Nagyából rendeződött minden bennem a történtek után. Méreg meghallgatott azon az estén és mindent kiadtam magamból. Másnap egy zsák pénz várt rám. Mindet félre raktam. Külön csak emiatt nyitottam egy bankszámlát és azóta sem nyúltam ahhoz a pénzhez. Nem érzem úgy, hogy megérdemelném. A munkám folytattam egy két hetes kihagyás után és minden visszaállt a rendes kerék vágásba. Összeszedtem annyi pénzt, hogy a saját utamat eltudjam kezdeni. Erik (az apám) és Méreg végig segítettek kialakítani ezt a helyet, ahol most is élek a saját kis csapatommal. Nagyon örülök, hogy sikerült kialakítanom, ezt szinte egyedül. Nem igazán engedtem őket beleszólni a dolgokba, de volt mikor nagyon is kellett a támogatásuk.
Haza fele tartok egy hosszú sétából. Kijöttem kiszellőztetni az agyam. Néha túl sok tud lenni az, ami házon belül történik. Körülbelül öt éve vagyunk együtt hattan és még mindig nem szoktak össze, de majd csak sikerül egy jó kis csapatott kialakítanom belőlük. Nem könnyű velük elfogadtatni, hogy én vagyok a főnök. Nem akarnak elismerni, de kénytelenek lesznek, mert különben repülnek. Most már kezdenek a gyerekes viselkedésükkel az agyamra menni, ideje lesz helyre tennem őket, amint haza érek. Ahogy nézelődök a parkban sétálás közben, ismerős fürtökre leszek figyelmes. Hirtelen azt hiszem, hogy Helen az és meg is torpanok, de, ahogy felém néz rájövök, hogy csak az ikertestvére az Katie. A temetésen derült ki számomra, hogy van egy ikertestvére, akiről nem is tudtam. A temetést végig az árnyékokból kisértem végig. Meg sem voltam hívva és senki sem tudott a létezéseimről, a barátnői meg sosem törődtek úgy igazán velem. Szóval ott derült ki számomra, hogy ő létezik. Sose beszélt róla a lány nekem és én sosem kérdeztem a családjáról, így nem tudhattam milyen viszonyban voltak. Ezen az estén nagyon összetörve tértem haza és Méregnek megparancsoltam, hogy szóljon ha feltűnik újból a városban, mert csak emlékeket idéz fel, amire meg nincs szükségem. Gyorsan elkaptam róla a tekintettem és hátat fordítottam neki. Inkább a hosszabb úton mentem haza, de nagyon gyorsan.
-Méreg?- kiabálom el magam, amint belépek a házba.
-Pengeee!- fut le a lépcsőn Karambit a nyomában Méreggel.
-Ne olyan gyorsan kisfiam még a végén elesel és valami bajod lesz!- próbálkozik apáskodni M fellette. Nagyon édesek még mindig, ahogy nézem a kergetőzésüket hirtelen nem is tudom, hogy miért szóltam.
-Hagyd most apát K. Fontos dolgokat kell megbeszélniük a felnőtteknek. Menj keresd meg PillangóKést és játszatok kint a kertben. Oké?- kapom el a kis fickót, miközben elfut mellettem. PK szinte az anyja lett, ugyan M és közte nincs semmi. K anyaként néz fel rá mióta csak velünk van a csaj. Hál istenek így néha letudjuk passzolni a kisfickót, és még a csaj sem bánja, mert ő is fiaként szereti.
-Jóóó.- néz rám nagy szemeivel, amint leteszem a földre már szalad is tovább.
-Mi történt? Elég haragos volt a hangod.- érdeklődik, amint eltűnik a fia.
-Menjünk az irodámba ott mindent megbeszélünk. Ez csak ránk tartozik és nem akarom, hogy bárki megtudja.- közlöm vele.- Tudat hogy Katie visszatért a városba?- érdeklődök már az irodámban. Amint becsukódott az ajtó, már tettem is fel a kérdést.
-Nem, mikor legutoljára csekkoltam, ami tegnap volt. Még az ország másik felén tartózkodott és nem említett semmi féle utazást.- foglal helyett az egyik fotelban.
-Akkor vagy nagyon rosszak a közvetítőid vagy tényleg egyik pillanatról a másikra döntött így. Ez nem igazán érdekel csak derítsd ki meddig marad. Az hogy miért jött az nem igazán érdekel. Mihamarabbi jelentést várok tőled!- adom ki neki a feladatot.
- Rendben Főnök!- bólint.-Hogy viseled?- érdeklődik. Biztos látszódik rajtam, hogy felkavart ez a dolog.
-Fogjuk rá, hogy megvagyok-rántom meg a vállam- Csak mihamarabb tűnjön el a városomból, és akkor senkinek sem fog bántódása esni- közlöm kicsit idegesen.
YOU ARE READING
Kegyetlen gyilkos /szünetel/
ActionSzerettem valakit, de mégis megöltem. Az agyam elsötétült és mire újból rendesen láttam, a szerelmem a karjaimban már halott volt. Ez a bűntudat velem maradt. Eltelt öt év és még mindig nem felejtettem el. Az érzéseimet egyszerűen "kikapcsoltam", ér...