Engem nem versz át! (Sukuna x oc)

A múltam

Mint már kiderült a családom meghalt 15 éves koromban.
Ezek után elég érdekes dolgok történtek.
Nyilván az elején megvoltak az ilyen alap dolgok például, hogy érzelmileg roncs voltam vagy, hogy úgy gondoltam nekem kellett volna meghalnom. Na de kezdem az elejéről mert ez így nem teljesen érthető.

~(Flash back)~

Szombat éjszaka van és zuhog kint az eső. Ez álltalában elrontja a kedvem. De nem ma este!
A szüleim haza jönnek egy hónap után. Végre. Ennek örömére főztem vacsorát és kitakarítottam a lakást. Húgommal kicsit elegánsabb ruhát vettünk fel. Ő is nagyon boldog volt hogy végre láthatjuk anyát és apát. Nekem ez a legnagyobb boldogság. Jó érzéssel tölt el, hogy látom a húgomat mosolyogni és jól esik, hogy újra együtt lehetünk.
Este 21:00re mondták, hogy haza érnek. Szüleimet ismerve pontosan akkor fognak érkezni.

(Amaya jelen időben) :
Ez így túl hosszú. Jó mindegy lépjünk a lényegre.

~(vissza újra a múltba)~

Már egy ideje itthon vannak a szüleim. Nagyon örültek a vacsorának és, hogy végre itthon lehetnek. Tényleg nagyon boldog voltam.
Bár egy valami zavart. Nagyon rossz volt a közérzetem.
Mintha valaki figyelne minket...

Folyamatosan forgolódtam előre, hátra de nem láttam semmit.

-Kicsim minden rendben?-Kérdezte anyám aggódó tekintettel.
-Persze csak ki kell mennem a mosdóba.-mondtam mosolyogva majd felálltam az asztaltól és elmendtem a fürdőig.

Hát igen ez egy nagy hiba volt.

Megmostam az arcom és már indultam is volna vissza. Elzártam a csapot és az ajtóhoz mentem. Ebben a pillanatban hallottam meg, hogy betörik az ablak. Ez mellet sikolyokat is hallottam. Nyilván egyből ki akartam rontani csak hát a hangokkal egy időben kattant a zár. Minden erőmmel próbáltam kinyitni az ajtót de sehogy sem ment. Ráadásul el is volt torlaszolva.
Ablak nem volt így kimászni sem tudtam.

A földre rogyva kezdtem el bőgni és pánikolni hogy miért történik ez. Próbáltam gondolkodni de ebben az állapotban egyáltalán nem ment.

És hogy jutottam ki?
A szomszédok ki hívták a mentőket és a rendőrséget. Egy kis idő után engem is megtaláltak. Nagy nehezen felkapartak a földről és mondták hogy bevisznek a rendőrségre. Ellenkezni nagyon nem tudtam.

Amit kint a konyhában láttam az lesokkolt. Az összes ablak betörve. Csupa vér minden. É-és a padlón is egy kéz van. Hirtelen rohantam ki a házból és szaladtam el olyan messzire amennyire csak tudtam. Végül egy erdőben kötöttem ki.
Leültem az egyik fa tövébe majd beleturtam barna hajamba. Olyan gondolatok cikáztak a fejemben hogy : "Ha szóltam volna akkor nem történt volna ez." "Ha nem megyek el a mosdóba". "Ha figyelmeztettem volna őket..."

Tehát lényegében magamat hibáztattam.
Aztán azon a napon ismertem meg őt..

-Nahát mit keres egy tinédzser lány az erdő közepén egy fa alatt gubbasztva? Nem bulikba kéne lenni a te korodban?...

Lényegében ez az ember volt az aki sikeresen össze szedett engem. Akinek köszönhetem azt aki ma vagyok. Hogy mi volt a neve? Fogalmam sincs. Sose mondta el. Mindig mesternek szólítottam.

És akkor most jöjjön a történet második fele.

15 éves korom óta ennél az embernél tanultam. Mit?
Átokerőt.

Amint elmondtam neki mindent közölte velem hogy azért volt furcsa közérzetem, mert valószínűleg éreztem, hogy átkok vannak a közelben. Elmagyarázott minden egyes dolgot amiket az átkokról tudnom kell.

Itt kezdődött minden.

Minden egyes áldott napom edzéssel töltöttem. Elhatároztam akkor, hogy el fogom űzni az összes átkot és nem hagyom, hogy bárkivel is megtörténjen az ami velem.

Ez 5 évig tartott. A mesterem szerint minden nap tovább fejlőttem és mindig találtam ki valami újjat. Különlegesnek tartott. Kreatívnak és érősnek. Büszke volt rám, hogy sosem adtam fel és mindig felálltam a padrólon akármilyen nehéz helyzetben voltam.

De minden jónak egyszer vége szakad.

20 éves voltam. A mester meg öreg. Elhunyt. De mégis...boldog volt. Örült, hogy találkozott velem, hogy ennyi időn át figyelhette a fejlődésem.

Rámhagyott egy dobozt és egy nyakláncot.

A nyakláncon egy kicsi lila kristály lógott ami illett a szemem színéhez.
Emlékbe adta, hogy mindig emlékezzek rá.
Viszont a dobozra azt mondta, hogy majd eljön az ideje amikor bizonyos személyeknek oda kell adnom azt a dobozt.

Nem értettem egészen amit mondott. Hogy milyen személyekre gondolt. Csak annyit mondott hogy majd megérzem kiknek kell adnom.

Ezt mind rettenetesen komolyan mondta. Ennyire komolynak még nem láttam...

A szemem előtt hunyt el mosolyogva egy fontos személy.
Ismét.
Ismét elvesztettem egy olyan embert akit szerettem.
De ő legalább boldogan hunyt el.

A dobozba egyszer bele néztem kívancsiságból és akkor szembesültem vele, hogy Sukuna Ryomen ujja van nálam.

~(Vissza a jelenbe)~

Azóta semmi érdekes nem törtent. Japán egyik eldugott kis utcájában élek egy kis házban és egy kis sarki boltban dolgozom. Viszont ezen kívül átkokat ölök.
Személyazonosságom titkolom.
Mégis csak jó az ha nem tudják ezek a lények hogy ki vagyok és hogy hogyan nézek ki.

A dobozt amit kaptam a boltba őrzöm. Valószínűleg ott keresné valaki legutoljára.

A boltban ketten dolgozunk.(+ a főnők de ő nem csinál semmit). Én és a legjobb barátnőm Sakura.
Igaz hogy a legjobb barátnőm de még ő sem tudja, hogy átkokat ölök. És nem is szeretném hogy tudja. Veszélynek tenném ki őt amit nem szeretnék.

Péntek délután van és én vagyok a boltban este tízig. Sakura megsajnált hogy ott kell ülnöm bent egész nap ezért be jött hozzám.

Igazából az egész napot el beszélgettük. Sok vásárló nem volt amit nem is csodálok. Ki az aki Japán legeldugottabb kisboltjába jönne Péntek este.

Éppen elszámolni készültem amikor 4 ember lépett be az ajtón.
3 fiú és 1 lány.
Valamilyen egyenruha lehetett rajtuk.

-Jó estét! Miben segíthetünk?- kérdezte Sakura kedvesen.
-Szép estét! Esetleg nem láttak egy kisseb dobozt? Egy tárgy van benne ami nem minden napi. Nagyon fontos. Azt az információt kaptuk hogy itt van.- Darálta el a mondandót egy fehér hajú férfi vigyorogva de mégis komolyan. Furcsa érzésem van...
-Nem. Nem hiszem hogy lenne itt ilye- -Kezdte el barátnőm de én a mondatába vágtam.

-K-kik maguk?

Huuu első rész pipa. Remélem nem lett össze csapott és minden érthető. Ha valami nem világos írjatok rám nyugodtan<3