•Always...{Killua × Reader} [HUN] •

|1.|Régi érzés...|

Ősz közepe van...nem számolom a napokat...feleslegesnek tartom, ha úgy is csak elrepülnek, mint a nejlon zacskó, amit minden csöves eldob az utcán...arra lettem figyelmes, hogy megint nem figyeltem szart-se az órán...fantasztikus...

A csengő megszólal, azzal az igen irritáló hangján, amin mindenki megborzong, egyes kivételekkel...és ez lehet, hogy gonoszan fog hangzani, de imádom látni, hogy mennyire puhányak azok az élet keserítő élő hulladékok akiket osztály társaimnak kellene neveznem...és hozzáteszem, még sulin kívül is zaklatnak...lassan már 8, éve...igen, 8.-as vagyok...ha jellemeznek kellene magam, az mondanám, hogy-bunkó, lusta, antiszociális,...stb.:...szóval minden lehetséges negatív, dolog..sosem voltak barátaim...talán egy még óvodás koromban...de ő is átvert...azóta vagyok antiszociális...és ha már mondhatni "betegségnek" az is hozzájárul ahoz, hogy utáljam az emberiség minden egyes tagját...legyen az bárki...ez a "betegség" ugyan is, abban nyílvánul meg, hogy engem nagyon, de nagyon könnyen fel lehet húzni...és addig nem nyugszom le amíg fájdalmat nem okozok valakinek...leginkább annak aki felcsesz...de más is megfelel... általában magamban okozok fizikai kárt, mivel nem akarom a szüleimet a rács mögött tudni...szóval ez lennék én...

Ekkor eszméltem rá, hogy már legalább 10 perce bambulok előre, és már rég vége az utolsó órámnak...össze pakoltam, és felvettem a fekete melegítő pulóverem...mivel utálom magam mutatni, ezért fejemre húztam a kapucnim, és elkezdtem kiballagni az osztály teremből ami bűzlik a 2 hetes kajamaradéktól ami a padban rohad...kiléptem az ajtón és mit ad isten, a kis cicababák ugrálnak és sikongatnak az ajtó előtt...épp furakodtam ki volna az Attak On Titan-t megkeserítő csaj fal, fogságából, mikor egy óceán kék szempárral találkozott a tekintetem...és ekkor azt éreztem, hogy az én mindig hideg és fekete szívem, melegséget talált...nem értettem ezt az érzést...olyan...olyan kellemes volt...életemben már hosszú ideje először éreztem magam... boldognak...itt és most, olyan szabadnak, és gondtalannak éreztem magam...mintha csak én és a kék szemek gazdája, lenne jelen pillanatban...ezt a csodálatos pillanatot ami úgy szállt el, mint kint a madár, egy csaj könyöke szakította félbe, ami a gyomorban vágott...ekkor vissza kerültem a valóságba amit pokolnak neveznek, még is úgy hívják, hogy élet... És még ha egy percre is láttam benne egy kis értelmet...felkeltem a cipőktől mocsokos padlóról...ugyan is összerogyattam, annak a csajnak, a könyökétől, ami a gyomromba furakodott...az előző nyugalmam úgy repült el mint az a pillanat, ami az előbb mint egy kis fény a sötétségből, világított utat a pokolból, a mennybe...örökké szerettem volna érezni ennek a kellemes érzésnek a melegét...hatalmas, de hatalmas mennyiségű dühöt éreztem abban a pillanatban...elkezdtem dörmögni az orrom alatt valamit tudat nélkül-(ezt most nem részletezném)

Mikor észbe kaptam mit is motyogok, akaratom nélkül, gyorsan előkaptam a táskám első zsebéből a gyógyszereket, és gyorsan bevettem...leültem egy velem szembelevő székre és ittam pár korty vizet...és én a szerencsétlenek, királynője félre nyeltem a vizet, és elkezdtem öklendezni...ezt a csodálatos, hánykolódásomat, ami ahoz hasonlít mikor romantikus filmet nézek, és a főszereplők falják, egymást, de ez most lényegtelen...szóval azt a csodálatos öklendezésemet a kis banda végig nézte, és éreztem, hogy mindjárt eléri őket a röhögőgörcs...már nagyon ideges voltam...egyszer csak abba maradt a köhögés, a rohadékok elmentek, és csak meredtek magam elé, mikor egy kezet éreztem a vállalom...

|Kész is lenne az új, könyvem első partja!💙 Remélem tetszett!✌🏻még valószínű, hogy hétvégén is kirakok egy részt, de nem biztos!🖐🏻igyekszem, több nézetet, rakni a könyveimbe!💅
Hamarosan érkezem! Addig is-Byeee~|