Tom Hiddleston/Loki oneshotok,sztorik(HUN)

Vonat

1 nem fogadott hívás Manager, Linda-tól. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hamar hívásom lesz, főleg úgy, hogy még mindig forgatáson vagyok. Valamint egy sms, hogy hivjam az abban megadott számot. Hívtam is, mihelyt felébredtem. Férfi hang szólalt bele; bebutatkozásom után rögtön a tárgyra tért. Az ajánlatot elfogadtam, de tudtam, hogy igy sem biztos a szereplésem a filmben. Minden a meghallgatáson dőlt el. Akkor még nem tudtam, hogy az a szerződés teljesen megfogja változtatni az életem.
Fel is tárcsáztam Tomot abban a reményben, hátha ő is szerepel a filmben. Kissé ideges voltam, szinte feleslegesen. Talán azért, mert bejött nekem, talán jobban mint terveztem.

-Tom. Tom! Híreim vannak.
-Felettébb vidáman hangzol, mondd miaz?
-Van ez a... Ööö majd lesz film. A Hallhatatlan szeretők. Előbb hívott a managerem, hogy ha bemegyek a meghallgatásra akkor lesz egy szerepem a filmben. Nem tudom, hogy kit, mennyi ideig, de benne leszek.
-Az pompás, mert nemrégiben engem is kerestek egy ilyennel, csak nekem Adam szerepét kínálták ea hallottam, hogy a másik főszereplőre, Eve megalakítójára még várni kell. Remélem téged fognak választani, mert utána néztem egy pár forgatásos videónak és szinte mindegyikben azt mondták, hogy maximalista vagy és mindent a tőled telhetően legjobban akarod megcsinálni.
-Emlékszel? A könyvtárban is mondtam, hogy maximalista vagyok.
-Igaz, Igaz, de az nem jelenti azt, hogy túl kell hajszolnod magad, hogy aztán megfejeld az asztalt amimor valaki megkérdezi, hogy minden oké-e.
-Fogd be. Nem hajszoltam túl magam, csak rissz napom volt. Szóval ha gondolod, akár... Együtt is mehetünk a meghallgatásra.
-Ami legalább 6 órányi útra van Londontól.
-Naés? Ameddig nem busz, hanem más, addig oké.

A meghallgatás napján az állomás épülete előtt találkoztunk,na férfinél nem volt semmi más egyéb a táskáján kívül amiben gondolom, hogy minden szükséges dolgát beletette, pont úgy, mint én. Kezét magasra emelte integetésre, így mégkönnyebben megtaláltam a kisebb tömegben. Mosolygós természete és elapadni nem képes jókedve, na meg persze az ölelése amit most ő tartott tovább...
Én voltam végre boldog, hogy újra láthattam és nem kellett egyedül szenvednem. Nem mintha valami bajom lett volna, csak jól esett valakivel megosztani a kicsit személyesebb dolgaim. Talán ő volt az egyetlen aki nem volt semmilyen előítélettel irántam. Ő volt az egyetlen aki észrevette ha fáradt vagyok, ha rossz napom van és kell egy ölelés. Ha nem vettem fel a telefonom a rosszabb napjaimon amikor hívott, Ő mindig átjött. Ha kellett, akkor több napra. Ilyenkor méginkább elment a kedvem mindentől mert nem akartam gyengének tűnni. Talán igaza volt neki amikor azt mondta, hogy harcos vagyok, mert idáig mindig sikerült kilábalnom egyedül.
Ahogy beletúrta az ujjait a hajamba,miközben magához ölelt és ahogy a fejem tetejére nyom néha egy puszit. De leginkább ahogyan magához húz és el nem enged addig a pár másodpercig. Mindent megadtam volna azért a pillanatért, hogy ott valaki lefagyassza a végtelenségig. Én olyankor mindig lehunytam a szemem és elképzeltem, hogyha kinyitom a szemem, akkor ott fog maradni örökre.
Miután elfoglaltuk a kabint, Tom is és én is lepakoltunk a mellette lévő ülésre a cuccainkat. Ő elővett egy könyvet és azt kezdte el olvasni. Nem állhattam meg, hogy William Shakespear-től Hamlet monológjából egy részletet el ne szavalják amikor észrevettem mit olvasott.

-Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?

Meghalni - elszunnyadni - semmi több;

S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.

Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent.
-Te is tudod Shakespeare műveit idézni?
-Csak ezt az egyet sajnos. Azért tanultam meg ezt a részletet mert ezt véltem igaznak. Ami rám igaz...
-Melyik része?
-Az egész. Néha tényleg nem akarok mást csak...
-A stressz miatt?
-Is. Néha már az jó lenne ha csak a hangodat hallanám.