Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
*13:45*
- Oi Koharu! - hallottam meg nevem a hátam mögül. Hátra fordultam és mosolyogva vettem észre hogy Draken az.
- Moshi moshi! - futottam oda Mikey-hoz és az előbb említetthez.
- Koho-chan! - mosolygott rám az alacsonyabb miközben integetett. - Nem jössz el velünk enni? - döntötte oldalra fejét.
- Miért is ne...bár lehet lenne egy két dolgom, de azt még holnap is megtudom csinálni. - döntöttem oldalra a fejem.
- Ken-chin. - nézet a fiú felé Manjiro mire a magasabb is oda kapta a tekintetét. - Kérlek, hozd ide Takemicchit is. Szeretnék tőle kérdezni valamit. - mosolyodott el ismét a kérése végén. Erre Draken csak bólintott egyet és elkezdett futni a Hanagaki rezidencia felé. Én csak követtem szememmel az egyre csak távolodó alakját amíg teljesen el nem tűnt.
- Koho-chan. Gyere, addig mi mennyünk. - biccentett fejével a kajálda felé. Nem vártam sokáig, gyorsan bólintottam egyet majd megindultam a gyerekkori barátom társaságában. Nem telt bele egy 5 percbe és ott is voltunk. Bementünk, leültünk az egyik ablak melletti asztalhoz és rendeltünk. Amég vártuk Drakent és Takemicchit beszélgettünk. Végig olyan furcsa érzésem volt. Jólesően furcsa. Nevetgélésünket a két fiú érkezése szakította félbe. Ők is leültek majd rendeltek.
- Tessék hölgyem. - tette le elém a Sushim a körülbelül velünk egy idős fiú miközben mosolygott rám. - Elnézést, esetleg megtudhatom a neved? - szánta nekem a kérdését.
- Mikazuki Koharu vagyok. - mosolyogtam vissza rá. Amikor a srác próbált közelebb jönni hozzám megpillantottam a mellettem ülő Mikey "hagyd békén vagy azt is meg bánod hogy megszülettél" fejét ahogy a fiút méregeti. Ahogy láttam ezt a srác is észrevette ezért inkább nem próbálkozott tovább majd el ment. Egy körülbelül 2-3 perc múlva pedig ki hozták a többiek ételét is.
- Mikey-kun. - nézett a vele szemben helyet foglaló Takemicchira. - Mit akartál kérdezni tőlem?
- Hogy nincs e kedved velünk enni. - folytatta tovább a hamburgere fogyasztását.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mikor befelyezte mindenki az evést, ki nem gondolta volna hogy a szeretett Mikey bealudt. Takemicchi csak megilletődötten nézte az őt cipelő Drakent én pedig csak fogtam a fejem hogy már megint ezt csinálja. Most újból rá kellett jönnöm hogy Mikeynak olyan édes pofija van, főleg mikor alszik. A szuszogásáról nem is beszélve. Eltudnám hallgatni reggelente... Jó tehát én mi a faszról beszélek?
