Together [𝑱𝒐𝒏𝒈𝒖𝒑 𝒙 𝑯𝒊𝒎𝒄𝒉𝒂𝒏]

Prológus

[A történet olvasása előtt nem árt, ha megnézed a fenti videót, ez a B.A.P 'Skydive' című dalának videoklipje, ami inkább egy kisfilm. Ez a történet a 'Skydive' folytatása.]

Jongup és én... Mindig is tudtam, hogy érzek iránta valamit. Ugyan kit akarok becsapni, szerelmes vagyok belé, vagyis csak voltam, hiszen egy év telt el azóta, hogy mindegyikünk egy-egy oszlophoz kötözve figyelte ahogy mond valamit Daehyun-nak. A kíváncsiság marta mindegyikünket, aztán mikor azt hittük, hogy megölte Daehyun-t, Youngjae hirtelen felsírt, hamar rájöttünk, hogy hasonlóképp szerelmes volt, mint én. Jongup elment, mi meg ott maradtunk kikötözve, Youngjae könnyei lassan egy kisebb tócsát formáltak a kemény betonon. Teltek az órák, Youngjae is csillapodott egy kicsit, majd Daehyun szemei kinyíltak. Jongup nem ölte meg, tudtam, sőt éreztem, hogy nem tenné ezt velünk. Daehyun amint magához tért eloldozott minket, de hiába kérdeztük, nem emlékezett, hogy mit mondott neki Jongup. Néhány nappal később Youngjae szeretete viszonzásra talált, röviden Daehyun egy bárban jól kiütötte magát, én hoztam haza. Amikor felkelt már józan volt és egy pohár víz, valamint egy fájdalomcsillapító társaságában (amit fejfájására kapott) vallott szerelmet Youngjae-nak, mint mondtam ez már egy éve történt. Jongup nyomtalanul eltűnt, mire hazajöttünk már a cuccai sem voltak itt, csak a pulóverje, amit tőlem kapott. Nem tudtam, hogy melyik válasz nem fájna annyira arra a kérdésemre, hogy miért csak azt hagyta ott. Fájt, minden tette, de gyorsan rájöttünk, hogy nem ő akarta, zsarolták, a feladata a megölésünk volt, de nem tette meg és nem tudjuk, hogy mit kapott az elvégzetlen munkáért. Basszus szeretem őt, mindig olyanok voltak, mintha a gyerekeim lennének, ahhoz képest, hogy mindegyik elmúlt már tizennyolc nagyon gyerekesek tudnak lenni, én meg az aggódó természetemből adódóan mindig mindentől féltettem őket, de ez mégis csak Jongup, a fiú, akibe szerelmes vagyok és nem tudom mi van vele. Egyáltalán él még? Azt hiszem nem mondtam, de a mi kis csapatunk hat tagból áll, Jongup-al együtt, vagyis most öten vagyunk. Daehyun és Youngjae boldogan élnek már egy éve és remélem nem akarnak összeveszni mert én nem békítem őket, két ilyen forrófejű férfihoz nincs idegrendszerem. Aztán ott van a vezetőnk Yongguk és a kis Zelo, hat év van köztük nem tudom mit gondolnak, nekem sem szebb a szám, nem teljesen öt évvel vagyok idősebb Jongup-nál, de az sem biztos, hogy él még. Lényegre térve, Zelo és Yongguk is alakulnak, formálódnak, ahogy tudnak, építik a kapcsolatukat és vagyok én. Daehyun nagy nőcsábász révén azt mondta segít nekem nőt találni, csak azt nem tudja, meg nem is fogja egy darabig, hogy nekem nem nő kell, hanem Moon Jongup és inkább én lennék a nő, de ez más téma. Vajon egyszer viszont láthatom?