézek rá összehúzott szemmel nem értem pontosan mire akar kilyukadni. 
-Úgy értem szeretnék segíteni.
-Hogyan?
-Mi lenne ha kicsi érintéssekkel kezdenénk.
-Louis...
-Hallgass végig.Kérlek-hangja lágy és kellemes.
-Rendben.

-Szóval,csak pici érintéssekkel kezdenénk.Ha úgy érzed kezdesz rosszul lenni szólsz.
-Louis mi lesz ha rögtön rosszul leszek és sosem haladunk majd sehova?Rám pazarod a szabad időd.Valószínüleg feleslegesen!Mert én sosem leszek jobban!-tárom szét a kezeim.Nem haragszom rá,de nem akarom,hogy olyanban reménykedjen,amiben úgy sem sikerül.
-Na látod?!Itt a baj nem hiszel benne!Ha egy kicsit is hinnél benne már rég sikerült volna.-hangja feszültséggel teli.
-Honnan tudod?Miért vagy annyira biztos abban,hogy egyszer jól leszek?Egyáltalán miért vagy egyáltalán itt?
-Azt hittem rajtad érdemes segíteni.Úgy látom tévedtem nem akarod.További szar életet.Szia!- csapja be a korházi szobám ajtaját.

Anyáék valószínüleg mindent hallottak.Ahogy Louis ki rohan.Ők belépnek és egy sajnálom pillantást vettnek felém.Elszúrtam az egyetlen embert is elkergetem aki törődni akart velem.

***
Anyáék haza vittek.A héten itthon kell maradnom.Pedig szerintem felesleges már semmi bajom.A házit elkértem az egyik lány osztálytársamtól akire instán találtam rá Louis követői között.A hét unalmasan telik Anya és Gemma elmentek vásárolni,ami azt jelenti majd csak este érnek haza.A napliba ülök és nézek valami  uncsi sorozatot.Megszólal a csengő.

-Nyitóm!-kiabálom.Ki a fene lehet?Kinyitom az ajtót és Louis áll ott a táskámmal.Ott hagytam nála.Teljesen ki ment a fejemből.
-Szia csak elhoztam a táskád-a kezembe adja és elindul vissza felé.
-Várj!-kiáltok utánna.
-Sajnálom!Csak nem akartam hogy olyanba higgy amiben felesleges,oké?
-Nem oké mert nem felesleges.Ha engednéd,hogy segítsek.
-Addig nem hagysz békén amíg igen nem mondok?
-Pontosan!-néz mélyen a szemeibe.
-Rendben.Oké!Csak ne haragudj amiért úgy viselkedtem veled a korházban.
-Nem haragszom ha hiszel benne hogy meggyógyulhatsz.
-Hiszek!-és a levegő megáll köztünk.

———-
Sziasztok!Megint egy rövidebb résszel érkeztem nektek!Remélem nem lett olyan borzalmas.A kommenteknek továbbra is nagyon örülök igyekszem hozni a következő részt.

Kriszti<3