Engem nem versz át! (Sukuna x oc)

A kezdet

Egyetlen egy gondolat járt a fejemben. "Vajon rájuk gondolt a mester?" Miközben ezen agyaltam folyamatosan végigmértem a négy embert újra és újra. Nem tudom, hogy hány perc telhetett el miután feltettem a kérdést de biztos, hogy már válaszoltak egy párszor. Ezt onnan szűrtem le, hogy Sakura lóbálja előttem a kezét.

-Haho, Amaya! Mégis mi ütött beléd? Nincsen nálunk semmilyen dobozka és mégis ilyen furán viselkedsz! Haho, mondj már valamit!!- szikrázva pattogott mellettem a barátnőm amivel sikeresen kiszakított a gondolataimból. Jobbnak láttam utána nézni a dolgoknak mintsem átnyújtani csak úgy vadidegeneknek a nagyon veszélyes átoktárgyat.
-Igazad van Sakura sajnálom.- A négy emberről a barátnőmre emeltem tekintetemet majd rámosolyogtam. Viszont nem hagyhattam annyiban úgyhogy vissza is fordultam a négy tagra.
-Elnézést! Megismételnék, hogy kik maguk?-Kérdeztem a lehető legkedvesebb hangnememben és arckifejezésemmel.
-A Jujutsu Szakközépből jöttünk! Ők itt Kugisaki Nobara, Megumi Fushiguro és Gojo Satoru. Én pedig Itadori Yuuji vagyok!- Mondta a túlbuzgó rózsaszín hajú fiú. Elmosolyodtam, mert hirtelen eszembe jutott amit még 2-3 évvel ezelőtt a mesterem mondott....

-Köszönöm a bemutatkozást de sajnálattal közlöm, hogy nincsen a birtokunkban semmiféle do— -ebben a pillanatban félbeszakadt a mondanivalóm ugyanis megéreztem egy átok...nem is egy hanem 3 átok jelenlétét. Hirtelen kapott el a pánik. Tudom nagyon jól, hogy ezek előttem kik és, hogy megtudják védeni magukat. De Sakura veszélyben van. Hirtelen kaptam rá ijedt tekintetem és mire bármit mondhattam volna betört a kisbolt üvegajtaja és az ablakai. A szakközépbe járók egyből reagáltak és belekezdtek a dolgukba. Én viszont azzal törődtem, hogy Sakurát kivigyem az üzletből a hátsó ajtón keresztül. A műveletet sikeresen véghez vittem de ekkor beugrott, hogy Sukuna ujját bent felejtettem a helységben. Barátnőm meg nem tudott szólalni félelmében. Nem szerettem volna őt egyedül hagyni de vissza kellett mennem az ujjért. Megmondtam Sakurának, hogy menjen innen amilyen messze csak tud és majd hívjon fel, hogy merre van. Próbáltam lelket önteni belé, hogy minden rendben lesz és semmi baj sincsen de szegény rettentő rémült volt és miattam is aggódott. Tisztáztam vele, hogy miért is nem tudok menni vele és, hogy mi ez az egész ami odabent történik. Kissé le volt sokkolva a kurva sok infótol de okos lány, megérti. Sikeresen elegendő bátorságot szedett felállt, majd megölelt és elkezdett szaladni.

Vissza térve az épületbe láttam, hogy a 3 átokból már csak egy maradt és azt is mindjárt péppé verik. Gondoltam, hogy ameddig bunyóznak szépen észrevétlenül kicsempészem az ujjat. A terv tökéletes volt egészen addig ameddig meg nem éreztem egy kezet a vállamon amint megfogtam az átoktárgyat.

-Szóval mégis csak itt van.- Mosolygott rám Gojo mire én csak döbbenten néztem.

"A picsáért nem tud egyetlen egy dolog sem sikerülni nekem. Na és ebből, hogy fogok kimászni?"

-Csak azt nem értem miért kellett ezt eltitkolni...-Nézett rám szomorkásan. Már épp szóra nyitottam volna a számat mikor egy másik hang szólalt meg mögöttem.
-Már fáj annyira észrevehető, hogy titkol valamit.-Hátranéztem és a rózsaszín hajú fiú arcán egy száj jelent meg ami beszélni kezdett.

"Ugye ez nem az amire gondolok?"

-De az!- vágta rá a gondolatomra a választ az előttem álló férfi. Fantasztikus, még a fejemben sem lehet nyugtom.

-Francba is!- Megfogtam az ujjat és a zsebem legmélyére nyomtam. Majd folytattam mondandóm.
-Nem fogom nektek odaadni mert nem bízom bennetek!-Néztem végig az összes emberen majd elkezdtem az összetört ajtó felé sétálni de mielőtt kiértem volna ezek a kedves emberek egyszerre ugyanazt mondták nekem.
-Ha magadnál tartod rengeteg embert veszélybe sodorsz!- Nem is néztem hátra csak válaszoltam mielőtt kiléptem volna.
-Akkor azt a rengeteg embert majd én mentem meg és én vállalom értük a felelőséget.- Ezzel ott hagytam őket és elindultam barátnőm felkutatására.

~~Time skip~~
Sakuránál voltunk már és elmeséltem neki mindent az átkokról, azok kiűzéséről és, hogy mi történt a családommal még anno. Persze barátnőm az úgymond a "képességemtől" teljesen bezsongott de azért komolyan vette a dolgokat. Nagyon sokat beszélgettünk barátnőmmel erről a témáról és Sakura rengetegszer megkérdezte, hogy miért nem mentem én is a Jujutsu Szakközépbe. Nem tudtam neki értelmes választ adni. A mesterem bármikor beajánlott volna de én mindig csak vele akartam lenni. Nem akartam más emberekkel lenni vagy másokkal dolgozni. Nagy beszélgetésünkből a csengő hangja szakított ki minket. Megmondtam barátnőmnek, hogy én nyitok ajtót nehogy valami bajkeverő legyen ott.
Ajtót nyitottam és amit láttam arra egyáltalán nem számítottam. Yuuji állt az ajtóban. Kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót.

-Miért vagy itt és hogy a francba találtál meg?- Kérdtem számon szinte rögtön kissé felzaklatottan.
-Gojo sensei szeretné ha megjelennél a Jujutsu Szakközépben és megmutatnád, hogy mit tudsz! Úgy véli lehetne belőled jó tanár vagy valamilyen felkészítő.- Szórakozik velem ugye?! Ezzel a kérdéssel inkább meg se próbáltam foglalkozni inkább tereltem a témát.
-És a kérdésem második fele?
-Gojo sensei mondta!- Kissé felhúztam magam a tényen miszerint innentől egy kicsike nyugtom se lesz. De ami ezután következett mégrosszabb volt. Hirtelen Yuuji eltűnt és Sukuna tűnt fel helyette. Borzasztóan megrémültem amint megláttam és egyből hátrálni kezdtem. Folyamatosan közelebb lépkedett hozzám egészen addig ameddig hátam az ajtónak csapódott.
-Én várom el, hogy megjelenj holnap! Felkeltetted az érdeklődésemet..- Ellent nem tűrő hangon mondta mindezt és közben a fülem mögé dugta az egyik hajtincsemet. Ezzel a műveletével sikeresen végig vágta az arcomat a körmével.
-Oh és el ne felejtsem!- Nyúlt a zsebembe és kivette onnan az ujját.
-Ez engem illet úgy hiszem.- Borzasztó közel hajolt hozzám és úgy nyelte le a saját ujját. Elég kevés tartott vissza attól, hogy pofán vágjam de tudtam hogyha itt és most harcot kezdeményeznék veszítenék. Nekem is van hová még fejlődnöm. Ennek ellenére mégis elkapott a hév és egy csodaszép női mozdulattal tökön vágtam jelezve, hogy távolodjon el tőlem. Arra nem gondoltam, hogy ezt Yuuji is megérezhette...Mindenesetre vigyorogva eltávolodott tőlem és azzal az őrült vigyorával megszólalt.
-Akkor holnap!- Ezzel a lendülettel vissza adta a helyét Itadorinak aki egyből a fájdalomtól sajgó férfi szervéhez nyúlt. Csórinak tényleg fájhat. Nagy szenvedését félbeszakította az, hogy meglátta az arcomról lecsöpögő vért.
-Úristen, nagyon sajnálom!- Elsőnek nem értettem, hogy miről beszél majd odanyúltam arcomhoz és egyből értettem.
-Ugyan, semmiség. Amúgy sem a te hibád.-Nyugtattam meg és rámosolyogtam.
-De egy ilyen szép arcot így felsérteni..-nézett rám szomorkásan
-Hé hé, azért ennyire ne bókolj az idősebbeknek!- Szóltam rá
-Miért mégis hány éves vagy ha szabad tudnom?
-23, Amaya Katsura!- Adtam meg életkorom és nevemet a kezemet felé nyújtva.
-Jajj sajnálom!- Hajolt meg majd elfogadta gesztusom és kezet ráztunk.
-Túl sokat mondod kölyök, hogy sajnálod.
-Addig jó még érzek megbánást, nem de?
-Így is fel lehet fogni.

Még beszéltünk pár sort majd elment. Megmondtam neki, hogy holnap akkor találkozunk a sulijában. Visszamentem a lakásba és Sakura hirtelen sikított fel.

-Veled meg mi történt?!

Sziasztook! Nagyon sajnálom, hogy ennyi kihagyás volt de most újra itt vagyok:3 Remélem nem lett túlságosan unalmas ez a rész és, hogy élvezhető is! Legyen jó napotok, puszii<3