Tom Hiddleston/Loki oneshotok,sztorik(HUN)

Csók

Egy szép nyári este volt, kissé beborulva, de úgy véltük nem fog eleredni az eső, ha elindulunk. Vagy legalább is, mire visszaérünk a buszmegbe. Mit ad Isten? Eleredt az eső amikor félúton voltunk, de úgy, mintha dézsából öntenék. Mire megérkeztünk bőrig áztunk mindketten. Egymásban megkapaszkodva, összebújva vártuk a buszt, ami bizony sajnos csak negyed óra múlva jött. Az esőtől tincsekben tapadt az arcára a haja amit egy finom mozdulattal hátra is simítottam neki. Ő pedig --a méretkülönbségünkből adódóan-- a homlokomra nyomott egy puszit.

- Most mit nevetsz?
- Semmit. Csak imádni való vagy amikor elpirulsz.
- A futástól, hogy ne ázzak meg, igen. Mondtam már, hogy én szellemileg jobbam szeretek mozogni.
-Szellemileg?
- Igen.

Tekintetét, melyet leginkább egy kékesszürke ezüsthöz tudtam volna hasonlítani melynek megcsillanásai ezer meg egyfelé szóródtak egy szép napos nyári délután, vagy néha az óceán kék hullámaihoz voltak hasonlóak. Mindkettőben képes voltam elveszni és azon kapni magam, hogy már túl sokáig gyönyörködök benne. Most is csak azt vettem már észre ahogyan a szemem és a szám közt vándorol fel s le a tekintete, míg végül gyermeki kíváncsisággal helyezte a sajátját az enyémre, olyan érzést keltve bennem mintha hirtelen megszűnt volna a világ, a minket körülvevő esővel együtt. Nem kellett különösebb erőt kifejtenie a karjaival a derekamra, mentem én magamtól is. Ezernyi meg ezernyi pillangó szállt fel és repült szét, energiával töltve fel a testem.

- Tom... --még ott volt, még éreztem ahogyan beharaptam az ajkam miközben ránéztem és közelebb hajoltam hozzá. Mire válaszolt volna beléfolytottam a szót. Mielőtt megérkezett a busz, ha akartunk se tudtunk volna egymás szemébe nézni mosolygás nélkül. A járművön robogva a cél felé tehát a szállás irányába, összebújva foglaltunk helyet. Az ő karja az én derekamon es az enyém az övén, befelé fordulva az ablak felé, kifele bámulva az egyre sötétebb városba. Amikor már visszatértünk, már kevésbé esett intenzívem az eső és tényleg sötét volt, ám mégis volt egy szemfüles társa aki kiszúrta, hogy bizony történt valami kettőnk között amíg odavoltunk. Hiába pezsgett még a késő délutáni, kora éjszakai élet, mi eléggé fáradtak voltunk ahhoz, hogy a fürdés után az ágyba bedőlve egymásba gabalyodva aludjunk el.
Másnap pedig rendezőre kelve, akit kapásból, félálomban Korgnak tituláltam, sikeresen visszaküldtem a szobájába finoman szólva-- kelni kellene igaz?
-Teljes mértékben igazad van. A tegnapról pedig annyit szeretnék mondani, hogy...
-Maradjunk még... Úgy sincs túl sok jelenésünk a forgatáson
-Ezesetben engedj meg nekem valamit.

  Perszehogy maga alá temetett az összes testsúlyával, amit voltaképp élveztem is, mert legalább bele tudtam túrni a pihepuha hajába.